Nagypályások

▶23.rész◀

Sam
-Köszönöm neked!- vigyorgott Rose a képembe. Egy hete történt az a csókos jelenet, azóta az a hír járja, hogy Rose és Skott egy párt alkotnak. Skott próbált velem beszélgetni, szóba elegyedni, de elhajtottam. Nem volt miről beszélnem vele. Még arról sem, ami köztünk történt a kocsmában. Neki az csak egy játék volt, vagy csak egy kis kikapcsolódás, vagy nem tudom. Azt tudom, hogy nem sokára letelik a 2 hónap. Még egy keserves hónapot kell itt vele töltenem, aminek szörnyen tudok örülni.
-Igazán nincsmit! De remélem akkor betartod azt, amiről beszéltünk.-feleltem vacsora előtt a folyosón. Reméltem, hogy nem baszott át, és betartja a szavát.
-Hát persze aranyom.-simogatta meg az arcomat, majd lassan távolodni kezdett.-ha nem haragszol, most megkeresem a pasimat!- kacsintott rám, majd egy nagy vigyorral az arcán távozott. Hülye némber. Azt hiszi, hogy ez engem mennyire meghat, hogy Skott mellett enyeleg, hát téved. Ennél sokkal fontosabb dolgom van.

Nem mentem kajálni, mert minek. Inkább ki mentem edzeni, az most fontosabb.
Szakadt az eső, senki nem volt az udvaron szerencsére, így magamra kaptam a bakancsomat, a terepmintás gatyámat, és a bő fekete pólómat. Kint már sötétedett, így nem foglalkoztam azzal, hogy bárki is nézhetne. Kint állt a víz, a sár, de ezt figyelembe se véve elkezdtem bemelegíteni egy kis futással, fekvőtámasszal, felüléssel. Meg mozgattam a testem minden egyes porcikáját, nyújtásokat végeztem. A testem egyre jobban bírta a kiképzéseket, az edzéseket, egyre nehezebben tudtam elfáradni. Már nem volt izomlázam, bírtam a súlyok cipelését. Egy szóval mindent. Félre tettem az érzéseimet, és csak magamra koncentráltam. Nem érdekelt más, csak a magam elé kitűzött célom. És még mindig a bosszúvágy vezérelt, talán most egyre jobban akartam.

Miután meg volt a bemelegítés, elkezdtem végig szántani az akadály pályát. Még mindig szakadt az eső, a ruhám teljesen átázott. Végig szaladtam a gumi abroncsok között, majd kúsztam a drótok alatt. Felmásztam a kötélen, majd vissza. Minden ment. Igyekeztem még hamarabb, még gyorsabban végig menni rajta. Végig másztam a köteleken, majd szaladtam vissza minél gyorsabban. Harci mozdulatokat tanultam egy könyvből, amit még otthonról hoztam magammal.

-Te meg mit csinálsz?-néztem fel a felülésekből a hang irányába. Adam állt mellettem, ő is edzéshez felöltözve.
-Gyakorlok.-feleltem neki, miközben felálltam vele szembe.
-Beszállhatok?- kérdezte.
Kicsit vonakodtam tőle, de hát miért ne. El vagyunk egymás mellett. Elég nagy a pálya.
-Persze, csak nyugodtan!- azzal ott hagytam, és más fele vettem az irányt. Meg céloztam a beton pályát, ahol voltak ilyen húzódzkodók, így kicsit a karomat is edzhettem. Amikor már éppen bele lendültem, akkor vettem észre, hogy Adam mögöttem áll, és engem néz.
-Miért nézel? Nincs más dolgod?-kérdeztem, mert szörnyen idegesített. Adam közelebb jött, és megállt tőlem egy méterre. Nagyon kellemetlen volt az egész szituáció.
-Elmondod nekem azt a titkot, amit magadban őrzől?- ez meg mit hablatyál? Mi az, amit tud? Annyira furcsa ez nekem.
-Te meg miről beszélsz? Nincs nekem semmilyen titkom.-feleltem, de éreztem, hogy a szívem a torkomban dobog, mivel Adam egy nagyon furcsa mosolyt ejtett.
-Én tudom, hogy mi az.-vigyorgott, majd közelebb lépett és megsimogatta az arcomat.
Azonnal ellöktem magamtól.
-Mi van veled haver?- ordítottam. Férfias vonásomat elő véve próbáltam határozott lenni, ám hiába.
-Hiába csinálod ezt. Én tudom. És meg is tartom ezt a titkot.-mosolygott, majd közelebb húzott magához és megcsókolt. Ő. ADAM! El sem hiszem! Annyira lesokkolódtam, hogy mozdulni nem bírtam. Teljesen össze zavarodtam, bepánikoltam. Ám ahogy férfias keze hozzá ért a derekamhoz, ahogy magához húzott, egyszerűen nem tudom mi ütött belém, de viszonoztam. Tarkójára tettem kezem és erősen szorítottam magamhoz. Adam nem volt az esetem, mégis úgy csókolt, hogy még Skottal is felvehette volna a versenyt. Nem tudom miért tettem, vagy hogy hogyan is történt ez, de nekem erre volt most szükségem. Hiába tudtam, hogy mostantól minden más lesz, jól esett. Annyira belelendült a csókolózásba, hogy már a falnak nyomott tiszta erőből, alig bírta vissza tartani magát. Muszáj volt ennek véget vetnem, így is össze kutyult mindent. Mindent elrontott. Mégis rosszul éreztem magam amiatt, ami történt. Adam csodálatos pasi, tökéletes meg minden, de nem az esetem.
-Adam.-beszéltem bele a csókunkba. Elég volt ebből. Viszont nem akarta abba hagyni, mert apró puszikat nyomott az arcomra, a számra, ami megnehezítette a dolgomat.
-ADAM!- szóltam rá erélyesebben. Erre abba hagyta, és mélyen a szemembe nézett.
-Honnan tudtad?- erre már kicsit máshogy reagált, mégis mosolygott.
-Tudtam. Nehezen megy ez neked! Bár be kell valljam, az elején tényleg nagyon ügyesen titkoltad. De egy idő múlva már annyira átlátható volt számomra, hogy szerelmesek vagytok egymásba Skottal, hogy semmi kétségem afelől, hogy a női nemhez tartozol.-vigyorgott.-másrészt, meg kell hagynom, a az egészségügyi dolgaidat nem dugtad el elég jól. Sőt, a csókod, igazán nőiesre sikeredett.- vigyorgott, amin már nekem is mosolyognom kellett, aztán erősen vállba is vágtam.
-De ezt a csókot minek kellett?
-Hogy minek? Meg akartam tudni, milyen egy 'fiúval' csókolózni.-nevetett, majd leültetett a fa alá, mert ugyanis az eső még mindig szakadt. (Ugye milyen romantikus? Az esőben csókolózni egy sráccal?! Főleg, ha nem is a kiszemelted az.)
-És..haragszol? Mármint utálsz?- kérdeztem óvatosan.
Adam csak nézett rám, férfias vonásait egyre jobban kiemelte a rá tapadt póló, az eső miatt. Nagyon szexi volt. Ha nem szeretném azt az idiotát, biztos Adam lenne a befutó.
-Figyelj! Vegyük úgy, hogy haragszok. Viszont csak akkor bocsátok meg, ha most itt helyben mindent elmondasz nekem. Hazugság nélkül. Hidd el, megbízhatsz bennem. És ha kell, segítek. Melletted vagyok. Mert nem hiszem, hogy csak úgy jött ez a dolog, és te beálltál katonának.
-Tényleg nem.-mosolyogtam. Úgy gondoltam, hogy meg bízhatok benne. Úgy gondoltam, ő jó társ lesz. Egy bizalmas.
-Nehéz menet lesz?-tette fel az igazán jó kérdést.
-Nem kicsit.-sóhajtottam.
-Akkor essünk neki.-fogta meg a kezem, és mélyen bele nézett a szemembe.
-Rendben, de ha mégegyszer meg mersz csókolni, kinyírlak!
-Áh ezt vegyem fenyegetésnek?
-Akár veheted annak is.
-Meg látom mit tehetek.- karolt át, majd elmeséltem neki azt, amit másnak nem.