Nagypályások

▶2/17.rész◀

Aaron

Szörnyű energia és erő kezdett gyülekezni bennem, amely megragadta érzelmeimet, a harag tömör botjává kovácsolta őket, és egyetlen szót vésett erre a botra: bosszú! A bosszú, amely annyira keserű, mint ha egy citromba harapnál.

Viszont a düh soha nem alszik el a szívemben. A dühöt úgy kell nevelni, mint a rab oroszlánt, mindennap véres hússal kell etetni, az emlékek véres cafataival, hogy el ne veszítse vérszomjas hajlamait. Ez voltam én. Minden apró kis emlék vagy pillanat felidézte bennem azt, amire nem akartam gondolni, mert tudtam, hogy egyre jobban eláraszt a fájdalom, a kín.

Az, hogy egy nőt megütünk, vagy bármilyen lelki, illetve testi fájdalmat okozunk azzal neki..nincsenek rá szavak. Az ilyen ember nem ember. Az ilyen ember a pokolra való, a föld legmélyebb bugyraiba, ahol millió apró szemcsévé porlad szét. Ilyen volt Andy is. Maga az ördög, aki nem volt képes más embereket figyelembe venni, csak saját magát. A saját maga érzései voltak fontosak, csak önmagára koncentrált, más nem érdekelte.

De megtanítottam neki, mi az a tisztelet, hogyan bánunk a mai világban a nőkkel, és persze megtanulta, hova is való ő igazából.

Holy

A fájdalom az, amit mindig egészen jól bírok. Legyen az fizikai vagy lelki fájdalom. De basszus. Ez valami hihetetlenül rossz volt. Ahogy végig nyilalt a testemen, végig a szöveteim, a csontjaim között, elhagyott minden erőm. Bármilyen kis rándulás, vagy csak maga a levegővétel, teljesen kikészített. Soha nem kívánom senki ezt az érzést.

Szó szerint az anyám fürdetett, etetett, és minden olyan dolgot megtett, amit már jó pár éve nem.

- Holnap jön haza apád. Teljesen ki lesz borulva. - anya mindennap ott ült mellettem, el sem mozdult. Most is maga elé meredt, még mindig nem hiszi el, a kitalált kis sztorimat, miszerint leestem a fáról.

Törékeny, apró termete, most mégjobban össze volt törve, be volt esve az arca, rövid, barna haja kócos volt.

- Nyugi anya, hamar rendbe jövök. - suttogtam, még nem nagyon ment a beszéd, mert minden szó után belenyilalt a bordámba. 3 bordámat törte el Andy. Megrepedt a csontom az alkaromban, bár azt mondták, az hamarabb rendbe jön, mint az oldalam. Rohadt sokat kell pihennem, aminek egyáltalán nem örülök. Egy csomó edzés kimarad emiatt.

- Hamar? Hát persze. - sóhajtott.

Aaron-nal azóta nem beszéltem, nem engedik ki a kórházba anya szerint. Vagyis jobban mondva anya nem engedi, hogy be jöjjön hozzám, mert szerinte azért pasik ne látogassanak. Jó kis szülői felfogás.

- Miért nem mész kicsit vissza a táborba? - kérdeztem.

- Egy percre se hagylak magadra. - jelentette ki határozottan. - neked pihenned kell, nekem meg figyelni arra, hogy megfelelően tedd ezt. Mert tudom milyen makacs vagy. - ezen mosolyognom kellett, ami nagyon fájt. 
Tudja anya, ha rajtam múlna, nem sokáig feküdnék az ágyban.

Viszont emellett a sok rossz dolog mellett csak a randinkra tudtam gondolni. Teljesen meglepett, hogy Aaron ilyen dolgot tervezett.
Nem néztem ki belőle. Ő mindig az a kemény, macsó Aaron volt, akit nem érdekelt más, csak az, hogy szivathasson. És most randizni hívott. Hihetetlen. Csak attól tartok, hogy ez a találka még sokáig el fog húzódni, ha csak az állapotomat is nézzük.
De remélem, hogy hamar meggyógyulok, már csak a rá való tekintettel.

***

Már egy hete bent vagyok a kórházban, és szörnyen unom magam. Már hozattam be anyával könyveket, meg magazinokat, de már az összeset kiolvastam kínomban.

Nagyapa, Adam és apa felváltva látogat meg, sőt a másik nagyapám is meglátogatott pár nappal ezelőtt. Nagyon jól esett tőlük, hogy ennyire figyelmesek, de talán a legjobban Aaron hiányzott.

Az egyik nap alig vártam, hogy Adam megjelenjen, és végre beszélhessek vele.

Anyát ki is küldtem a szobából.

- Hogy vagy kicsim? - ült mellém Adam az ágyra.

- Egy fokkal jobban. De még nem az igazi. - grimaszoltam.

- Csak mindent a maga idejében. - mosolygott. - Miért akartál velem beszélni?

- Hát tudod..- kezdtem bele - nem tudnád elintézni, hogy Aaron bejöhessen egy kicsit? - érdeklődtem. Nagyon reméltem, hogy segít nekem.

- Nem tudom szívem. - vakarta a fejét. - Van egy kis gond. -vallotta be.

Mi a franc?

- Ugye nincs semmi baja Aaron-nak? - szörnyen megijedtem.

- Neki nincs. Csak majd nem megölte azt az Andy gyereket. És sajnos ezt látták is. Annyira elborult az agya, hogy 3-an nem tudták leszedni róla. Megkért, hogy segítsek neki elintézni ezt a palit, ami az elején még ment is. - mesélte - de aztán valamelyik reggel az ebédlőben történt valami, és Aaron dühös lett.

- De mi történt? - teljesen kiborultam. Ideges lettem, mert féltem, hogy Aaront elküldik, vagy még ennél is rosszabb.

- Csak annyit tudok, hogy rólad beszéltek, vagyis Andy mondott valamit. - az a rohadék.

- És akkor most mit lehet tenni?

- Semmit. Várunk. Tárgyalás lesz belőle, vagy kitudja. - simogatta meg a kezem, és felállt az ágyról. - most már beengedem anyádat, még a végén aggódni kezd.

Ahj, Istenem. Tessék. Ettől féltem. Egyszer nem vagyok ott, és ez történik. De arra lennék a legjobban kíváncsi, hogy mi volt az a dolog, amit Andy mondhatott.
Biztis megint hazudott valamit, vagy kitalált rólam valami baromságot.

Mielőtt Adam az ajtóhoz ért volna, gyorsan még oda dobtam egy mondatot.

- Intézd el, hogy vissza mehessek a táborba minél hamarabb. - nagyon komolyan gondoltam. Nem hagyhatom, hogy elfajuljanak a dolgok.

Adam vissza fordult, és csak nevetett.

- Tuti nem engednek ki innen még egy darabig.

- Ha nem intézed el, akkor megszökök. - jelentettem ki.

- Bolond asszony vagy te. - rázta a fejét. Nem hitte el azt, amit mondtam. Így hát elkezdtem leszállni az ágyról.

- Ha nem hát nem. - takartam ki magam, és láthatóvá vált a csodás hálóingem, ami alig takart valamit.

- Hát meg vagy őrülve? - rohant oda Adam - azonnal feküdj vissza.

- Intézd el! - szóltam rá, de a fél lábam már lent lógott.

Adam tiszta ideg volt.

- Ahj, Istenem legyen. - adta be a derekát. - sokba fog ez neked kerülni, bolond kölyök.

- Helyes. Ideje volt, már kezdett majd nem fájni a bordám.

- Ezért még egyszer kapni fogsz Holy. - mondta Adam, majd ment is intézkedni.

Megyek már Aaron! Nem hagyom, hogy bármi is történjen veled!