Nagypályások

▶2/14.rész◀

Sam

Nagyon sok mindenen gondolkodtam mostanság. Annyira fura Holy manapság, egyáltalán nem tudom elképzelni, mi baja lehet. Régen mindent megbeszéltünk, oda jött, ha baj volt, vagy akár, ha valaki meg bántotta. De ma már nem. Teljesen elzárkózik, azt hiszi mindent meg tud oldani egyedül.

- Mi a baj drágám? - Skott lépett mellém, a mappákat rendszereztem.

- Áh, semmi. - kortyoltam bele a kávémba, igyekeztem minél gyorsabban intézni ezzel, mert most kivételesen én tartok Holy csoportjának edzést az este folyamán, mert Skott továbbképzésre megy.

- Olyan feszült vagy. - lépett mögém a férjem, és a vállamat kezdte masszírozni. Egyből elengedtem mindent, szemeimet lecsuktam, egy jóleső nyögés szaladt ki a számon, régen masszírozott már meg így utoljára.

- Jólesik? - kérdezte, majd áttért a homlokom területére, most a fejemet nyomkodta meg kicsit.

- El sem hiszed mennyire. Soha nincs ilyenekre időnk. - szomorkodtam.

- Mi lenne, ha most a hétvégén elmennénk valamerre kettesben? - simogatta a hátam.

Gondolkodtam ezen, hiszen az igaz, hogy megesküdtünk, de nem volt időnk ki ruccanni még a szomszéd városba se. Viszont vissza tart a sok munka, amit nem igazán tudtam most itt hagyni.

- Nem is tudom drágám! Nagyon sok a munka. - vonakodtam.

- A munka meg vár! Pénteken jövök vissza délelőtt, össze pakolunk és  nézünk valami jó helyet legalább 2 napra. Nekem is és neked is jól esne már egy kicsit a pihenés! Apáddal meg beszéljük, szerintem nem lenne ellenére. Van, aki tartsa az edzéseket a hétvégén, nem lehet belőle probléma. - Skott néha tényleg nagyon meggyőző tud lenni. Csak beadtam a derekamat.

- Na jó, legyen. - mosolyogva néztem fel Skottra és egy apró csókot leheltem ajkaira.

- Mennyi idő kell még ahhoz, hogy végezz? - kérdezte, miközben az ölébe húzott, és leültünk az ágyra.

- Még egy fél óra, aztán majd egy óra múlva az edzés.

Skott kaján vigyorgásba kezdett, nem is értettem, hogy miért. Még mindig őszinte, tiszta szívből szerettem, mint a megismerkedésünk elején. 20 év vele együtt, és még mindig tudom, érzem, hogy jól döntöttem. Álmaim férfija.

- Miért érzem úgy, hogy tervezel valamit?

- Szerintem egy kis össze bújás bele fér az időbe. - fektetett le az ágyra, és kerekedett fölém. Az arcomat két kezébe fogta, a könyökén támaszkodott. Mélyen a szemembe nézett, és apró csókokat lehelt arcomra.

- Skott, bárki be jöhet.

- Bezártam az ajtót. - vigyorgott.

- És ha keresnek? - aggodalmaskodtam, hiszen nap közben nem szoktunk szeretkezni. Tisztában vagyunk vele, hogy bármikor kereshetnek.

- Nem fognak. - mondta határozottan, és már a nadrágomat gombolta ki.

- De ha mégis? - nem voltam nyugodt.

Skott rám ült, és csak nézett.

- Sam! Ne aggódj. Beszéltem apáddal, hogy most elrabollak az edzés előtt, úgyhogy nem fognak keresni. - felültetett és a pólót lehámozta rólam.

- Rendben van Skott Wayne. De ha ebből gond lesz, faszolni fogsz. - mutogattam rá, amin csak nevetett.

- Jól van főnökasszony! Viszont arról vitatkoznék, hogy ki fog most itt faszolni. - kaccsintott. Vállba vágtam, majd közelebb hajolt és szenvedélyesen megcsókolt.