Nagypályások

▶Epilógus◀

*PÁR HÓNAPPAL KÉSŐBB*

Sam
Lassan karácsony van. Be köszöntött a hideg, a dermesztő tél, a fák ledobták nyári ruhájukat, és mindent hó borított. Meg bénult a közlekedés, az emberek csak ritkán léptek ki az utcára. Az asszonyok karácsony előtt bevásárolni indultak, síró gyerekeiket hurcolták maguk után a bevásárlóközpontba, miközben azt ordították nekik, hogy 'nem kapsz semmit, ha nem viselkedsz..' és ehhez hasonló mondatok.
Mindenki izgatottan, karácsonyi lázban égett. Mindenki.
Kivéve engem.

Ugyanis nekem nem volt karácsonyom. Sem családi vacsora, sem ajándékozás. Mert dolgoztam, de nem akárhol.

-Szakasz! Sorakozó!- ordítottam az újoncoknak. Erőteljes hangom visszhangzott az udvaron, a szakadó hó teljesen elnyelte a hangomat.
15 újonc állt velem szemben, ám ők inkább viccnek tartották ezt az egészet.
Az egyik gyerek vigyorogni kezdett.
-Mi olyan vicces katona?- álltam elé, majd mosolyra húztam a számat.

-Már ne is haragudjon kisasszony! De maga körülbelül annyi idős mint mi. Ne gondolja azt, hogy engedelmeskedni fogunk egy lánynak. Ráadásul én úgy tudom, hogy ez egy olyan tábor, ahol csak férfiak tartózkodhatnak.- vihogott.
Ekkor oda léptem és átkaroltam.
-Na ide figyelj kedvesem! Én meg jártam a poklot, és annak idején ott álltam, ahol te. Nem gyenge kiképzést kaptam, és olyan kis taknyosokat ettem reggelire, mint amilyenek ti vagytok.-mutattam a többiekre, senki nem mert megszólalni.- és azt mondod nem lehetnek lányok? Hát szivem, ezt 2 hónapja eltörölték. Úgy hogy szerintem itt az idő és NYOMJ 100 FEKVŐTÁMASZT!- ordítottam a fülébe, amire egyből megugrott és neki állt fekvőzni.
A többiek nem mertek még levegőt sem venni.
-13..21..36..47..ennyi? Még a halott nagyanyám is gyorsabban csinálná!- visítottam. A srác feküdt a földön, nem tudott még megmozdulni sem.
-

Na fiam! Állj vissza a helyedre, nem hóangyal készítő programban veszünk részt!-nagy nehezen magához tért és vissza vánszorgott a helyére.-akkor az ünnepek kedvéért 30 kör futás!

Szakaszvezető lettem. Az apám intézkedett, el mondott mindent a fejeseknek, és a rám való tekintettel eltörölték azt a szabályt, hogy nők nem jöhetnek a táborba mint újonc. Ezzel tiszteltek meg és kértek bocsánatot, amiért ki vágtak a táborból.
Újoncokat kell tanítanom, ez a feladat.
Ben és Adam ugyanúgy a legjobb barátaim, hétvégente kijárunk sörözni, beszélgetni.

Nicket letartóztatták, a bíróságon mint tanu, elmondtam mindent. Azt hittem, hogy lefogja tagadni a dolgot, de beismerő vallomást tett, és beismerte, hogy miket tett ellenem és a családom ellen. 35 évet kapott, amit kicsit keveselltem, de legalább nyugodtan élhetem tovább az életemet.
A házunkat eladtuk apával, és a táborhoz közel vettünk egyet. Igaz, nem sokat járunk így haza, mert már csak ketten vagyunk, de ha bármi van, legalább van egy közel eső otthonunk.

Shannonnal napi szinten tartom a kapcsolatot, telefonon beszélünk vagy emailt küld nekem, ha esek nincs ideje felhívni.
Minden időmet elveszi a munka, na és persze a szerelem.

Skott is vissza jött a táborba, és fegyverhasználatot tanít a katonáknak. Nagyon jó benne, szerencsére azt csinálhatja, amihez ért.

És a mi kapcsolatunk? Amikor eljöttünk Lucytól, kicsit távol tartottam magam tőle, hiszen nem tudtam hirtelen mihez kezdeni a helyzettel. Nem akartam elsietni a dolgot, főleg, hogy még fájt a szivem attól a gondolattól, hogy megbántottam, ráadásul idő kellett nekem ahhoz, hogy túl tegyem magam a lelki problémáimon. De amikor vissza jött a táborba, szörnyen elkezdett hiányozni.
Nem tudtam mit kezdeni magammal, irtóztam még annak a gondolatától is, hogy egyedül maradjak. És kellett pár nap, hogy rá jöjjek, szeretem. Mindig is szerettem. El kell magamban temetnem a múltat, hogy végre egy boldog jövőm legyen. És számomra Skott a jövő, a boldogság. Hiába is indult nehezen a kapcsolatunk, mégis tudom, hogy számomra az igazi.
Szerencsére apa pont akkor telefonált a munkával kapcsolatban, amikor végre észhez tértem. Választhattam, hogy itthon maradok és egy kis boltban dolgozok vagy vissza megyek és gatyába rázok néhány fiatalt. És természetesen elfogadtam, mert ez egy nagyszerű ajánlat volt. A családom közelében lenni, aki persze Skott és apa. Meglepetés volt ez Skottnak, mert nem tudta, hogy kaptam egy ilyen lehetőséget.