Nagypályások

➡13.rész⬅

Sam
-Engedj már el!- sziszegtem a fogaim közt. Teljesen zavarban voltam, már annyi ideje tartott, és vizsgálta az arcom minden egyes szögletét, hogy úgy nézhetett ki a képem, mint egy érett paradicsom. Kellemetlen volt az egész szituáció.
Skott megköszörülte a torkát, gondolom leesett neki, hogy mi van.
-Örülj neki Kócos, hogy elkaptalak, mert egyébként össze-vissza törted volna magad.- mondta idegesen, majd felhúzott, és elengedett. Egy lépéssel eltávolodott tőlem, úgy nézett rám mint egy mérgezett egérre.
-És ha így lett volna, szerinted ez bárkit is érdekelne?- üvöltöttem el magam. Nem tudtam kordában tartani az indulataimat, és ezt sajnos pont rosszkor, sőt, rossz emberre zúdítottam. Mindenki megállt, és engem nézett, hogy éppen mi a szart üvöltözök itt.
Skott meglepődött arccal bámult, és elkezdett valamit halkan suttogni, de nem értettem mit. Ám ekkor olyat mondott, ami szíven ütött egy kicsit.
-Igazad van. Senkit nem érdekelt volna, ha lezuhansz a francba. Bár én se kaptalak volna el, lehet jobb lett volna, legalább nem nyavajognád végig az utat.- mondta a szemembe nézve. Próbáltam állni a tekintetét, ám ez a kijelentés, meg kell hogy mondjam, nagyon fájt. És hogy miért is? Mert nem erre számítottam. Amikor elkapott, valamit láttam a szemeiben. Valamit, amit nem tudok hova tenni. Talán fájdalmat, zavarodottságot, gyengeséget, szégyenérzetet. Ezt mind-mind egyszerre. Nem tudom miért, de egyszerűen nem lehet rajta kiigazodni. Egyszer rendes, egy világi jó fiú, viszont máskor fel tudnám pofozni, akkora egy barom.
És most? Itt állok össze zavarodva, mert egyáltalán nem értek semmit. Semmit.

Skott
Hazudtam. Hazudtam neki, mert mindenki ezt a válaszomat akarta hallani, a bunkó félét. Viszont amikor ezeket a szavakat kimondtam, a legszarabbul éreztem magam. Mert az igazság az, hogy nem bírtam volna elviselni, ha valami baja esik. És miért? Azt nem tudom. Az életemmel kapcsolatban most semmit nem tudok. Tanácstalan vagyok. De ezt el kell rejtenem, el kell dugnom egy mély helyre, oda, ahol senki nem találhatja meg. Ezért inkább mutatom ezt az oldalamat. Jobb ez így. Már mindenki megszokta ezt az énemet, neki is meg kell.

***

-Nos! Ma estére itt maradunk, remélem senkinek nincs ellenvetése!- ordította hátra a parancsnok a tömegnek,majd folytatta.- mindenki talál a hátizsákjában egy sátrat, meg egy hálózsákot. Állítsák fel, majd utána tartunk egy rövid megbeszélést.-fejezte ezzel be a mondandóját, majd mindenki neki állt sátrat verni. Egy nagy füves gyepen szálltunk meg, ahol mindenki bovem elfért a maga egyszemélyes sátrával. Gondoljatok csak bele. Milyen rohadt nagy területén lehettünk, ha kb 200 sátor elfért egy ilyen helyen. Hatalmas. De szerencsére ebben volt tapasztalatom, mert amíg Sam élt, nagyon sokat sátraztunk együtt. Így ez nem esett nehezemre, míg néhány katona társamnak annál inkább. Amikor végeztem, Ben azonnal lecsapott rám.
-Sam segítenél? Sajnos ez nem az erősségem.-mondta a fejét vakargatva, majd hátra néztem, mennyire súlyos a helyzet, és tényleg. Egy egyszerű sátrat nem bír össze szerelni. Nagyon vicces volt az egész.
-Persze, segítek.- mosolyogtam.

Amikor mindennel elkészültünk, és mindenkinek sikerült össze hozni a lakhely felállítását, a parancsnok elmondta, hogy most az estét egy kis edzéssel kezdjük, tüzet rakunk, eszünk, majd mindenki mehet aludni, mert hajnalban indulunk vissza a táborba.
Úgyhogy egy kis erősítéssel kezdtünk, fekvőtámasz, 20 perc futás, egy csomó felülés. Nem volt elég a hajnaltól való sétálás, túrázás, még az esti órákat is edzéssel kellett folytatni. Bár itt az ember nem számíthat semmi jóra.

Miután meg volt az edzés, és mindenki hulla lett, számomra két ismeretlen srác tüzet rakott, mindenki megkajázott,beszélgetett, majd a sátrak felé vettük az irányt. Megismertem egy-két új arcot, akik tök rendesek voltak.
Amíg elmélkedtem a sátramhoz sétálva egy erős kéz megragadott, majd behúzott egy nagy fa mögé, és a kezét a számra tapasztotta.
Isteni illata volt, ami keveredett férfias izzadtságával, és ez még jobban beindította a fantáziámat. A szeme ragyogott a sötétben, tekintete egyfolytában rajtam járt. A szívem a torkomban dobogott, alig kaptam levegőt.
Megbabonázott a tekintete, nem ismertem saját magamra.
Miután megbizonyosodott, hogy mindenki elvonult, Skott levette a kezét a számról, és arrébb húzott.
Suttogva azt mondta.
-Valamit el kell mondanom..- ült le a fűbe. Nem mertem megmozdulni, mert egyáltalán nem értettem most ezt. Nem akartam sem közelebb menni, sem beszélgetni. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Hogy esetleg 'igen, lány vagyok, és igen..azért vagyok itt mert 18 évesen megerőszakoltak, ráadásul éppen megbosszulni akarom.'?! De ezt nem mondhatom. Semmi olyat nem mondhatok, amiből kiderülne bármi is.
-Valami nincs rendben velem..-folytatta, majd rám emelte bánatos tekintetét.
-Ezt, hogy érted?- kérdeztem.
Felállt a földről, és lassan elém sétált. Nagy, izmos teste teljesen beterítette a kilátást. A mellkasa pont velem szembe volt, ráláttam a tetoválására, mert egy trikó takarta el csupán. Zavarba jöttem, nem tudtam, hogy reagáljak.
-Hogy hogy értem? Ezt én magam sem tudom. Egyszerűen van valami benned, ami megmagyarázhatatlan, és rejtélyes.- még egy lépéssel közelebb jött, már egy méter sem volt közöttünk.
-Se..semmi rejtélyes nincs bennem, miről beszélsz?- dadogtam össze-vissza.
-Erről beszélek. Miért vagyok rád ilyen hatással? Talán félsz..vagy esetleg..
-NEM! Semmi nincs, amit éreznék irántad.-mondtam kicsit hangosabban a kelleténél.
-Nincs?- még közelebb jött, és megsimogatta az arcomat. Ha nem egy ilyen helyen lennénk, még tetszene is. De most..el löktem magamtól, mert ha hagytam is volna ennek egy esélyt, akkor sem működne. Ezt nem lehet. Én most fiú vagyok. Nem engedhetem meg magamnak. Erősnek kell lennem. Csak semmi személyes kapcsolat.
-Te mit képzelsz magadról? Undorító vagy, haver. Hogy gondoltad? Hogy majd bele megyek ebbe a kis mocskos játékba?!-dermedt meg Skott, egyből maga mellé ejtette a kezét, és nem mozdult többet. Csak nézett, és próbálta felfogni a hallottakat. Tényleg nem tudom mi a franc van vele. Úgy viselkedik mint egy buzi. És ezek szerint..akkor az is. Vagy ferde hajlamai vannak. Máson nem tudja ezt kiélni? Hányni tudnék tőle.
Megfordultam és ott hagytam. Nem volt értelme ennek az egésznek.

Sziasztok drágáim! Egyre bonyolódik a helyzet, remélem élvezni fogjátok! Sok puszi nektek!❤