brother ✽ harry styles befejezett!¡

12.Fejezet-A külső nem minden

Mikor befejeztük a meccs nézést anyáékkal,felmentem lezuhanyozni,aztán pedig megnéztem a telefonom,hátha jött valami értesítés.Igen,jött két üzenetem.Az egyik Bradleytől:

"Szia Bethany!Remekül éreztem magam veled és kössz a segítséget cica;)"

Nem válaszoltam semmit az üzenetre,amúgy sem biztos,hogy van a telómon pénz.Aztán megnéztem a másik üzenetet,vagyis...nem csak a feladóját. Harry. Azonnal töröltem.Leraktam magam mellé a telefonom és már aludtam is.

Reggel úgy ébredtem fel,hogy teljesen rosszul éreztem magamat,próbáltam győzködni anyámat,hogy hadd maradjak itthon de nem sikerült.

-Bethany,sminkeld ki magad és már meg sem látszik,hogy rosszul vagy!Ja és vegyél fel egy csinosabb ruhát ez még iskolába sem való..-mondta anyám.Na ez a bajom vele,hogy állandóan azt akarja,hogy olyan tökéletesen nézzek ki mint ő.De nekem nem áll szándékomban,követem a saját stílusom és kész.Én nem ő vagyok.

-Anya...nem szeretek sminkelni és nem fogok olyan ruhákban járni amilyenekben te járkálsz!-mondtam és felkaptam a sulitáskám.Elköszöntem anyától gyorsan,még mielőtt rám erőltet valami elegáns ruhát.A közérzetem rosszabb mint mikor felébredtem.Nem tudom anya mit gondolt,mivel a smink lehet eltünteti a sápadt arcom,de attól én még ugyanúgy rosszul vagyok.Na mindegy,úgy döntöttem megpróbálok kicsit megfeledkezni arról,hogy rosszul vagyok.Ahogy odaértem a suli ajtóhoz megláttam Bradet.

-Szia Brad!Mi újság?-mentem oda hozzá mosolyogva

-Szia..semmi sincsen,veled mi újság?-haladtunk fel az iskola lépcsőjén,ami a teremhez vezet.

Fent a teremben leültem Sophie mellé.

-Jó reggelt!De szarul nézel ki..baj van?-kérdezte Sophie

-Neked is,nem minden oké..-erőltettem egy mosolyt az arcomra,majd belépett a tanár úgyhogy elkezdődött az óra.A nap nyugalmasan telt,irodalomból szereztem egy 5-öst és igazából ennyi.Mikor mentem kifelé a suliból,egy kéz rántott magához.

-Beth nem jössz velem egy darabig?-kérdezte Brad,a rocker osztálytársam.

-Ömm..de végülis.-adtam be a derekam neki,s elindultunk.

-Mesélsz a gyerekkorodról?-kérdezte Brad én pedig bólintottam.

-Hát igazából semmi különleges dolog nem volt a gyermekkoromban...anyám mindig mindenben a tökéletességet és a maximumot akarta,így agyon voltam hajtva,jártam balettra és úszni,minden nap,nyolc éven keresztül,egyszer annyira le lettem terhelve,hogy elájultam mikor haza mentem edzések után,anyám pedig makacs természetéhez híven,nem hitte el,hogy a hajszolás miatt van.Apám..hát ő ott hagyott bennünket 6 éves koromban,akkor fel sem fogtam mi ez az egész...apám utál,nem létezek neki.Ennyi,izgi egy gyerekkor.-nevettem el magam kínosan.-Te is mesélsz?-kérdeztem tőle.

-Nincs mit meséljek.Nekem nem volt gyerekkorom.-jelentette ki Brad én pedig csak bólintottam egyet.

-Ha gondolod...átjöhetsz most hozzánk,anyám nincs otthon dolgozik.-néztem rá.

-Rendben ez jól hangzik!-mondta Brad és tovább mentünk az otthonom felé.

Mikor beértünk egyből mindketten levettük a cipőt,majd megkérdeztem Bradtól kér-e valamit.Kitaláltuk,hogy rendelünk pizzát,majd felmentünk a szobámba.

-Rakhatok be valami zenét?-kérdezte Brad nevetve.

-Rakj..de valami elviselhetőt légyszíves!-válaszoltam én is nevetve.

Elindított egy dalt,ami nem fogok hazudni tetszett,nagyon is jó volt. Bradnek megengedtem,hogy netezhessen a laptopomon.Míg ő netezett én a ruhás szekrényem pakoltam.

-Brad ezt...ezt a dalt...lejátszhatod még egyszer!-mondtam lassan.

-Na mi van ez tetszik?Kell a címe?-nézett rám én pedig csak szem forgatva bólogattam.

Már ütemre mozgott a csípőm,mikor is éppen lehajoltam valami éreztem a fenekemhez simulni...Egyből felugrottam és Brad sötét szemeivel találtam szembe magam.

-Ömm...ez..?-vontam kérdőre Bradet.

-Sajnálom.-mondta és felkapta a táskáját majd leviharzott a szobámból,s csak akkor mozdultam meg a szobámban mikor hallottam az ajtó csapódását.Istenem...