brother ✽ harry styles befejezett!¡

III;11

Úgy döntöttünk,hogy lemegyünk megnézni a szálloda fürdő részlegét higy ha már itt vagyunk azt se hagyjuk ki!
-Utálom a testem.-állapítottam meg ahogy belenéztem a tükörbe.Eztán esett csak le hogy hangosan gondolkodom.
-Te nem vagy teljesen komplett Bethany!Arányos a tested,hidd el.-próbált egy kis lelket önteni belém kollégám vagy már inkább barátnőm.Kedvelem Lucyt,ahhoz képest hogy pár évvel idősebb nálam.Megértő és vicces.Valamivel több tapasztalata van az életből,mint nekem.
Leballagtunk a hotel földszintjére,majd a kiírást követve indultunk meg a medencék részlege felé.
Egy lenge ruha takarta azt a mások szerint gyönyörű testemet.
Beérve a wellness részlegbe egyből megcsapott a magaspára és a víz królos szaga.
Tele volt emberekkel a helyiség,legfőképpen felnőttekkel és idősökkel,mivel a gyerekeknek még iskola van.Nekem is az lenne ha még sulis lennék,de szerencsére vége a gimis rémálomnak.Az első három év szenvedés volt számomra.
||Visszaemlékezés||
-Bethany Lorden!Azonnal gyere le!-hallottam meg anyám üvöltő hangját az emeletről.Nem tudtam eltalálni mi a fránya lehet,hogy így kiabál.
Sietve ugráltam le a lépcsőn,s a nappalinkba irányultam.
-Ki engedte meg neked hogy cigarettát szívj?!-emelte elém anya a cigicsikket.
-Ez csak egy darab rohadt cigaretta!Nem függtem rá anya.-emeltem fel én is a hangomat,bár tudtam hogy ebből sehogy sem jöhetek ki jól.
-Nem érdekel!Hogy képzeled?Ezen kívül nem tudod idetolni a seggedet és nem tudsz nekem segíteni mikor terhes vagyok?!Csak azokat a rohadt könyveket tudod bújni.-kelt ki teljesen magából anya.
-Én vagyok a hibás?Nem én csináltam véletlen gyereket..-csúszott ki a számon,amit egyből vissza is akartam szívni,de ez már lehetetlen.A keze egyenesen az arcomnak csapódott,majd lábával megrúgott.Igen,ő a drága anyukám.
Nem elég hogy a suliba csesztetve vagyok,de még itthon is kikészítenek.
Ekkor belépett apa a házba.Anyám egyből nekiindult,próbáltam a kezét visszarántani.Nem akartam hogy apára is kivetítse ellenszenvét.
-Ez a gyerek kezelhetetlen Peter!Én nem akarok másikat sem.Sőt,semennyit sem,Bethanyt sem akartam!Emlékezz csak vissza.Ő is véletlen született.Te pedig törődni sem bírsh velem soha!Mindig a munka a fontosabb és Bethany!De hahó én is itt vagyok.-ez az egész kiborulása anyámnak nagyon megrémisztett.A földre rogytam és míg ők veszekedtek én a kanapén összekuporodva bömböltem.
-Húzzál el innen!Soha többé nem akarlak látni!-intézte apához anya az utolsó szavait.
Apa meg sem szólalt csak elhagyta a házat.
||Jelen||
Gondolatmenetemből Lucy rázott ki.Visszagondolva egykori életemre egyből eltűnik a mosolygós énem,s a lelombozó énem átveszi a hatalmat.
-Mi a baj Bethy?-nézett felém barátnőm miközben leültünk két egymás mellett lévő napozóágyra.
-Semmi..-hazudtam.
-Tudom hogy valami nincs rendben,de ha nem akarod elmondani nem kell nyugi!-mosolygott rám kedvesen Lucy,én pedig csak bólintottam egyet.
Leraktuk a törölközőinket a napágyra,majd belevetettük megunkat a medencébe.
A kellemesen meleg víz nagyon jól esett a testemnek.Nyakig merültem a vízben,s odaúsztam a szélére,s pihentem.
-Este akkor megyünk az Eiffel tetejére?-nézett rám csillogó tekintettel Lucy.
-Igen.Úgy várom!Biztos gyönyörű onnan Párizs.-állapítottam meg.
-Jaja.-bólintott ő is.
Egy jódarabig ültünk a vízben,majd mikor már az ujjaim is teljesen kiáztak felvonultunk a szobánkba.
-Mi lenne ha az Eiffel tetején vacsiznánk?-tanakodott Lucy.
-Nem rossz ötlet!-helyeseltem.
-Akkor kilencre menjünk oda vagy valami..-mondta kicsit bizonytalanul.
-Mi van Lucy?Baj van?-vizsgálgattam arcát hátha valamit le tudok szűrni tekintetéből,de semmi.
-Nem dehogy.-válaszolt miközben fésülte fekete haját.
-Persze!Akkor miért vagy ilyen ideges vagy nem tudom?-lehet az agyára mentem az állandó kérdezősködésemmel de muszájnak éreztem,hogy tudjam mi a gond.

Félkilenckor terveztük hogy elindulunk,addig Lucyn észre vettem hogy folyamatosan az óráját nézegeti.Próbáltam betudni ezt az idegességét annak,hogy mégis csak egy olyan építmény tetejére fogunk menni amiről rengeteg más ember még álmodni sem mer.
Felkaptam magamra a krémszínű ruhámat és hozzá egy átlátszó harisnyát.Lábamra az egyetlen magassarkúmat húztam.A hajamat kiegyenesítettem Lucy hajvasalójával,majd ő sminkelt ki.
Ő egy fekete farmert és egy selymes anyagú inget viselt.
Meg kell hagyni hogy ténylge a környezetünkhöz méltóan öltöztünk fel.
Csak fél kilenc után öt perccel sikerült elindulnunk,de mivel nem volt annyira messze az úticélunk így nem kellett sietnünk sem.
-Tiszta divatosak vagyunk!-kiált fel Lucy miközben végigvonulunk Párizs legelőkelőbb utcáin.
-Itt muszáj!-nevettem fel,majd ő is csatlakozott hozzánk.

Odaérve az Eiffel-toronyhoz annyira zsongtam már,hogy egyhelyben sem bírtam megállni.
-Oda fel kell sétálni?-csodálkozott Lucy.
-Nem tudtad?-nevettem,újra.Nem vártam meg hogy válaszoljon.Húzni kezdtem magam után,felfelé.Az út vége felé már mindketten lihegtünk.Tényleg megterhelő a felfelé vezető út.
-Bethany..jézus hát én kész vagyok.-zihált Lucy.
-Akkot nézz rám!-méltatlankodtam,de persze viccesen.
Lucy elémvágott és én követtem őt.
Beérve rengeteg ember vett mindket körül,zene szólt és ételek illata keveredett a levegőben.
Lucy elvezetett engem egy 'foglalt' asztalig ahol helyet foglaltam.
-Várj,majd jövök!-szólt Lucy,s elment az asztaltól valahova még mielőtt bármit is szólhattam volna.
Türelmesen vártam.
Haii!Itt az új rész!
Szavazz&Kommentelj❤