brother ✽ harry styles befejezett!¡

III;12[rly end]

A kezemmel támasztottam a fejemet.Lucy negyedórája eltűnt és nm tudom mit csinálhat illetve hol van.
Ha észrevettem hogy az étterem bejárata nyitódik mindig reménykedtem benne,hogy ő tért vissza.

Unottan és türelmetlenül ültem a helyemen.Egyszer csak az ajtó nyitódott,már készültem örülni,de ekkor aki valójában belépett a helyiségbe az nem Lucy volt hanem Harry.A szívem egyből hevesen kezdett verni,a kezem és a lábam remegett.Azt képzeltem hogy nem felém tart,pedig de.
-Bethany..ugye vacsorázol velem?-emelte rám gyönyörű zöld szemeit.Ebben a pillanatban rájöttem mindenre.Lucynak írt Harry,hogy hozzon fel ide,s ezért volt ideges illetve ezért hagyott itt egyedül.
-Istenem..igen,rendben.-hebegtem idegességemben.Annyira megszeppentem,hogy azt ki sem tudom fejezni.Nagyon izgultam az esténk miatt.
Felevette egy pincér a rendelésünket,majd beszélgetésbe kezdtünk.
-Tudom neked ez így sokkos,de nagyon szerettem volna veled találkozni.Újra!-amikor ezeket a szavakat kiejtette telt ajkain,folyamatosan a szemembe nézett.
-Ez édes dolog tőled Harry.-mosolyodtam el teljesen őszintén.Ő nem tudott mosolyogni,az arca teljesen közömbös és komoly volt.
Kicsit megijedtem,így hát abbahagytam a mosolygást.
-Nos mi történt veled az eltelt időszakban?-érdeklődött.
-Semmi sem.Megvagyok,dolgozom.Most is amiatt vagyok itt eredetileg.-tudom,hogy sokszor tönkre tett már de jó érzés vele beszélgetni,újra.
-Tudom.-válaszolta egyszerűen.Ha az egész este így fog telni én kikészülök.
-Veled miújság?-tettem fel neki a kérdést.
-Élek..-miért ilyen flegma velem?Mit rontottam el?
-Naa!Mi van a pimasz és vicces Harryvel?Gond van?-emeltem rá a tekintetemet.
-Semmi,ilyen vagyok.-rántott vállat.
-Harry,nem tudsz átvágni,ismerlek.Mi a baj?-faggattam tovább.
-Mindig is telhetetlen voltál..-ha nem láttam volna az arcán a hatalmas viygort akkor sértésnek vettem volna.Megforgattam a szememet de persze mosolyogva.
-Van ami nem változik.-ittam bele a boromba.
-Na rendben-kezdte Harry-Egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből Bethany.Kezdetben ki akartal verni a fejemből,mert úgy hittem hogy soha többé nem tudsz nekem megbocsájtani.Aztán rájöttem,hogy én igen is akarlak.Te vagy a mindenem!Lehet ez most teljesen hülyén hangzik,de így van.Első pillanattól fogva érzek valami olyat irántad amit még soha senki iránt sem éreztem.Tudom,hogy fogadtam,tudom hogy faszság volt!De ez idő alatt ismertelek meg igazán és már akkor megbántam mibe kevertelek bele.Nem azt a bánásmódot érdemelted amit tőlem kaptál.Szerelmes lettem beléd Bethany!Kérlek hidd el.Nem tudom mit tegyek,hogy elhidd mert selytem ezzel a hitegetésemmel nem jutok sehová,de tudd,hogy szeretlek..-láttam Harry szemében a könnyeket.Igaziaknak tűntek,nem a tipikus megjátszott énjét hozta magával,hanem azt amelyikbe én úgy beleszerettem.
Nekem is könnyes lett a szemem és ha nem a nyilvánosság előtt vagyubk el is bőgtem volna magamat.
-Harry..megható tudsz lenni,az egyszer biztos.A szívem akar neked hinni..de nem tudom,hogy mi igaz és mi nem.-magyaráztam neki.
-Amit mondok azt jól jegyezd meg!Szerinted ha csak ki akarnálak használni akkor lassan egy év után is itt könyörögnék neked az Eiffel-torony tetején?-fogta meg a kezemet,s szorosan a sajátjába kulcsolta.
-Jaj Harry,annyira szeretlek!-már a hangom is elcsuklott.Nagyon tehetetlennek éreztem magamat,mert nem voltam képes dönteni.
-Szeretlek.Hinned és tudnod kell!Nem hülyítelek.Fontos vagy nekem és nem akarlak elveszíteni Beth.-öntötte ki nekem a szívét szerelmem.
-Biztos Harry?Bizzak benned?Mi lesz ha megint félrelépsz..?-tettem fel neki a rengeteg fejemben kavargó kérdést.
-Mindent megteszek csak is miattunk!Veled akarok lenni Bethany!-hinnem kell neki,látom hogy nem a hazugság beszél belőle.Életemben először biztos vagyok benne.
-Szeretlek Hazz.-mondtam ki mostmár teljesen felszabadultan.
-Még én hogy!-mondta,majd közel hajolt és megcsókolt.Feltörtek az emlékeim,mikor régen megcsókolt.De valahogy ez ezerszer kellemesebb és hihetőbb volt.Csodálatos dolog.

Mikor kikaptuk a rendelt ételeinket neki láttunk,s beszélgettünk.Újra olyan mint valamikor régebben.Felszabadult és pimasz volt.Az igazi Harry.
-Úgy hiányoztál királylány!-ölelt meg és szájon puszilt miután felálltunk az asztaltól.Rámadta a kabátot mint egy úriember.
-Nagyon meg akarsz te felelni nekem.-kacagtam fel,ő is csatlakozott hozzám.
Kiérve hirtelen megcsapott a hideglevegő.Harry a kezünket összekulcsolta,majd elkezdett húzni a torony szélén lévő vaskorlátokig.
Már vaksötét volt kinnt,a város ki volt világítva.Az Eiffel tetejéről minden olyan gyönyörű volt.
-Gyere ide!-intett felém Hazz.Eléléptem és hosszasan megcsókoltam.
-Ez túl romantikus!-mondta nevetve miután elváltunk egymástól.
-Imádom hogy nem vagy romantikus.-mondtam teljesen őszintén.Lehet hülyén hangzott de így van.
-Ott egy hullócsillag!-kiáltottam fel.
-Nem kívántam,hisz megvan minden ami fontos nekem.-nézett rám Harry.Csak mosolyogtam mint a tejbe tök.
Szeretem ezt a vadállatot.Egy biztos semmi akadálya ennek,hisz már nem a testvérem.
Ésss ennyi.Vége..😱
Szavazzatok és Kommenteljetek!
Hozok egy búcsú részt!😉💕