brother ✽ harry styles befejezett!¡

14.Fejezet-Kisebb halál

Mentem is az ajtóhoz.Mielőtt kinyitottam volna,megnéztem magamat a tükörben.Egy krém színű térd főlé érő ruhát és egy fekete topánkát viseltem,a hajam pedig kontyba volt közre fogva.Nem akartam feltűnő lenni,úgyhogy ez az összeállítás tökéletes volt.

-Szia Bethany!-köszöntött Brad,ahogy kinyitottam az ajtót.

-Helló..mehetünk felőlem.-biccentettem az utca felé.Remélem jó buliban lesz részem...Az odaúton csak röviden beszélgettünk.

-Ugye nem lesznek furcsa...szóval érdekes emberek a bulin?-kérdeztem félően

-Nyugi,akik ott lesznek jófejek!-nevetett Brad.Én egy ici-picit nyugodtam csak meg,mert félek ismeretlen emberek közé menni.Nem igazán szeretek új embereket megismerni..Főleg nem ha hasonló stílusúak mint Bradley.

Addig gondolkodtam,míg nem odaértünk egy hatalmas tégla épülethez. Brad kinyitotta a hatalmas üvegajtót és előre engedett,én pedig illedelmesen megköszöntem neki.Ahogy beléptem az épületbe,egyből szédülni kezdtem.Forróság töltötte meg a levegőt,az ijesztőbbnél,ijesztőbb kinézetű emberek egymáshoz simulva,táncoltak a fülfájdító zenére.Ezt csak én gondoltam így..

-Brad azt mondtad nem ilyen..punkok,emósok lesznek itt!-néztem rá,miközben legyeztem magam a kezemmel.

-Na,Beth!Élvezni fogod!Jó fejek!Komolyan...-fogta meg a kezem Brad,én nem ellenkeztem neki.

Beleolvadtunk a tömegbe,vagyis csak Brad,mert én voltam ebben a helyiségben a legkülöncebb.Mindenki,érdekesebbnél érdekesebb hajkoronával,kisminkelve,fekete szemceruzával kiemelt szemek mindenhol és olyan rövid ruhák,mintha a ruha felét levágták volna.Én mellettük kábé úgy néztem ki,mint egy titkárnő.Egyszer csak nem éreztem Brad kezét az enyémben,így egyből feleszméltem.Körülnéztem,de sehol sem láttam,csak a furcsa ízlésű bulizókat és pár figyelő tekintetet. Elhesegettem minden gondolatot és arra jutottam,hogy valahogy kikeveredek dörgölőző emberek közül és megkeresem Bradet. Elindultam előre,néhány embert óvatosan félre löktem,bár féltem,hogy valaki még ezért megölne.Már majdnem eljutottam egy bárasztalhoz,de akkor meghallottam azt a dalt amit Brad mutatott.Ez a dal nekem is megtetszett így egyből rám tört a 'táncláz'.Kicsit visszább mentem a tömegbe és elkezdtem ringatni a csípőm.Már a szöveget is tudtam,mivel mióta Brad megmutatta párszor meghallgattam.Énekeltem és táncoltam.Szerintem páran meglepődtek rajtam.Hogy mégis egy ilyen elegáns lány egy ilyen buliban mit keres?Aztán az is felmerülhetett másokban,hogy mégis honnan ismerem ezt a dalt..

Mikor már a dal vége fele jártunk,szédülni kezdtem,a gyomrom pedig felkavarodott.Megálltam és próbáltam vissza nyerni az egyensúlyomat.Ekkor egy kéz érintette meg a derekam és magával húzott,egyenesen ki a tömegből.

-Hé!Engedj el!-rángattam a kezem,de semmi-Nem hallod?!-kérdeztem gúnyos hangon,majd ez az ismeretlen személy felém fordult.

-Velem jössz kislány!-húzni kezdett,egy ajtó felé.Én próbáltam kihúzni a karom a szorításából de semmi.Mikor kirángatott az ajtón,megpillantottam egy autót,az ismeretlen a kocsi felé húzott.Odaérve,kirántotta az autó anyósülés oldali ajtóját és belökött.Próbáltam kinyitni az ajtót,de a titokzatos férfi bezárta az ajtót.Ekkor tudatosult bennem,hogy valószínűleg elraboltak.Nem tudtam semmit sem tenni,csak némán és mozdulatlanul ültem a kocsiban,míg nem a férfi elindította a motrot és elindultunk valahová.Jézus!Hová visz?Istenem...Már majdnem sírtam,de megálltam,hogy ne könnyezzek,hisz ha észreveszi az elrablóm,hogy sírok akkor gondolja,hogy sebezhető vagyok és én nem akarok annak tűnni.

Megnyugodhattok,mert lassan jön Harry;) Csak hát így épül fel a sztori!Puszi:Fanni x