Második fejezet

99 5 0
                                    


Már sötét van kint, a teli hold fényesen világít az égbolton. Egyedül a bentről kiszűrődő fény ad egy kis világosságot.

Fogalmam sincs, hol kezdjem a keresést a hatalmas udvaron. Szétnézek, de sehol se látok egy árva lelket sem. Megvonom a vállam és a betonpálya felé indulok el.

Hirtelen harsány nevetés töri meg a kinti csendet. Felismerem ezt a nevetést. Csakis Lander Rebeka tud így nevetni. Azt hiszi csábos a nevetése, de inkább mondanám nyerítésnek. Megszaporázom a lépteimet, amikor Máté hangját is meghallom.

- Na, kééérlek – könyörög Bebi. Hangján érződik, hogy ma ivott valami mást is a vízen kívül.

Végre megpillantom őket, éppen befelé indultak, amikor találkozok velük. Bebi Máté kezéért nyúl, de amint Máté meglát engem ellöki Bebi kezét és hátrébb lép.

- Jobb lesz ha hazamész – javasolja Bebinek.

Összeráncolódik a homloka és durcásan keresztbe fonja a karjait.

- Én ugyan nem megyek sehova!

- Oké, tőlünk még itt, kint az udvaron is maradhatsz – szólok közbe. Máté mellé sétálok és megfogom a kezét. – Mit csináltatok itt? – kérdezem.

- Semmit – rázza meg a fejét a kelleténél gyorsabban.

- És hol vannak a haverjaid?

- Már elmentek – vágja rá. Lesüti a szemét és a suli épülete felé húz. – Menjünk be, oké?

- Oké – válaszolja Bebi és elindul.

Felnevetek és elé állok.

- Engem kérdezett.

Zavartan bámul rám.

- He?

- Tényleg haza kellene menned, Rebeka – mondom.

- Te csak ne hívj Rebekának! – Emeli fel fenyegetően a mutatóujját. - És ne parancsolgassatok nekem! Azt csinálok, amit akarok. – Felemeli az állát és hátat fordít nekünk. Ingatag léptekkel visszaindul a pálya felé.

- Ennek meg mi baja? – kérdezem Mátétól.

- Nem tudom – von vállat. – Ivott egy kicsit.

Ennyiben hagyom az egészet, de mostantól jobban oda fogok figyelni Bebire.

Bemegyünk a tornaterembe, és a táncparkettre vonszolom Mátét.

- Muszáj táncolnom? – kérdezi ötödszörre.

- Igen!

Felsóhajt és elkezd jobbra majd balra lépkedni.

- Mit csinálsz? – tör ki belőlem a nevetés.

- Táncolok. Nem egyértelmű?

- Ez inkább pingvin totyogás minthogy tánc lenne.

- Mondtam, hogy nem tudok táncolni.

Hirtelen felvillan a villanykörte a fejem fölött.

Déneshez szaladok, aki a Dj pult mögött áll, és egy lassú számot kérek tőle. Bólint és zenét vált.

- Erre már tudsz – mondom Máténak. – Hasonlót fogtok táncolni a szalagavatón, arra pedig már elkezdtetek gyakorolni.

Dallamok közt elveszveWhere stories live. Discover now