Dallamok közt elveszve

Huszonnyolcadik fejezet

Három héttel később

Az életem vett egy 360 fokos fordulatot és erre én nem voltam felkészülve.

Egy hét van hátra a téli szünetig, ami egy kis megnyugvással tölt el, tizennégy teljes napra békén hagynak a kíváncsi tekintetek.

Mi, vagyis csak én lettem a legújabb pletyka és látványosság a suliban. Miután mindenki kiélte felháborodottságát vagy éppen meglepettségét a végzős Kováts Ádám és a kis gólyaként emlegetett Király Rebeka kapcsolatán, én, a megtört szívű, lázadó korát élő vörös lány, aki összejött egy híres zenésszel lettem a főlátványosság. Ádám és Rebeka megosztotta a diákokat, voltak akik örültek nekik, de akik kilencedikes koruk óta bele voltak zúgva Ádámba, azok most a hatalmas szívfájdalmukat élték. Egy gólya három hónap alatt eltudta csavarni az iskola (és a város) rosszfiújaként emlegetett Ádámot, míg másoknak több évnyi próbálkozás után sem sikerült. Így volt Bebi is. Ő úgy lázadott Ádámék ellen, hogy a fiú egyik legjobb barátjával és egyben az én volt pasimmal jött össze és ott enyeleg vele, ahol csak tud, hogy mindenkinek jól az emlékezetébe vésse, hogy ő minden fiút elképes csábítani.

Kivéve Ádámot. Tavaly és ennek az év elején még a kisujjánál fogva vezette Ádámot, olyan volt mintha valami zavaros ködben élt volna az a fiú, de mióta megismerte a gólyalányt teljesen megváltozott.

Mint ahogy én is.

Csak akkor megyek ki a folyosóra, ha muszáj, és próbálok a legtöbb kérdés alól kibújni, amit rólam, Olivérről és a bandájáról kérdeznek. Mindenki mindent tudni akar, a legkisebb részletekig.

Hol ismerkedtetek meg? Mikor volt az első csók? Mióta jártok? Hogy viseled, hogy melletted még több száz lány szerelmes Olivérbe?

Ilyenkor ökölbe szorítom a kezemet és mosolygok.

- Jól – válaszolom egyszerűen, de az igazat senki se tudja, még maga Olivér sem.

Rohadtul zavar, hogy a barátom után nem egy egész iskola, hanem a fél ország rajong. A Crazy Band hónapról hónapra híresebb lesz, egyik fesztivál felkérés után jön a másik, de nem ilyen kis városoktól, mint miénk, hanem nagyobbaktól, ahol világhírű zenészek is felszoktak lépni. És ez még semmi. A kommentektől borultam ki igazán, mikor bejelentette hogy együtt vagyunk.

Olivér próbálja elrejteni előlem, kitörölni őket, de néha ha pont akkor nézek rá az oldalára mikor egy újabb komment érkezik, nem tud megmenteni.

Úgyse fog sokáig tartani. Egy hónapot adok neki. Jobbat is találsz, Olivér.

Próbálok nem foglalkozni velük, de mégis fájnak a szavak. Minden egyes hozzászólás Bebit juttatja az eszembe, csak most nem egy, hanem rengeteg Bebi áll velem szemben. Ha nem vagyok elég erős Olivér talál mást, aki nem olyan gyenge, mint én.

De hiszen erős vagyok! Ezért csókoltam meg az a lány előtt is, hogy megmutassam, ő az enyém...

Bebi hatalmas lyukat ütött a védelmemen, de gyorsan fel kell építenem, ha nem szeretném hogy a történelem megismételje önmagát.

Mondhatnak maguknak akármit, Olivér szeret engem és... én is őt. Igaz ezt még egyszer sem mondtam neki.

Ő már a harmadik találkozásunkkor kimondta, ami kisebb sokkot okozott, és válaszolni se tudtam neki, ezért helyette megcsókoltam. Legtöbbször ezt csinálom, ha nincs válaszom vagy elakarom hallgattatni. Komolyan mondom, órákat képes beszélni egy dologról.