Dallamok közt elveszve

Huszonegyedik fejezet

Körmömet rágva járkálok fel-alá az épület előtt.

- Nyugodj már le Zsófi! – mondja Heni, aki egy padon ül Bettivel és Bátorral.

- Te könnyen beszélsz! Nem neked kell fél óra múlva beszélned Olivérrel! – kiáltok rá.

- Nem értem mi olyan nagy ügy benne – vonja meg a vállát. – Ő is csak egy átlagos srác, olyan mintha Bátorral beszélgetnél – int felé.

Bátor felhorkant.

- Én nem vagyok olyan beképzelt.

- Olivér nem az – menti Heni.

- De, az – állok Bátor mellé. – Azt hiszi, hogy minden lányt megkaphat. Azt hiszi jobb mindenkinél.

- Ezt honnan tudod?

- Látszik rajta, hogy ezt gondolja magáról – fonom keresztbe a karjaimat.

- Látod? Nem is ismered, de már elkönyveled. Először tudj meg róla többet és utána ítélkezz.

- Micsoda bölcs gondolatok – nevetek fel gúnyosan.

- És igaz.

Felsóhajtok. Persze, hogy igaz, de így könnyebb elmenekülni tőle.

De most nem tudok. Találkozni fogok vele. Négyszemközt. Harminc perc múlva.

- Áhh – nyögök fel és a kezembe temetem az arcomat.

- Most meg mi bajod? – kérdezi Heni.

- Csak eszembe jutott.

- Mi? – értetlenkedik Betti.

Felemelem az arcomat és „ezt most nem mondod komolyan" tekintettel nézek rá.

- Az, amit a nővéred olyan jól leszervezett.

- Na látod, neked is tetszik az ötlet! – mosolyog Heni.

Neki is ugyanazt a tekintetet küldöm, amit fél perce Bettinek.

Ökölbe szorítom a kezem és újra elkezdek járkálni. Miért vagyok ennyire ideges? Korábban is beszéltem Olivérrel és akkor is sikerült lekoptatnom. Most is sikerülni fog. Az is elég ha nem szólok hozzá vagy ha el se megyek... Végig szalad bennem a gondolat, hogy gyorsan elfussak, de tudom hogy Heni utánam rohanna és még le is előzne.

- Már csak húsz perc! – kiáltja a telefonjára pillantva Heni.

- Köszönöm, kakukkos óra – keresztbe fonom a karjaim és próbálok nem a görcsbe szorult gyomromra koncentrálni.

Olivér

A koncert remekül sikerült, ez volt az egyik legjobb, amit még élveztem is. És a boldogságomat még fokozza a tény, hogy húsz – vagyis már tizenkilenc – perc múlva találkozni fogok Zsófiával, sőt randizni fogunk.

Vagyis a barátnője ezt mondta, viszont azt nem tudom, hogy ő is így gondolja-e. Megakartam kérdezni tőle, hogy elakar-e menni valahova vagy meginni valamit, de rögtön elviharzott, amint Heni kijelentette, egy randit szervezett neki.

Tanácstalanul böngészek a telefonomon és valami program után keresek, ahova elmehetnénk Zsófival. Nem ismerem a várost, így a szórakozó helyeket sem.

Van egy kávézó a közelben, egy klub és egy bár, a plázában pedig egy mozi üzemel. Ennyi. Hát nem valami nagy választék.

De valamit adnom is kellene neki...