Huszonharmadik fejezet

44 3 0
                                    

- Ööö... nem tudom miről beszélsz – nevetek fel idegesen.

- Tudod te azt – hajol közelebb az asztal fölött. Platina szőke haja a szemébe lóg, arca így még fenyegetőbb lesz. – Ki vagy? Még sose láttalak itt – sziszegi.

- Nem... nem itt lakom. A szomszédos városban.

- Á, értem – bólint gúnyosan. – De mit keresel itt Olivérrel?

- Szerintem ez magánügy – könyökölök fel az asztalra. Nem fogok megijedni egy plázacicától.

- Olivérnek nincs olyanja. Mindent megoszt a rajongóival.

- Mi van, ha ezt nem akarja? – húzom mosolyra a szám.

Összehúzza erősen kisminkelt szemeit.

- Mi van, ha nem vagy olyan fontos neki, hogy megemlítsen akárhol is? – vág vissza. Barátnői helyeslően bólogatnak, a lány diadalmasan néz rám. Azt hiszi megnyerte a csatát. Na persze.

- Mi van, ha vagyok olyan fontos neki, hogy írt nekem egy dalt?

A szőke cicababának tágra nyílik a szeme és meglepetten hápog.

- Tessék?! – csak ennyit tud kinyögni.

Mosolyogva megvonom a vállam.

- Hazudsz – köpi az egyik barátnője.

Megrázom a fejem.

- Nem lehet igaz – súgja egy másik barátnő a cicalány fülébe.

A lányt nyugtatgatják, mikor annak elege lesz felemeli manikűrözött kezét és elhallgatattatja a barátnőit.

- Úgy sem hiszem el, akármit is mondasz – jelenti ki higgadtan.

- Nekem mindegy – vonom meg újra a vállam. – Azt gondolsz amit akarsz.

-Vissza vehetnél a pofádból – mondja a barna hajú barátnő. Egy rágógumit csámcsogva folytatja. – Elrángatod ide Olivért és a háta mögött még azt is hazudod, hogy írt neked egy dalt?

- Kimondta hogy én rángattam ide?

- Hát mert önszántából nem jönne – mér végig a szőke vezér.

- El kell, hogy szomorítsalak, de ő hívott meg engem.

A lány arca egyre vörösebb lesz.

- Abba hagyhatnád már a hazudozást! – sipítja vékony hangon.

- De ha az igazat mondom?

- Az nem lehet!

- Akkor kérdezd meg őt – mutatok az éppen belépő Olivérre. Kezében egy nagy csokor több féle virágokkal.

- Olivér! – sikítja a lány.

Olivér összevonja a szemöldökét, mikor meglátja a mellettem ülő plázacicákat.

- Ööö... sziasztok?

Arrébb húzódok, hogy leülhessen mellém, mert a cicababák elvették eddigi helyét. Amint helyet foglal a szőke ciklon mellette terem és bepaszírozza magát Olivér mellé, így kénytelen vagyok a barátnőihez simulni, akik halálos tekintettel figyelik minden mozdulatom.

- Sziaaa – nyávogja a lány. Kiráz a hideg, teljesen olyan mintha Bebit hallanám.

Olivér halványan rámosolyog és hozzám fordul.

Dallamok közt elveszveWhere stories live. Discover now