Dallamok közt elveszve

Tizenhatodik fejezet

Zsófi

- Kinyomtam... - suttogom. Sikerült rávennem magam, és kinyomtam Olivér hívását.

- Tessék? – hajol hozzám közelebb Bátor.

- Semmi – kapom fel a fejem.

Összehúzott szemekkel néz rám, de nem szól többet.

Éppen nálunk vagyunk és készülünk holnapra. Bátor mellettem az ágyamon ül, a lányok pedig a földön ülnek és fehér pólók fölé görnyednek. Fekete filccel felírják a Crazy Band nevét, és pár daluk címét is.

- És viselni is fogjátok ezeket? – kérdezem tőlük.

- Te is fogod! – válaszolja Heni.

Elhúzom a szám. – Muszáj?

- Igen – feleli Betti.

- Akkor legalább az enyémnek a hátuljára ne írjátok rá a nevemet. Egyáltalán minek kell ráírni a neveteket? Nem elég, ha mi tudjuk egymásét?

- De a bandatagok megfogják nézni a pólóinkat, és így tudni fogják a nevünket is – vágja rá Heni.

A szememet forgatom. Heni rabjává vált a banda egyik frontemberének, Vendelnek. Hozzászólt a koncerten és ezzel teljesen megvette a csajt. Még a szobája is tele lett tapétázva a srác fényképeivel.

- Egyáltalán tudod azt, hogy van-e barátnője Vendelnek? – kérdezem.

- Remélem nincs! – kiáltja. – Ha meg van, akkor amikor újra meg fog látni és elkezdünk beszélgetni, tuti hogy ott fogja hagyni.

- Álmodozz csak...

- És veled mi a helyzet? – könyököl a térdére és bájosan elmosolyodik. – Olivér nem tetszik neked?

- Mi?! A Török? Nekem?! Dehogy. – rázom meg hevesen a fejem. - Miből gondolod?!

Kerek szemekkel néznek rám. Lehet, hogy most árultam el magam. A francba.

- Oké, ez ugye nem csak nekem fura? – kérdezi Bátor a lányoktól és rám bök.

- Én nem vagyok fura – lököm el a kezét.

- Ja, persze.

Hallgatunk, érzik hogy valamit eltitkolok előlük. Tördelő kezeimet nézem inkább, feszengek a tekintetek kereszttüzében. Elkellene mondanom nekik, hogy beszéltem Olivérrel. Hogy beszélni akar velem, de én elzárom magam előle. A barátaim, tudniuk kellene, de ha elmondanám nekik, nem hagynák, hogy így hallgassak Olivér előtt. Nem hagynák, hogy elfelejtsem.

Már hallom Bátor hangját, ahogy azt mondja: „Ne hagyd elmenni a srácot! Legalább eltudnád foglalni magad, és nem foglalkoznál folyton Mátéval!"

Heni megragadna és jól megrázna és a képembe ordítaná: „A CRAZY BAND GITÁROSA BESZÉLNI AKAR VELED, TE PEDIG FELÜLTETED?!"

Betti pedig Bátorral értene egyet: „Tényleg jó lenne, ha lenne valakid, nem lennél ennyire depis."

Mindhármukkal ellenkezni tudnék, és estig veszekednénk, amit én nem akarok. Ezért hallgatok. Csírájában elfojtom a bajt. Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik.

- Megakartok nézni egy filmet? – töröm meg a csendet. Egy filmmel hátha terelni tudom a témát.

Bátor újra összehúzza a szemeit. – Oké, de ennek – mutogat a levegőben -, ennek a valaminek még nincs vége. Még beszélünk erről, csajszi.