Dallamok közt elveszve

Harmadik fejezet

Két bögrével térek vissza a nappaliba. Odanyújtom Evelinnek az egyiket, ujjait a meleg bögre köré fonja és belekortyol egyet a kakaóba.

- Minden fiú köcsög – jelenti ki.

Felhorkanok.

- Ezt azért ne mond. Egyszer találni fogsz valakit, aki nem fogja össze törni a szíved – mondom neki és leülök mellé.

Mert igazából ez történt a kis húgocskámmal. Egy este alatt porrá zúzták fiatal szívét.

A gólyatáborban ismerte meg a srácot és minden szünetben együtt lógtak, és párszor suli után is. A srác az A osztályba jár – ahová az okosak szoktak -, ezért egyszer-kétszer segített neki a házija elkészítésében. Bár arról, amit elmesélt nem hiszem hogy sok köze volt a tanulásnak. Míg én azt hittem, hogy a délutánokat a barátnőivel tölti, ő ezzel a fiúval volt moziban, színházban vagy a Pizzériában.

Mindennap regényeket mesélt Anyának a fiúról, hogy mit mondott neki aznap vagy mit csináltak. Én erről meg semmit setudtam, mert nem nagyon foglalkoztam Evelin ostoba fecsegésével. Csak néha hallottam apró részleteket a történeteiből.

Annyira elvoltam foglalva magammal, hogy észre sem vettem, a húgom lassan szerelmes lesz.

Most pedig itt ül velem szemben kisírt szemmel.

- És mi történt? Miért akadtál ki ennyire? – kérdezem. Eddig mindent részletesen elmesélt, hogy mit viselt pár napja Dominik, hogy mit mondott, de azt még nem árulta el, hogy miért is ilyen szomorú.

Sajnos van egy sejtésem.

Az a halvány mosoly, amit a kakaóval csaltam az arcára, lehervad. A bögrére mered üveges tekintettel.

- Anya egy ideje már győzköd, hogy kezdeményezzek, mondjam meg neki, hogy kedvelem.

Jaj. Már rosszul kezdődött. Anyának mindig van egy tanácsa, de nem mindig válik is be.

- Végre összeszedtem a bátorságot, és rávettem magam, hogy ma elmondom neki. - Felsóhajtott. – Kimentünk az udvarra és leültünk egy padra. Valami hülyeségről beszélt – nevetett fel keserűen. – Nem nagyon figyeltem rá, a gondolataimat szedtem össze. Mikor észre vette, hogy nem figyelek megfogta a kezem és azt kérdezte hogy jól vagyok e. Épp készültem arra hogy színt valljak, amikor az egyik osztálytársa ott termett a semmiből és leült mellé. Veronika. Azt hiszem így hívják. Kicsit mérges voltam, hogy miért pont most kellett feltűnnie, de a mérgem gyorsan eltűnt amikor megcsókolták egymást... - hal el a hangja.

Nem szólal meg és továbbra is a gőzölgő italt bámulja.

Úgy érzem magam, mintha megütöttek volna. Együtt érzek Evelinnel.

Nem tudom mi lenne velem, ha látnám hogy valaki más csókolja Mátét. Pedig ma este majdnem sor került erre. Ha később megyek ki az udvarra vagy vissza Mátéhoz, akkor lehet hogy már Bebi rámászott volna. Tudom, hogy Máté nem tenné ezt velem, de ha pont abban a pillanatban jelenek meg amikor az ittas Bebi megcsókolja a pasimat, akkor én is ugyanígy itt itatnám az egereket a húgommal.

Leteszem a bögrém a dohányzó asztalra, és kiveszem a sajátját a kezéből. Mellé húzódok és hosszasan megölelem.

Arcát a mellkasomba temeti és újra sírni kezd. Már úgyis mindegy a pólómnak. Ha van egy fekete folt a vállán, akkor miért ne legyen egy elől is?