Dallamok közt elveszve

Huszonhetedik fejezet

Olivér

Egy őrült heten vagyok túl, de végre van szabad két órám, amit Zsófiával tölthetek. Miután megjelent az az átkozott cikk, sorozatban kapom az üzeneteket a rajongóktól és hasonló tinioldalaktól.

Ki az a lány? Együtt jártok? A barátnőd? Hol ismerkedtetettek meg? Mikor kapunk még képeket rólatok?

Lassan már az agyamra mennek a kérdések, egyszerűen nem győzöm őket megválaszolni. Majd beszélnem kell erről Zsófival, mert ha a nép nem kap hamarosan egy közös képet, felfognak lázadni.

Valamelyik nap egy élő netes interjút adtam és olyan hirtelen ért a kérdés, hogy rögtön válaszolni se tudtam.

- És mi a helyzet ezzel a titokzatos Zsófiával? – mosolygott szélesen a lány, akivel beszélgettem.

Éreztem, ahogy elönt a forróság és izzadni kezd a tenyerem. Nem számítottam, hogy megfogják említeni őt.

- Hát... - most volt életemben először, hogy egy riporter zavarba hozott. – Minden oké vele – válaszoltam idegesen. Fogalmam sem volt mi történik velem. Volt már korábban is barátnőm – Amanda... - és akkor nem zavart ennyire, hogy szóba hozták egy interjú során. Igaz az két éve volt... Lehet, hogy kijöttem a gyakorlatból.

- Szóval minden oké – nevetett. – Akkor már együtt is vagytok?

A lányra bámultam és a válaszon gondolkoztam. Azt beszéltük meg, hogy még nem vállaljuk fel ország, világ előtt a kapcsolatunk, és ezt könnyű is volt titkolni eddig, de most hogy személyesen kérdezik meg...

- Erről most nem nyilatkoznék – feleltem okosan. Vagyis csak én gondoltam azt, hogy okos volt.

- Á, értem – kacsintott. – Rendben – pillantott a kezében tartott tabletre, ahonnan a kérdéseket olvasta fel. – Nézzük a rajongók kérdéseit erről a témáról...

Hosszasan pörgette a kérdéseket mire talált egyet, aminek örültem.

- Sokan írják, hogy szeretnének már többet megtudni rólatok, de itt van egy kérdés is – elmosolyodott. – Miért lettél ilyen ideges, mikor szóba került a lány?

Még egy remek kérdés...

- Ööm... - túrtam bele a hajamba, aztán eszembe jutott valami. – Ki kérdezte? – húztam mosolyra a szám.

A lány mosolya szélesebb lett. – Zsófi98.

Nem tudtam, hogy ő volt-e, csak azt hogy nézni fogja. Volt egy olyan megérzésem, hogy ezt az én Zsófiám írta.

Belenéztem a kamerába és úgy válaszoltam. – Azért mert ez a lány annyira csodálatos, hogy mindent elfelejtek egy perc alatt, ha meghallom akár a nevét is – felnevettem. – Aztán persze nekem kínos a helyzet, mert azt is elfelejtem, hogy mit akartam mondani.

Természetesen ez a nyilatkozásom is egy újabb kérdés áradatot indított el, a rajongó oldalak tele lettek olyan című bejegyzésekkel, hogy „Olivér újra szerelmes" vagy „A gitárost két év után újra eltalálta Cupido nyila". Ezekben a bejegyzésekben azt a két percet boncolgatják, ahol Zsófiról volt szó, és neki hála, mindenki észrevette az idegességem, amit szintén darabokra szednek és kielemeznek.

Ma még a menedzserünk is felhívott.

- Ki ez a csaj, Olivér? – kérdezte miután köszönt.