Tinédzser másodállásban

26. Fejezet

Világító zöld szemek, ébenfekete haj és az a hosszú fekete sál. Egyértelműbb nem is lehetett volna a kiléte, de hogy mit keres itt... az nem éppen ennyire egyértelmű.

- Én vagyok az új diák. Azt mondták ide jöjjek - szólalt meg mély hangján a belépő.

- Igen, már vártalak... - akadt meg Castiel.

- Dakota. Dakota Blackmoon - segítette ki a srác. A diákelnök az asztalához fordult, hogy előkeressen néhány papírt és feltehetőleg a srác egyenruháját, akinek eközben rám tévedt a tekintete, majd kihívó mosolyra húzta a száját. Előszeretettel viszonoztam a gesztust.

- Szóval... - akadt meg újra Cas ahogy ránk emelte tekintetét - Cassandra Knight azt ne mondd, hogy hozzá is közöd van! - akadt ki, utalva az előbbi beszélgetésünkre. Oké, talán tényleg túl nyilvánvaló, hogy mióta idejöttem gáz van a suliban, ráadásul mindig mindenhez van valami közöm, ezáltal minden ellenem szól, de.... na jó, igazából nincs mentségem.

- Nagy francokat! Befejeznéd a gyanúsítgatást! - néztem rá felháborodottan. Pár pillanatig még méregetett, majd az 'új diákhoz' lépett és átadta neki az egyenruháját.

- Cassandra majd megmutatja hol tudsz átöltözni és körbe is vezethet, ha szükséges. Mivel egy osztályban lesztek fordulj hozzá nyugodtan, ha bármi problémád van - mondta műmosollyal az arcán.

- Mi vagyok én a titkárnőd? - bámultan a diákelnökre elképedve.

- Mostantól igen - húzta lenéző mosolyra ajkait.

- És én ebbe mikor is egyeztem bele?

- Mintha szükségem lenne a beleegyezésedre... Örülj, hogy nem indítok fegyelmi eljárást ellened!

- Mintha megtehetnéd! Semmi bizonyítékod nincs, ami alátámasztaná az ostoba gyanúsítgatásaidat!

- Addig örülj, amíg ez így van - a hangja fagyos volt, jobban mint általában és ugyan csak egy pillanatra, de ez a frászt hozta rám - Most nyomás, kísérd Dakotát a mosdóhoz!

- Tudod kinek... - fakadtam volna ki ismételten, de inkább mély levegőt véve fordultam Dakotához - Erre.

Ha tényleg a Takahashy-hoz van köze, akkor jobb nem egyedül hagyni a diákelnökkel. Kiindultam az ajtón, nyomomban a sráccal. Szó nélkül lépkedtünk végig az ebédszünet végeztével kiürült folyosókon. Néhány teremből azon osztályok nyüzsgése hallatszott ki, ahova még nem érkezett meg a tanár, de a legtöbb helyen csend volt.

Kicsit se nézhettem ki hülyén, ahogy a férfi mosdó mellett támasztottam a falat hosszú perceken át. Hihetetlen meddig tart ennek a fazonnak hogy átvegyen néhány göncöt... És egyáltalán miért én lettem megkérve, hogy kísérgessem? Jobban belegondolva engem se kísérgetett senki, mikor idejöttem...

Odakaptam a fejem az ajtó nyílásárának hangjára.

- Sokáig tartott - jegyeztem meg, miközben ellöktem magam a faltól.

- Gondolod van jogod ilyen szavakkal dobálózni? - nézett végig rajtam lekezelően. 

- Tessék? - szaladt fel a szemöldököm.

- Ugyan már... Lassan 3 hete annak, hogy idekerültél, de még mindig nem jutottál semmire a Takahashy üggyel - forgatta meg unottan a szemét a srác - Ráadásul szinte biztos vagyok benne, hogy azt hiszed én is közülük-való vagyok.

- Tán nem? - szalad még magasabbra a szemöldököm.

- Dimitri állandóan azzal jön neked, hogy tanuld meg végre kontrollálni az arcodra kiülő érzelmeket, de úgy látom minden hiába - csóválta meg a fejét.