Tinédzser másodállásban

30. Fejezet

Másnap (Szerda)

Az érdekesen alakult estémet természetesen mi más követhette volna, mint egy érdekes reggel... Konkrétan arra keltem, hogy nagyon borítottak egy vázányi hideg vízzel, mire reflexből a párnám alá nyúltam a fegyveremért, amit a másodperc tört része alatt az ágyam mellett álló, vázát tartó Dakere szegeztem.

- Nyugi van - emelte fel unottan a kezeit a fekete hajú srác, aki végül lusta volt hazamenni, így a kanapémon töltötte az éjszakát. 

Kentin távozása után rendesen éjszakába nyúlóan megvitattok a lehetőségeinket. 

'ATakahasy mozgolódik' Összesen ennyit tudunk, mivel a drága nagybátyám ezután bontotta a vonalat mielőtt feleszméltünk volna. 

Igazából nem tudnám megmondani mire volt jó az előző esti (vagy inkább már ma hajnali...) eszmecserénk, hisz nem jutottunk sokkal előrébb. De legalább nekem is lehetőségem volt átnézni a kibővített információkat tartalmazó aktákat. Minden amit tudunk feltételezésekre alapszik, ami nem elég. A tény, hogy Castiel apja börtönben van és találtunk néhány arra utaló nyomot hogy kapcsolatban állt egy bizonyos bűnügyi szervezettel, alapos gyanúra ad okot a fia biztonságát illetően, viszont egyenlőre minden, amit tudunk tenni, hogy megfigyeljük és várunk.

- Mégis mire volt ez jó?? - akadtam ki végignézve az elázott ágyneműmön, de Dake mintha meg sem hallotta volna egyszerűen kisétált a szobám ajtaján. Természetesen én ezt nem hagyhattam annyiban és merő jóindulatból utána dobtam a vázát, amit az éjjeli szekrényemen hagyott.

Nem életem legjobb ötlete.... 

A váza nagy csattanással jelezte, hogy célt tévesztve elérte a nappali padlóját és arra vár hogy feltakarítsák...

- Ez nem gondolhattad komolyan - hallottam az Őrangyal hangját a nappali irányából.

- Ah - ennyire futotta tőlem mielőtt belefúrtam a fejem a párnába és megpróbáltam visszamenni az álomba amiből kirángattak... Csakhogy ébredésem oka még mindig ott volt...

Nyűgösen toltam el magamtól a teljesen átázott párnámat és tápászkodtam fel az ágyról, miközben gondolatban a nappaliban tanyázó fekete hajú pasast küldtem el melegebb éghajlatra a félmondatos válaszaival és eszement ötleteivel együtt.

- Felkeltél? - kérdezte minden nyomorom okozója, aki épp a dohányzóasztalra feltett lábbál ült a kanapén és egy kávéscsészével a kezében olvasgatta a reggeli újságot... az én laptopomon. Érezd otthon magad....

- Elmehetszajóbüdös--

- Ja-ja hogyne, lényegtelen. Kitalálhatnál végre valami más beszólást is.

- Az agyamra mész, ember... már korán reggel - nyögtem erőtlenül és a konyha felé vettem az irányt. 

- Köszönöm - mondta újat kortyolva a fekete löttyből.

- Mintha dicséret lett volna... - morogtam, miközben valami reggeli után néztem, figyelmen kívül hagyva a hajamból csöpögő vizet.

- Végül nem beszéltük meg, hogy tartsuk szemmel a drága Casedet - szólt utánam.

Sóhajtva jöttem elő a konyhából egy tál müzlivel a kezemben. 

- Passz. Rám most amúgy is haragszik, szóval ezt rád hagyom - vontam vállat miközben törökülésben elhelyezkedtem a fotelban.

- Mi a francot műveltél már megint? - vonta fel a szemöldökét érdeklődve miközben lehajtotta a laptop fedelét.

- Mégis hogy érted azt hogy 'megint'??? - akadtam ki. Tény, hogy sokszor összekapunk azzal a barommal, de ez a fazon tegnap kerül ebbe a suliba! Honnan tudhatná...?