Tinédzser másodállásban

6. Fejezet

Miután mindenki végzett a reggelijével és ki is fizette azt, elhagytuk az éttermet, így a vendégek újra csendben élvezhették az étkezést, az ott dolgozóknak pedig nem kellett tovább azon aggódniuk, hogy a nem éppen csendes társaságunk elriasztja a betévedőket. 

Utunk, az előbbi kis közjáték után visszafogottabb hangerővel, egyenesen az gimihez vezetett. Ott pedig megcéloztuk az iskolaépület mögötti létesítményt, ami tornaterem gyanánt szolgált. 

Egy viszonylag nagy teremről volt szó, még nagyobb belmagassággal. Úgy nézett ki mint minden más tornaterem. A tatamik felstócolva, a focikapuk oldalra tolva, a röplabdaháló feltekerve, a kosárpalánkok egy mozgatható emelvényre fogatva, a bordásfalak a falra erősítve, a gyűrűk és kötelek a plafonról lelógva várták a meghódításukra alkalmas jelentkezőket. Az egyetlen oda nem illő motívum a már felállított vasszerkezetes színpad volt és a fölé lógatott reflektorok amik alatt alig egy méterrel, egy keskeny híd biztosította az átjárást, meg persze azt is, hogy MI be tudjuk állítani a világítást, mert ha jól hallottam idefele jövet akkor az is ránk vár... 

Ha a kapott információim helyesek (márpedig annak kell lenniük, bár nem tudom honnan tudnak mindent a központban) akkor Armin köztünk az elektronikai zseni, Lysander énekel, Viola varr és rajzol, Leigh szintén varr (ami talán magyarázza a különös öltözködését). 

- Na akkor - csapta össze a kezét Rosa - kezdjünk neki!

- És azt mégis, hogy gondoltad? - kérdezte unottan (ki más?) Castiel. 

- Vissza tudnál venni? - kelt barátnője védelmére Leigh.

- Mér most, megint mi rosszat mondtam? - forgatta meg a szemét a megszólított.

- Ezt most tényleg újra akarjuk kezdeni? - sóhajtott Alexy.

- Nem, nem akarjuk! - szólt közbe Iris, majd Rosa felé fordult - Szóval, mit kell csinálnunk?

- Egyáltalán ki nevezte ki Rosat főnöknek? - háborodott fel a diákelnök, persze ugyanabban az unott hangnemben. Pusztán az arckifejezése árulkodott némi felháborodottságról.

- Áh! Szóval ez a bajod! - világosodott meg Kentin.

- Ezzel meg mégis mire célzol, he? - lépett Kentin elé, most már ténylegesen ingerült tekintettel Castiel. A barna hajú épp készült felvenni a kesztyűt amikor Alexy közéjük lépett és védekezőn feltartotta a két kezét.

- Srácok, így sose fogunk végezni - mondta.

- Igaza van! Folytathatom, vagy szeretnéd innentől átvenni Elnök? - kérdezte Rosa, mire Castiel hátrébb lépett egy fújtatás kíséretében, miközben valami olyasmit mormolt az orra alatt, hogy ő eleve azt sem érti miért kellett egyáltalán velünk jönnie. Mindenesetre ezt nem firtattuk tovább.

A továbbiakban Rosa instrukciói alapján oszlottunk  csapatokra és végeztük a ránk osztott feladatokat. Ez a következőképpen nézett ki: az ikrek a hangosítással és a világítással bajlódtak, Lysander a mikrofonállványt állítgatta és beleszólt a hangosítást gyanánt szolgáló készülékbe, mikor infózsenink arra kérte. Castiel, Leigh és Kentin a hangszereket és a hangfalakat hordták fel és rakták a helyére. A lányokra pedig rá lett bízva a függöny és a díszlet felrakása. 

Iris és én valahogy felszenvedtük a helyére a drapériát két létráról, majd kisebb-nagyobb vérveszteség mellett Rosa segítségével és Viola irányításával elkezdtük feltűzni a díszítőelemeket. Én továbbra is a létrán állva, középen, míg a két lány két oldalt ténykedett.

Mire vállalhatóan kezdett kinézni a háttér addigra az ikrek rég végeztek, Lysander pedig már akkor lesétált a színpadról mikor mi még a függöny felrakásával bénáztunk. Most az első sorból nézték ahogy felkerülnek az utolsó díszítőelemek és Kentinék is felcipelik a dobok utolsó elemét a színpadra. Mindezt persze ülve figyelhették, ugyanis időközben székek is kerültek a terembe az elsőseink jóvoltából.