Tinédzser másodállásban

2. fejezet

Kopogtam, majd benyitottam a kémia terembe, amit csak hosszú keresgélés árán sikerült megtalálnom, mivel már senki nem volt a folyosón, aki útbaigazíthatott volna. Feltételezhetőleg már elkezdődött az első óra.

- Jó napot kishölgy! – üdvözölt azonnal a tanárnő - Gondolom maga az új diák. Üljön le... hümm... mondjuk... Kentin mellé – mondta hosszas gondolkodás és idegesítő hümmögés után. Hát ez tök jó lenne, főleg még hogyha tudnám is, hogy ki az a Kentin...

- Ide! - súgta oda nekem egy barna hajú srác. Megkönnyebbülés. Gyorsan le is ültem mellé és ezzel a tanárnő lezártnak tekintette a témát, majd folytatta az órát.

- Hali! Sky vagyok! - mondtam a srácnak, a tőlem kitelő legbarátságosabb hangnemben.

- Én meg Kentin! Üdv a gimiben! - súgta, miután megkapta a tanár szúrós pillantását, amiért beszélget az óráján. „Hűűű nem mondod, hogy Kentinnek hívnak? Nem jöttem volna rá, ha nem mondod!" – gondoltam, de úgy döntöttem, hogy nem oltom le már rögtön a megismerkedésünkkor szegény srácot.

Gyorsan szétnéztem, hogy felmérjem a 'terepet'. A terem nagyobb volt a szokásosaktól, az asztalok is magasabban voltak és mindegyikhez tartozott egy-egy bunsen égő és egy csap, plusz a (feltételezhetőleg a feladathoz kiosztott) tálcák, amiken kémcsövekben különböző színű és méretű 'kavicsok' voltak. Mivel az óra közepén estem be így már elkezdték a feladatot. A szilárd anyagok olvadási-hőmérsékletét mérték. Jó diákhoz méltóan mi is elkezdtünk dolgozni újdonsült padtársammal, akivel az ablak felőli sor harmadik padját foglaltuk el. Tökéletesen ráláttunk a táblára és az előtte álló, őszülő, kis növésű tanárnőre, aki kitüntetett figyelemmel (és szúrós tekintettel) illette a beszélgetőket. Nagyon úgy néz ki, hogy az ő óráján ez nem megengedett, még akkor sem ha épp párban dolgozunk...

Épp a hármas számmal jelölt kémcsövet tartottuk volna a láng felé, amikor fura szagot éreztem. Végül is kémia óra van és égőkkel dolgozunk érthető, hogy gáz szag van, de a biztonság kedvéért megböktem Kentint.

- Te nem érzel erős gáz szagot? - néztem kérdőn Kentinre. Megnézte az égőnket aztán a csövet amin keresztül a gázt kapta, aztán válaszul csak egy rémült tekintetet kaptam majd elkiáltotta magát.

- Mindenki a földre! - és magával rántott a padlóra aztán csak egy robbanást hallottunk és figyeltük, ahogy a Bunsen égőnk darabjai röpködnek a fejünk felett. Na jó, ez így azért nem pontos... Lényegében annyi történt hogy szivárgott a gáz a vezetéken és végül a láng hatására berobbant. Az égőnk sem esett 'atomjaira' csak lerepült a vezetékről és 'elrepült'.

- Mindenki hagyja el a termet! - mondta a tanár miközben elzárta a gázcsapot.

- Ti ketten meg irány az orvosi! - utasított minket ellentmondást nem tűrő hangon, mikor kidugtuk a fejünket az asztal alól. Így hát kénytelen voltam meglátogatni Kentinnel a suliorvost, bár semmi bajom nem volt és ezt később a nővér is igazolta, de azért a nap hátra lévő részére kimenőt kaptunk. Ez az első jó dolog a mai nap.

- Jó kis első nap nem? - poénkodott Kentin a lépcsőn lefele jövet.

- Észbontó! - mondtam mosolyogva, miközben az égnek emeltem a tekintetem. De a gondolataim már réges-rég máshol jártak. Meggyőződésem szerint véletlenek márpedig nincsenek, szóval két lehetőség van. Az a kis „baleset" ellenem irányult és akkor gáz van, mert lelepleződtem vagy pedig Kentinnek szánták és akkor pedig megvan a védencem. Így jobban belegondolva... ha tudták is hogy ebbe a suliba jövök azt, akkor se tudhatták, hogy Kentin mellé ültetnek. Eddig jutottam el gondoltam mire elértük az iskolakaput, amin szívesen kimentem volna, hogy végre vége legyen ennek a napnak, de három srác elállta az utunkat.

- Na? Tetszett a kis tréfánk? - kérdezte a középen álló szőke, magas srác, aki valószínűleg a felettünk lévő osztályba jár.

- Nathaniel! Tudhattam volna! - sziszegte Kentin feldúltan. Ha ez a „kis tréfa" az ő művük volt, akkor mégse Kentin a célpont (legalábbis nem a Takahasy-é). Viszont megvannak a suli 'nagymenője' meg a csatlósai, akik minimum egy fél fejjel magasabbak voltak vezetőjüknél és inkább emlékeztettek 'verőlegényekre' mint gimnazistákra. Egyébként miért is nincsenek ők most órán?

- Viszont sajnálattal látom, hogy semmi bajod nem esett! - folytatta Nathaniel, miközben lenézően méregette beszélgetőpartnerét.

- Bár neked esne bajod! – jegyeztem meg halkan, szinte már reflexből mielőtt Kentin bármit is mondhatott volna. Elképedve néztek rám a körülöttem állók és nagyon úgy tűnt, csak most vették észre, hogy én is jelen vagyok, annak ellenére, hogy nem olvadok éppen bele a környezetbe...

- Óh Kentin, ki a barátnőd? Lehet az enyém is? - vigyorgott Nahaniel, miközben tett felém pár határozott lépést egy fura vigyorral az arcán.

- Álmodozz tovább! És figyelmeztetlek, hogyha egy lépéssel is közelebb jössz, behúzok egyet! – fenyegettem mindhiába. Tett még pár lépést majd mikor az arcom felé emelte a kezét már lendítettem is az öklöm, de hirtelen valaki megragadta a csuklóm és nem eresztette. Lassan oldalra fordítottam a fejem, majd szinte a lélegzetem is elakadt a csodálkozástól. Castiel? Remek, akkor most jöhet egy gyors fejmosás a diákelnöktől, rögtön az első napomon. Pedig csak alig egy órája vagyok itt... Szép volt Sky... (Nem mellesleg Ő miért nincs órán?)

- Már az első nap balhézol? Ez nem szép dolog! – mondta és bár nem emelte meg a hangját mégis kellően fenyegetően hatott. Nem megmondtam, hogy ez lesz? Na, mindegy. Az idők során megtanultam, hogyha elkezdem, hogy „Ők kezdték" azzal csak rontok a helyzetemen, ráadásul veszett gyerekes dolog... Szóval csak mélyen Castiel szemébe néztem, majd egy mozdulattal kirántottam a csuklómat a szorításából és faképnél hagytam a társaságot. Hadd magyarázkodjon Nathaniel meg a bandája, bár lehet Kentint nem kellett volna ott hagynom, de most már késő ezen agyalni. Hazamentem.

Mondjuk, nem nevezném otthonnak. Csak egy hely, ami ideiglenes lakásnak szolgál erre a hónapra. Bár a küldetés hossza képlékeny, az esetek többségében egy, nagyon maximum két hónap alatt vége van. Furcsa nap, érdekes osztálytársak, iskolatársak. Csak úgy, mint máshol. De ez most valahogy mégis más érzést keltett. Ne legyen igazam, de van egy olyan érzésem, hogy ezúttal meggyűlik majd a bajom a helyzettel. Nagyon rossz előérzetem van...