Tinédzser másodállásban

35. Fejezet

3 évvel később

Fáradtam dőltem hátra a székemben több órányi papírmunka után, de az asztalon lévő iratok csak nem akartak elfogyni... Odakint már sötétedett, én pedig még mindig az irodámban roskadtam a felgyülemlett munkám mellett. 

Sóhajtva figyeltem, ahogy kinyílik az ajtó és Dake tűnik fel egy újabb adag aláírni-valóval... Már azon voltam, hogy elküldjem melegebb éghajlatra, amikor letette elém, de védekezőn maga elé rakta a kezeit és intett, hogy csak olvassam el.

'Takahasy-ügy zárójelentés'

- Megcsináltuk. Hivatalosan is vége - kommentálta miközben féloldalasan felült az asztalomra.

Érzelemmentes arccal futottam át a sorokat. Tudtam, hogy Dake minden rezzenésemet figyeli, és megpróbálja olvasni őket. Azóta a harc óta a gyárban, meglehetősen aggodalmasan viselkedik. Ő és Dimitri az önjelölt bátyáim lettek és felváltva próbálnak lelket önteni belém. Ne nem mintha annyira padlón lennék, de állításuk szerit 'eltűnt a csillogás a szememből'. Akármit is jelent ez... 

Már 3 éve, hogy eljöttem 'onnan' és az életem azóta visszatért a régi kerékvágásba (többnyire...) Persze nem kis szemrehányást kaptunk, amiért akkor hagytuk a dolgokat kicsúszni a kezünk közül, deaztán sikeresen leszámoltunk a teljes Takahasy csoporttal, ezzel sikeresen elhallgattatva a fejeseket. A tényleges harcnak már lassan egy éve vége, de még rengeteg dolgunk volt azzal, hogy felszámoljuk a csoport mellékágait. De végre vége van és ezzel a zárójelentéssel együtt végre magam mögött hagyhatom azt az őrületet. 

Viszont az élet nem áll meg, hisz nem a Takahasy az egyetlen ellenséges csoport, sosem volt az. Míg én és Dake velünk voltunk elfoglalva, addig a többi Őrangyal a világ minden pontján életeket mentett. Amíg van 'gonosz' ezen a földön addig mi mindig ott leszünk. Bár nem kicsit vesztettem el a hitem az egész szervezetünkben, amikor megtudtam, hogy mi voltunk a felelősek a lopásokért a gimiben... A nagybátyám szerint az egy 'szükséges' intézkedés volt.

Azóta azon vagyok, hogy megváltoztassam a 'szükséges' fogalmát ezen a helyen és ezt ott kezdtem, hogy felhagytam egy időre a küldetésekkel és a Központban kezdtem el átrendezni a dolgokat, a nagybátyám legnagyobb örömére, persze... Mindig is azt akarta, hogy átvegyem tőle ezt az egészet helyet, de én sose éreztem rá késztetést, erre most itt ülök az elnökhelyettesi székben...

Dake rengeteget segít nekem, de főként az újoncok képzésével van elfoglalva, legalábbis kifejezetten egy bizonyos illető képzésével. A legvadabb álmaimban se képzeltem volna, hogy valaha is kiképzőbiztos lesz belőle, de kellemesen csalódtam. Meglepően jól csinálja a dolgát.

Ami Dimitrit illeti ő most az információszerző ügyosztályt vezeti. Egész jól megvan, és rendszeres látogatója az irodámnak a beosztottjaitól érkezett panaszok miatt. Na nem mintha nem végezné rendesen a munkáját... Pusztán van egy személyisége, amit nehéz tolerálni. Túl sok papírmunkát csinál nekem ezekkel az akciókkal, de szerintem élvezi... A kis mocsok... 

Egy sóhaj kíséretében írtam alá az jelentést, majd nyújtottam vissza a fekete hajú Őrangyalnak, ezzel lezártnak tekintve a témát.

- Hihetetlen, hogy már 3 éve volt... - sóhajtott Dake és átvette a felé nyújtott papírokat. Úgy tűnt ő képtelen ezt ennyibe hagyni...

Egyetértően bólintottam és tértem volna vissza a munkámhoz, de az asztalomon ülő semmi jelét nem mutatta annak, hogy távozni akarna.

- Nem is érdekel mi lett 'az Elnökkel'? - nézett rám komolyan.