Tinédzser másodállásban

13. Fejezet

    "Elraboltak, Sky"

Kentin hangja visszhangzott a fejemben újra és újra, de nem tudtam mit mondhatnék. Egyszerűen csak túl sok infó zúdult rám egyszerre. Azt se tudtam mire kérdezzek rá elsőnek... Elrabolták... Mármint kik? A mi embereink? Miért rabolták volna el? Vagy valamelyik szervezet emberei? De akkor, hogy került a központba?

- Ho-Hogyhogy elraboltak?? - próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy nyugodtan átláthassam a helyzetet. 

- Úgy ahogy mondom - mosolyodott el keserűen, Daisy pedig nyugtalanul kezdett el mocorogni az ölében.

- Kik raboltak el? - kérdeztem óvatosan, bár nem sok esélyt láttam arra, hogy válaszoljon.

- Kérdezd Dimitrit, ő biztos tudja - feltűnően kerülte a tekintetem. De mintha annyiban tudnám ezt hagyni... Plusz, kezd elegem lenni, hogy Dimitri mindig mindent tud.

- Tudod, ez már csak azért is vicces, mert ő ugyanezt mondta - vetettem oda szem forgatva.

- Sky... - kezdte erőtlenül, miközben rám nézett.

- Ne! Ne mentegetőzz... Ha nem akarod elmondani akkor nem mondod. Inkább azt add elő mennyit tudsz - mondtam megadóan. Egyértelmű volt, hogy semmi kedve erről beszélni, de tudhatta volna mikor áthívott, hogy kérdezősködni fogok. Miért is ne kérdezősködnék? Lényegében most közölte velem, hogy többet tud erről az ügyről mint én! Ami azért elég gáz, tekintve a státuszomat...

- Tudom, hogy Őrangyal vagy, és Dimitri is. Tudom, hogy az Igarasyaknak Lysander kell, de azt nem, hogy miért. Arról viszont fogalmam sincs, hogy egy ilyen kis vállalat ellen mióta szükséges két 'angyal' - vont kérdőre.

- Megesik hogy párban dolgozunk - vontam vállat. Jobb ha nem tudja mi folyik itt... Pláne, hogy őszintén szólva én se tudom mi folyik itt. Az, hogy egy ilyen hétköznapi suli diákjaira két vállalat is szemet vessen... példátlan.

- Ja, amíg még kezdő az illető - vágott vissza.

- Honnan szeded, hogy én nem vagyok az? - kérdeztem semleges hangon, miközben megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy ezt és annyi minden mást sem szabadna tudnia rólunk.

- Nem tűnsz annak.

- Nem tudom, hogy nem tűnhetek annak, mikor elkövettem azt az amatőr hibát, hogy túl feltűnően figyeltem az a palit a színpadnál...

- Rajtam kívül senkinek sem tűnt fel.

- Dehogynem! Castielnek... és most szívok is emiatt... - a neve említésétől is görcsbe rándult a gyomrom.

- Te--

- Igen a nevén hívom az "Elnököt"- szakítottam félbe. Már nagyon untam, hogy mindenki ezzel jön. 

- Merész húzás, de ami azt illeti ráfér arra a baromra, hogy végre valaki lerántsa a magas lóról - nevette el magát Kentin, mire Daisy ismét mocorogni kezdett, majd megnyalta gazdája kézfejét, jelezve, hogy ne álljon le a simogatásával. Ezen én is kénytelen voltam elmosolyodni.

- Vigyázz vele - Kentin hangja fagyosnak tűnt, hirtelen nem tudtam mire gondol és ez neki is feltűnhetett, mert folytatta - Az Elnökkel.

Ha lehet ezután még kevésbé értettem a helyzetet. Miért is kellene tartanom tőle?

- Vannak ezek a... pletykák. Az apja maffia tag volt, egy ügynél elkapták, lecsukták. Most, hogy a fia lassan elég idős lesz... őt is be akarják venni, hogy ott folytassa, ahol az apja abbahagyta - ezt hallgatni is nevetséges volt, de Kentin komoly hangvétele miatt képtelen voltam elviccelni a dolgot - Persze ez csak pletyka. Viszont az apja tényleg börtönben van.

- Tudod, egy ideje foglakoztat, de most már tényleg nem vágom. Hogy lett abból a fazonból diákelnök? - kívánkozott ki belőlem. Ez az infó nem sokat változtat a róla kialakított képemen. Végülis azon már nem lehet rontani.

- Na látod ez az a kérdés, amire senki sem tudja a választ - nevette el magát ismét.

- Ne már, most komolyan - kacagtam én is.

- Komolyan mondom. Senki nem tudja, hogy lett elnök - vont vállat.

- Az, hogy lehetséges? Valahogy meg lett választva, nem?

- Passz.

Nem értem... De azt hiszem hiába kérdezősködöm, mert Kentin se érti. Az biztos hogy valami nem oké azzal a barommal kapcsolatban. Majd utánanézek.

- Tudod... Egész tehetséges vagy, ha téma elterelésről van szó - mosolygott rám a srác fanyarul.

- Nem tudom miről beszélsz - adtam az ártatlant.

- Mondjuk az érdekelne miért pont az Elnököt használtad elterelésnek...

- Bedobtam az első dolgot, ami az eszembe jutott - vallottam színt nevetve.

- Az Elnök volt az első, aki az eszedbe jutott? - úgy nézett rám, mint valami eszementre, és így belegondolva, úgy is éreztem magam... Folytattam a nevetést, mondjuk már csak kínomban.

- Valami sokkal nagyobb zajlik itt, nem igaz? - terelte vissza a témát. Azt hiszem mindenféleképpen tudni akarja mibe keveredik.

- Jobb ha nem folysz bele ebbe...

- Szólj ha segítség kell! - kötötte az ebet a karóhoz.

- Kentin...

- Ne! Tényleg segíteni akarok. Nem szeretném, hogy a körülöttem lévőknek is át kelljen élnie azt, amit nekem kellett - tekintetében fájdalom jelent meg. Nem mertem rákérdezni.

- Nem fognak - küldtem felé egy erőtlen mosolyt - Hisz ezért vagyok itt.

- Mellettem is volt valaki. Nem mentem vele messzire...

- Tudod ki vigyázott rád? - tettem fel a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztatott, bár nem voltam benne biztos, hogy tényleg tudni akarom a választ. Ha egy amatőr volt akkor nem is mehetett vele messzire...

- James Whitewood - arckifejezése olyan volt mintha citromba harapott volna. Hangjában gúny vegyült valami mérhetetlen szomorúsággal. Az én arckifejezésem viszont meglepettséget tükrözött, amit Kentin azonnal kiszúrt, hiába próbáltam rendezni az arcizmaimat... Dimitrinek igaza van, ezen még van mit gyakorolnom...

- Ismered? - emelte rám hatalmas zöld szemeit, amikben halvány reménykedést véltem felfedezni. 

-----------------
Köszi, hogy elolvastad.
Ez most ennyi lett volna. Amint tudom hozom a következőt :)
-----------------