Tinédzser másodállásban

24. Fejezet

Pár nappal később (Hétfő)

Már majdnem egy hét eltelt, mióta Lysandert megtámadták és a dolgok kezdtek visszaállni a rendes kerékvágásba. Leigh se olyan pipa rám mint az elején, de ettől függetlenül továbbra se hajlandó szóba állni velem és ez kezd feltűnni néhány embernek. Mondjuk legalább tartja a száját és jelen helyzetben én ezzel is boldog lehetnék. A baj csak az, hogy gyanakodni kezdett. Végülis, elviekben már semmi okom nem lenne arra, hogy az iskolában tartózkodjak. Kentin továbbra is többet tud, mint mutatja, de nem mond semmit. Dimitri is beszédtéma lett egy rövid ideig. Hiszem, csak úgy eltűnt a suliból, mint Lysander. Volt néhány pletyka és én is kaptam néhány keresztkérdést, de aztán jött a következő botrány és ezzel el is lett felejtve. 

A hétköznap délutánjaimat a suliban töltöttem Cassel, aki a 3. alkalom után kiakadt és közölte, hogyha még egyszer Cassie-nek hívom, akkor ő is úgy fog engem hívni. Mivel nekem ez az egész nem ért ennyit, ezért maradtunk a Casnél és a Cassandranál... Egyébként semmi említésre méltó nem történt, egészen eddig. 

Reggel kivételesen az utolsó pillanatban estem be az iskola ajtaján. Nagyjából másfél perc volt még a becsengőig, a diákok nagy része mégis a lépcsőfordulóba tömörödött és össze-összesúgott a mellette állóval, miközben elszörnyedve vagy épp értetlenül bámulta a falat. 

Előre furakodtam, ahol a diákelnök rosszalló pillantásával találtam szembe magam. És ezen gesztus kivételesen nem nekem szólt, hanem a falon díszelgő vérvörös feliratnak. 

- Mi a - a torkomon akadt a szó. 

"Sürget az idő, Őrangyal" -hirdette az egyébként már elfolyt felirat, ezzel is kísértetiessé téve az egészet. Az üzenet egyértelműen nekem szólt és nyilvánvalóvá tette, hogy akárki is az Takahasy célpontja, már itt vannak érte. De miért figyelmeztetnének? Ennek így semmi értelme... Nem hiszik, hogy bármit is tudnék tenni ellenük? Mondjuk tekintve, hogy semmivel se kerültem tovább az ügyem megoldásához... ebben még lenne is valami,

- Az éjszaka szörnyetege? - szólalt meg mellettem Castiel, mire értetlenül felkaptam a fejem.

- Aláírta - mutatott hanyagul az üzenet alá, ahol valóban ott díszelgett a készítő 'neve'.

Ennek így még kevesebb értelme van.

- Vámpír! - kommentálta Alexy felvillanyozva. 

- Biztos vagyok benne... - tettem lemondóan a srác vállára a kezem.

- Most miért? Nem tudtad? A suli egy temetőre épült! - érvelt tovább a kék hajú srác.

- Jaj, nemár! Egyáltalán mi köze a vámpíroknak a temetőkhöz? - csatlakozott a beszélgetéshez az ikertestvére, Armin is én pedig nem tudtam eldönteni, hogy most nevessek vagy tagadjam le, hogy egyáltalán ismerem őket.

- Talán a hétvégén is 'őrjáratozni' kellett volna - jegyezte meg Castiel.

- Egyáltalán hogy jutott be ide egy diák hétvégén? - kérdeztem.

- Diák? Honnan szeded, hogy egy diák volt? - nézett rám fintorogva - Mit gondolsz, milyen elvetemült emberek járnak ide?

-Ez a 3 barom is mellettünk épp arról veszekszik, hogy hogyan kötődnek a vérszívó szörnyek a giminkhez, ami mellesleg egy temetőre épült - mondtam felháborodottan Arminékra utalva egy lemondó sóhaj kíséretében.

- Ott a pont - vont vállat Cas miután végigmérte a srácokat. Mondhattam viszont bármit, nálam jobban senki se tudhatta, hogy ez nem egy diák műve.