Tinédzser másodállásban

31. Fejezet

- És még azt mondják én vonzom a bajt... - morogtam idegesen Dakenek, miközben megpróbáltam egy járgányt szerezni... úgy akárhonnan - Erre idejössz és másnap megtámadnak minket...

- Szükséges, hogy emlékeztessek arra, hogy már több, mint másfél hete itt vagyok, csak épp nem kötöttem az orrodra? - vágott vissza a fekete hajú és újra tárcsázta a számot, amit az előbb nem sikerült elérnie.

- Ezzel így nem megyünk semmire - nyögtem és ingerülten a hajamba túrtam.

- Nyugi, megoldjuk - próbálta menteni a menthetetlen Dake, aki ha készen is volt idegileg, nagyon jól titkolta.

A kocsi, amivel elvitték Castielt már elhajtott mire kiértünk a suliból és nekünk fogalmunk sem volt, hogy merre menjünk, vagy épp hogy mivel. Hisz lehetünk akármennyire képzettek és edzettek, nem sokra megyünk futva egy autó ellen, amiről azt se tudtuk merre tart. Az óra viszont ketyeg, míg mi itt toporzékolunk a sulitól néhány háztömbnyire (nem lenne jó, ha az ablakból kiszúrnának minket).

Valamiért eluralkodott rajtam az érzés, hogy valamiről elfelejtkeztem. Az érzés, hogy valami rossz fog történni eluralkodott rajtam és ledermesztett.

- Dimitri az angyalra, vedd már fel! - mondta egyre ingerültebben tűnően Dake és ismételten újratárcsázta a srác számát.

- Hagyd a francba! Hívj mást! - utasítottam nyugtalanul.

- És mégis kit? Dimitri az egyetlen akiről biztosan tudjuk, hogy jelenleg a központban van! - emlékeztetett.

- Ezt elbasztuk... - mondtam feldúltan és lerogytam a földre.

- Ne merészeld most bedobni nekem a törölközőt! - kiáltott rám Dake türelmetlenül, mire összerezzentem - Az a srác veszélyben van! Ő a te felelősséged volt, nem? Itt pattogtál, hogy nincs szükséged erősítésre, hogy megoldod egyedül, hogy nem fogsz innen elmenni míg ezt meg nem oldod, mert te nem adod fel és nem hagysz félbe melót! Hol van most az a csaj?

- Csodálatos monológ... Esetleg van egy terved is? - kérdeztem üres tekintettel bámulva a földet. Lehet hogy máris elkéstünk... A Takahashy mindig is híres volt arról, hogy gyorsan és elegánsan végzik a munkájukat.

- Te--

És akkor megcsörrent a telefonja. Idegesen kapta elő és vette fel azonnal mikor meglátta a kijelzőn a hívó nevét.

- Csakhogy elértelek, ember! - szólt bele a készülékbe köszönés helyett - Találj meg nekem egy fekete limuzint, ami néhány perce indult el a gimi elől.... Most nincs időm megmagyarázni, csak csináld... Nem, még semmi ötletünk sincs, hogy menjünk utána. Neked talán van?... Mi van? Nem vagyunk rendőrök, nem foglalhatunk le csak úgy egy autót!!... Bár szükség törvényt bont. Ajánlom, hogy vállald utánunk a felelősséget!... Megvagy már a kereséssel?... Igen, tudom hol van. Kössz - ezzel letette és kilépett az úttettestre az első arra járó autó elé én pedig dermedten figyeltem, ahogy az autó pár tíz centivel a srác előtt áll meg, aztán kiszáll a sofőr és lehordja a fekete hajút mindennek. Dake, viszont lazán odébb lökte a férfit és közölte vele, hogy lefoglalja a kocsiját. Ennek elmentek otthonról!?

- Neked külön kérvényt kell benyújtani? - kiáltott oda nekem a vezető ülésből.

Kizökkentem a bambulásból és a kocsi eredeti tulajának minden próbálkozása és fenyegetése ellenére bepattantam az anyósülésre és Dake abban a pillanatban a gázba taposott és éles kanyarral megfordult az autóval. Ijedten kaptam a biztonsági öv után.

- Őrülten vezetsz - jelentettem ki az övet szorítva.

- Mintha lenne időnk ezen problémázni... Mi van a fegyverarzenállal? - kérdezte egy pillanatra se levéve a szemét az útról.