Életem része Justin Bieber (F.f) /BEFEJEZETT/

14.rész

Reggel arra keltem, hogy valaki belerúgott az oldalamba hát mit ne mondjak tökéletes ébresztő ez nekem mikor ki nem tudtam aludni magam mivel éjjel sokszor felkeltem mivel apa hívott, de egyszer se válaszoltam neki mivel élni nincs kedvem hajnalba nem, hogy még a telefonommal foglalkozni. Persze mikor felkeltem egyből írtam apának hogy minden rendben van Justinnál aludtam bár nem nagyon tetszett neki, de ez van.

Oldalra pillantottam és megláttam a cukin alvó Bieber tesókat. Egyszerűen aranyosak voltak. Elkezdtem puszilgatni Justin nyakát. Erre persze elmosolyodott, de fel nem kelt volna nem. Szóval jött a B terv. Felkeltettem Jaxont és Jasminet és elkezdtük ugrálni Justin ágyán néha-néha rá ugrottunk. Persze erre azonnal felkelt. És elkezdett minket kergetni. Persze a kicsiket meg kímélte és helyette engem kapott el csak. Ugye milyen kedves? Be kell vallani nagyon élveztem.

- Tudod, hogy szeretlek, de ezért meg kapni fogsz cica.

- Juuuj de félek tőled életem.

Megint itt töltöttem az egész napot és csak este mentem haza. Otthon viszont apa dühös tekintetével találtam magam szemben. Na, ez nem lesz valami happy beszélgetés.

- Drága egyetlen kis lányom mond csak luxus egy üzenetet küldeni, hogy este jössz haza?

- Sajnálom apa tényleg. Csak olyan jól éreztem magam újra hosszú idő után. Hogy teljesen kiment a fejemből.

- Ezt hogy érted, hogy hosszú idő után? - hoppá, na, ezt most jól megcsináltam magamnak.

- Hát úgy értem, hogy mióta itt lakom állandóan megy a vita. Monica az agyamra megy. Vele többet foglalkozol, mint velem. Nagy kérés lenne, hogy néha velem is legyél? Hogy hétvégente elmenjünk ketten valahová? Úgy érzem, hogy te engem nem szeretsz, soha nem közeledsz felém. Nem érdekel téged, hogy mi volt az iskolába vagy valami. Téged csak Monica érdekel. És nem veszed észre, hogy ez nekem szarul esik. Pedig lelkileg összetört vagyok, mert te magasról leszarsz. Anya halála után mikor hozzád költöztem azt reméltem, hogy sokat leszel velem, hogy érdekel mi történt velem mikor te már nem voltál mellettünk. De tévednem kellett. - már sírva kiabáltam a megszeppent apámmal, aki annyira le volt sokkolódva, hogy szerintem még levegőt is elfelejtett venni.

- Kicsim... Én én é-é-én nagyon sajnálom nem tudtam, hogy így érzel. - nem tudta befejezni, mert közbe szóltam.

- Honnan tudhattad volna, mikor sose kérdezel semmit? Tudod mért szeretek Justinéknál lenni?

- Nem mért?

- Azért mert ott bármi van, összetartanak. Mindig érdeklődnek a másik iránt. Ők egy boldog család. Amilyennek mi sose leszünk.

Nem vártam, meg míg válaszol, hanem fogtam magam és felmentem aludni.