Teltek múltak a napok. Elérkezett a Valentin-nap és vele együtt a Valentin napi bál. Nem volt kedvem elmenni de természetesen elrángattak oda. Természetesen nem maradhatott el a kicsinosításom sem. Meg kell mondjam tetszett a végeredmény.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bár nem tudom hogy mire ez a nagy felhajtás. Senki nem mond semmit és ez kezd aggasztani. De nem tehetek semmit mert nem hagyják hogy itthon maradjak.
Tommal és Ninaval indultunk el az iskola felé ahol tartott már a Valentin-napi bál. Lassan egy órája itt voltunk. Mikor a fények lekapcsolódtak és egyetlen egy reflektor világította meg a színpadon.
*Sam szemszöge*
Álmaimban sem gondoltam volna hogy Toméknak sikerül el rángatni de le a kalappal előttük. Már csak a megfelelő pillanatra vártam. Elterveztem mindent. Egy óra múlva láttam rajta hogy már nagyon is elakar innen tűnni. Ezért úgy éreztem itt a megfelelő pillanat. Megadtam a jelet Toméknak és nem sokkal később az egész teremre sötétség borult majd egy reflektor megvilágította a színpad közepét. Mindenki érdeklődve figyelte a jelentet pláne akkor mikor én oda álltam a reflektor fénybe. Erre már Emily is felfigyelt.
Mikrofonnal a kezemben álltam és mielőtt elkezdhettem volna a beszédemet vettem egy mély levegőt és nyeltem egy óriásit.
-Emily Rose Bieber kérlek gyere fel a színpadra. Tudom hogy itt vagy kérlek.-kezdtem könyörögni. Nem kellett sokat várnom Nina lökdöste fel hozzám. Mikor elém ért megfogtam a kezét és a szemébe nézve folytattam.-Szeretnék bocsánatot kérni az miatt amit tettem. Tudom hogy hatalmas hibát követtem el és meg is értem hogy nem akarsz velem beszélni. Tudom hogy megbocsáthatatlan. De else tudom mondani hogy mennyire megbántam azt amit tettem. Ez alatt a rövid idő alatt nagyon megszerettelek. Tudom hogy egy bocsánat nem elég ide. Tudom hogy nem akarsz nekem megbocsátani. Tudom hogy látni se akarsz. De most itt mindenki előtt mondom hogy szeretlek és ez nem fog változni. És szeretném ha elfogadnád ezt a kis ajándékot tőlem. -ekkor át nyújtottam neki a dobozt benne egy apró kis szív medállal ellátott arany nyakláncot. Remegő kezekkel vett át majd mikor meglátta mit rejt a doboz szeme könnybe lábadt. Ez most remélem jót jelent. -Szeretném ha ez mindig rám emlékeztetne. -fejeztem be a monológomat majd mikor a reflektor ami megvilágított minket lekapcsolt utána fogtam magam és elmentem. A suli előtt kint megvártam míg Emily kijön.
