Életem része Justin Bieber (F.f) /BEFEJEZETT/

3.rész

Miközben mentünk megpillantottam valakit, akit már évek óta nem láttam.

Nem hiszem el annyira hiányzott. Hogy kiről is beszélek? Az én egyetlen bátyámról. Mikor még kicsi voltam kiköltözött Romániába az anyai nagyszüleinkhez. A bátyám neve Timmy White.

*Visszatekintés*

10 éves voltam mikor elment. Nagyon nehéz volt elengedni. Ő épp akkor volt 11 nem hittem volna, hogy képes lesz arra, hogy egyedül hagy. Akkor volt mikor anyáék elváltak. Én teljesen egyedül maradtam. Bár nem tehetett róla a nagyiék őt jobban szerették, mint engem.

*Visszatekintés vége*

Mikor meglátott egyből elmosolyodott. Én oda rohantam és megöleltem.

- Hiányoztál. - sírtam a karjai között

- Te is nekem húgi. - hallottam a hangján hogy mindjárt sír.

- Eltűntél soha nem kerestél mért? - kérdeztem.

- Sajnálom még kicsi voltam soha nem akartalak egyedül hagyni. De a nagyiék azt mondták, hogy jobb lesz nekem, ha velük megyek. Azt hittem, hogy te is jössz, majd mert azt mondták, hogy majd visszajönnek érted. De az idő csak telt, de semmit nem tettek. Így gondoltam majd én jövök el érted és viszlek magammal. - mondta már sírva.

- Ez idáig oké. De soha nem kerestél, soha nem válaszoltál nekem. Többször is kerestelek, de még a telefont se voltál hajlandó felvenni nekem. Semelyik közösségi oldalon nem válaszoltál nekem. Anyáék válását is egyedül kellett végig szenvednem. Nem tudod, elképzelni milyen volt mikor csak azt látod, hogy a szüleid minden nap minden éjjel veszekednek. Nem voltál ott mikor anya meghalt. Nem te találtad meg a szobában a sok gyógyszeres doboz mellett. Nem te voltál az, aki megszervezte a temetést. Sőt meg a temetésre se jöttél el ahogy nagyiék se. Tudod milyen volt azt látni, hogy nem vagytok ott. Teljesen összetörtem. Nem tudod elhinni hányszor sírtam át az éjszakát. - kiabáltam sírva.

- Sajnálom. Nem tudtam, hogy te így érzel. A temetésre azért nem mentünk el, mert azt hittük nem szeretnéd, hogy ott legyünk. De nekem se volt könnyű, hogy nem láthatlak. Azért nem válaszoltam, mert azt hittem, hogy könnyebb lesz neked nélkülem. Tudom, hogy hibát követtem el tudom, hogy nem volt szép nem eljönni anya temetésére. Tudom, hogy nem tudsz nem ezek miatt meg bocsátani. Milliószor el tudnám mondani, hogy mennyire megbántam, hogy mennyire sajnálom.

Nekem nem volt erőm végig hallgatni, amit akart nekem mondani fogtam magam és sírva elfutottam mire észbe kaptam már egy parknál jártam. Egy padra leültem és csak sírtam. Valaki megfogta a vállam mikor hátra fordultam nem hittem a szememnek...