Bangtan&Army [BEFEJEZETT]

17.2 Egy hétvége a pokolban

  Amikor ide kerültem, azt hittem, minden jó lesz. Mézes-mázos dolgokra gondoltam. Hogy majd egyik napról a másikra összejövök V-vel. Aha. Persze. Lószart. A mai nap olyan volt mint a pokolban egy hétvége.

Reggel szokás szerint én keltem fel utoljára. Tae már nem volt a szobában.
Álmosan felültem, majd felálltam...volna, ha nem hasít egy éles fájdalom a jobb vádlimba. Felsikítottam és a földre estem.
Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó.
-EunJi!-jött be Yoora.
-Mi történt?-lépett oda hozzám Jimin.
-A lábam-nyöszörögtem.
-Mi van a lábaddal?-kérdezte Mi Cha, aki szintén feljött.
-Nem tudok ráállni-mondtam.
-Gyere-jött oda RapMon hogy felemeljen.
-Nehéz vagyok-mondtam, miközben átkaroltam a nyakát.
-Kétlem, hogy 70 kiló vagy-mondta miközben kisétált velem az ajtón.
-55 vagyok-vontam vállat, mire megállt.
-Ez most komoly? Te rendesen eszel?-ráncolta szemöldökét.
-Ja. Eszek-bólintottam.
A konyhában letett. Megpróbáltam a jobb lábamra állni, de nem ment.
-Mi történt?-kérdezte Haru, és Mika egyszerre.
-Fáj a vádlija-mondta helyettem Mi Cha, aki leült az asztalhoz.
-Mindjárt fellépés. Muszáj meggyógyulnod-mondta Yoora, aki segíteni akart odamenni a székekhez.
-Köszi, de nem eszek-mondtam, majd fél lábon ugrálva elindultam a hűtőhöz, de nem vettem ki belőle semmit.
-Miért nem eszel drágám?-kérdezte nyájas hangon BoMi. Mikor megláttam, azt hittem hozzá vágok egy kést, de vissza kellett fognom magam.
-Mert elment az étvágyam-mondtam összeszorított fogakkal, majd a nappaliba bicegtem.
-Segítsek?-szólt utánam V.
-Ne fáradj-legyintettem vissza se fordulva.
A tévét kapcsolgattam. Semmi érdekes nem volt benne. Ilyen romantikus film, olyan romantikus film. Fujj. Hányok ettől. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, amikor egy fiú egy csokor rózsával kedveskedik, vagy elvisz vacsorázni, de azokban a filmekben, az emberek megfojtják egymást a szeretetükkel.

Négy órakor már éhes voltam, és kivettem a hűtőből egy szelet pizzát, és kiültem a teraszra, az egyik napágyba.
Kinyílt az ajtó, mire oda néztem. Majdnem megfulladtam. BoMi jött ki rajta. Festett szőke haját átdobta a vállán, majd oda tipegett hozzám a 20 centis magassarkújában. Hmm. Van medence. Amiben víz van. Simán belefojthatnám, úgy, hogy senki nem venne róla tudomást.
-Figyelsz te rám?-zökkentett ki gondolataimból.
-Mi van?-kérdeztem flegmán.
-Szívességet kell tenned nekem. Intézd el, hogy valamelyik fiú ki kössön az ágyamba, különben...-kezdte, de felálltam.
-Különben mi lesz?-kérdeztem unottan.
-Vannak kapcsolataim-mondta felszegett állal.
-Tényleg? Nekem is van internet kapcsolatom. Meg mutassam?-hajtottam oldalra a fejem.
-Nagyon humoros vagy-forgatta szemeit.
-Tudom-bólintottam.
-Ha nem teszed, amit kérek, elintézem, hogy lesérülj-fonta keresztbe karjait.
-Na ide figyelj cica baba..-kezdtem ingerülten, mire meglökött. Eldurrant az agyam. Megfogtam a tarkójánál a haját, és hátra rántottam.
-Ha még egyszer hozzam nyúlsz azt is megbánod, hogy...-mondandómat nem tudtam befejezni, mivel RapMon tépte fel az ajtót.
-Eun, mi a francot csinálsz?-szaladt oda.
-Kérdezd meg tőle-eresztettem el a haját, amit addig erősen fogtam a markomban.
-Félre értette a helyzetet. Nem igaz, Eun?-nézett rám szúrós tekintettel BoMi.
-De, persze-bólintottam, majd amilyen gyorsan csak tudtam bementem a házba.
-Ez mi volt?-nézett rám elképedve Suga. Figyelmen kívül hagytam a kérdését és dühösen felbicegtem a lépcsőn.  

Hi everyone! Itt is lennék a következő résszel. ne haragudjatok, hogy ilyen későn hoztam, de a központi felvételi elvette az időmet. Hamarosan jön a következő rész ;)