Bangtan&Army [BEFEJEZETT]

18.1 Fenyegetés

  Berontottam a szobába. V az ágyon feküdt. Furcsállva nézett rám, amikor bicegve a szekrényhez mentem. Ledobtam a lábamra való krémet az ágyra, majd letekertem a fáslit a vádlimról.
-Mi a baj?-kérdezte Tae.
-Semmi-mondtam fel sem nézve.
-Mi van veled? Mostanában hozzám se szólsz. Megbántottalak?-próbálta elkapni a tekintetem V.
-Nem-válaszoltam közömbösen.
-Eun, magyarázd meg mi volt lent-jött be RapMon, Suga, na meg persze a ribanc a szobába.
-BoMi mit mondott?-kérdeztem a lányt pásztázva, aki egyfolytában engem szugerált.
-Azt, hogy valamit félre értettél, ezért akartad megverni-monta Suga.
-Igen, így volt. De ő semmiről nem tehet. Tényleg. Az én hibám. Rosszul fogalmaztam.-vette elő angyali alakját a csaj. Azt hittem megfejelem...
-Biztos?-kérdezte Namjoon.
-Persze-bólogatott hevesen BoMi.
-Eun?
-Igen. Így volt-bólintottam, olyan keservesen, mintha a fogamat húznák.
Nem tudom mi ütött belém. Nem mondtam el az igazat. Ez a banya befolyásol.

Szerencsére V nem kérdezte meg, hogy mi történt. Ki ment a szobából. Ekkor levettem a fejhallgatómat.
Elkezdtem bekenni a vádim, mert a nagy forgatagban ez elmaradt.
Gondoltam egyet, és felhívtam a szüleimet.
-Szia Eun. Miújság?-hallottam anya hangját.
-Szia. Nem sok. Hogy vagytok?-kérdeztem, miközben a hajamat piszkáltam.
-Jól. Apáddal is minden rendben. Ti?-kérdezte.
-Jól vagyunk. Minden okés. Itt egy ribanc, ma majdnem megtéptem-vontam vállat.
-Hogy mit csináltál?-kérdezte enyhe aggodalommal és dühvel hangjában.
-Annyi a lényeg, hogy ez a csaj a takarítónk. Megfenyegetett, hogy ha nem intézem el, hogy le tudjon feküdni valamelyik csapat taggal, akkor következmények lesznek. Elkattant az agyam, és meg akartam tépni. Amikor a fiúk ezt meglátták, kijöttek, de persze nekik nem ezt mondta. Elővette a jó kislány énjét-hadartam el nagy vonalakban.
Anya egy darabig hallgatott, majd belekezdett.
-Kim EunJi-soha nem szólít a teljes nevemen, csak amikor mérges, vagy haragszik-hányszor mondtam már neked, hogy ne keveredj senkivel se konfliktusba-emelte fel a hangját anya.
-Tudom. De most nem tudtam mit csinálni-mondtam.
-Nem hiányzik, hogy megint lesérülj. Ráadásul a fellépés előtt-szidott le.
-Tudom. Sajnálom-néztem a földet.
-Ne nekem mondd
-Haragszol?-kérdeztem félve.
-Nem-enyhült meg-viszont tényleg ne csinálj semmit. Ha lehet kerüld el azt a lányt, és mondd el a többieknek az igazat-mondta.

-Rendben-bólintottam.

-Mennem kell. Szeretünk. Vigyázz magadra. De tényleg-mondta.
-Rendben. Szia. Szeretlek-raktam le a telefont.

Na ekkor jött a nap legrosszabb része.
Hatkor kimentem a szobából. Nevetést hallottam a nappaliból. A lépcsőről oda lehet látni, ezért megálltam.
Tae és BoMi beszélgettek. Jobban mondva a lány vihorászott V meg nézte.
Amikor a csaj észre vett, nemes egyszerűséggel magához húzta a fiút és megcsókolta. Kezemet a szám elé tettem, mert kedvem lett volna sikítani. Mintha hátba döftek volna egy késsel, és megforgatták volna bennem. Legördült az első könnycsepp a szemem sarkában...

Hi everyone! ^^ itt is lenne a folytatás. Ha tetszett szavazzatok és komizzatok ;) Hamarosan hozom a folytatást.