Bangtan&Army [BEFEJEZETT]

33.1 Együtt a végsőkig

A lányok hamar elaludtak én viszont még mindig fel voltam pörögve és Chung-ot zaklattam. Olyan kérdésekkel szívtam el minden energiáját, mint például a ,,Szerinted a halaknak vannak érzéseik?" vagy ,,A zsiráfnak nem fáj a nyaka, hogy olyan hosszú?" és ehhez hasonlók. Egy fél óra után meguntam és engem is elnyomott az álom. Nehezen, de kibírtuk a 11 órás repülőutat.

Miután leszálltunk, a reptéren kellett átvergődnünk, ami nem ment könnyen, mert viszonylag sok fanunk várt ránk, annak ellenére is, hogy este volt. Sikítozva fogadtak minket és amikor megláttak engem egyszerre kiabálták, hogy 'Boldog születésnapot Eun!' Koreaiul. Meghatódottan néztem a tömeget és a kezeimmel szivecskét formálva próbáltam jelezni, hogy mennyire hálás vagyok. A biztonságiak elvezettek minket a kisbuszhoz. Beszálltunk, majd indultunk is a hotelhez. Izgatottan ültem és néztem az elsuhanó tájat. Még sosem voltam Los Angeles-ben és mindig is el akartam ide jutni. Elég gyorsan a hotelhez értünk, ahol a recepciónál megkaptuk a kulcsokat. Két szobába kerültünk. Mikasa és Micha, illetve Haru, Yoora és én.

-De szép-nézett körbe csillogó szemekkel Haru.

-Csak egy szoba-vont vállat Yoora.

-Mindjárt jövök, megnézem a többieket-indultam kifele a szobából. Hangosan lépkedve mentem át a mellettünk lévő szobába, ahol megnéztem a két lányt. Mind a ketten alváshoz készülődtek, a bőröndjeik a földön hevertek szanaszét.

-Miujság?-ültem le egyikük ágyára.

-Álmos vagyok-bújt be a takaró alá Mi Cha.

-Akkor nem zavarok sokáig.

-Nem zavarsz.

-Lányok-jött be Chung-Ho kopogás nélkül, mire kérdőn néztünk rá.

-Bocsi. Gyertek át, van egy kis mondani valóm-ment is ki. Feltápászkodtunk, majd a manager után mentünk.

-Először is-kezdett bele rögtön, miután becsuktuk magunk mögött az ajtót, ugyanis Yoora és Haru már ott voltak-holnap kilencre már a koncert helyszínén kell lennünk. Rendeznem kell a papírokat, meg egyebeket, ti pedig próbálni fogtok, Kedden fotózás, szerdán pedig koncert. Csütörtökön próba, majd kimozdulunk, pénteken megint koncert és szombaton is csavargunk, viszont ismét fotózás és vasárnapra is terveztem egy kis sétát, utána meg irány haza. Eun meg megy süttetni a hasát Hawaii-ra-biccentett felém, mire elmosolyodtam-tényleg, felhívtad Tae-t?

-Nem tudom Koreába mennyi az idő most-vontam vállat.

-Körülbelül-nézett telefonjára-hét óra lehet náluk, szóval felhívhatjátok majd a fiúkat-bólintott, mire mindenki a mobilja után nyúlt-majd miután befejeztem-tette fel mutatóujját.

-Oké-bólintottunk.

-Most pedig-állt fel, majd a bőröndjéhez sétált. Leguggolt és kivett belőle egy becsomagolt ajándékot. Oda jött hozzám és felém nyújtotta.

-Mondtam, hogy nem kell semmi ajándék-csóváltam a fejemet.
A fiúktól egy-egy pólót kaptam, ami az övéké, ugyanis még régebben közöltem velük, hogy mindegyikőjüktől el fogok egyet csórni. Ezen kívül Kook és Jimin ajándéka egy párna volt, amit már régebben kinéztem magamnak, Jin egy szakácskönyvvel kedveskedett, aminek nagyon örültem, ugyanis szeretek sütni-főzni és ő ezt nagyon is jól tudja. Namjoon-tól egy telefontokot és egy napszemüveget kaptam, amit természetesen elhoztam magammal. Suga egy táskát vett nekem, amit Mi Cha-val választottak, így azt ketten adták nekem. Rohadt jó ízlése van Mi Cha-nak és nagyon örültem neki. Kook-tól egy csomó filmet kaptam. Horror, vígjáték, romantikus-szomorú film. Tae egy macit, egy képkeretet, egy ezüst gyűrűt-és karkötőt adott nekem ajándékba. A plüss állat ott van a bőröndömben, ahogyan a képkeret is, amibe már bele is raktam az egyik kedvenc fényképemet, ami kettőnkről készült. Az ékszereket természetesen hordom. Yoora és Haru nagyon sunyik voltak, ugyanis tőlük két szoknyát is kaptam. Nagyon jól tudják, hogy utálom ezt a ruhadarabot, de a lelkükre kötöttem, hogy fogom hordani. Mikasa pedig egy új fürdőruhával kedveskedett.

-Bontsd ki-mosolygott Chung-Ho. Elkezdtem letépni a a csomagolópapírt, majd a földre dobtam. Egy fotóalbumot tartottam a kezemben.

-Nézz bele-biztatott Haru, mire fellapoztam. Az első oldalon egy idézet volt: ,,A barátságod hozott színt az életünkbe, még a legsötétebb időszakokban is, és mi vagyunk a legszerencsésebb emberek a világon, hogy kaptuk ezt az ajándékot. Bízunk benne, hogy nem tekintettük ezt természetesnek, de talán igen, mert néha nem látjuk, hogy a legjobb dolog, ami valaha is történhet velünk, ott ül az orrunk előtt. De jól van ez így, tényleg, mert rájöttünk, hogy nem számít, hol vagy, mit csinálsz, kivel vagy, mi mindig őszintén, igazán, teljes szívünkből fogunk szeretni."

Mire ezt végig olvastam már le is gördült az első könnycsepp az arcomon.

-Szeretlek titeket. Köszönöm szépen-öleltem meg először a manager-t, majd a lányokat. Yoora is elsírta magát, így egymást vigasztaltuk.
A fotóalbumban rengeteg kép volt. Szinte tele volt az egész. Minden fellépésünkön készült csoportkép ott díszeleg és minden olyan kép, amit egymásról csináltunk, amikor nem figyelt a másik. Volt, amin hülye fejeket vágtunk, amin mosolyogtunk, vigyorogtunk, vagy fáradtan és morcosan néztünk a kamerába. Ezek mind mi vagyunk. Úgy szeretjük egymást, ahogyan vagyunk, feltételek nélkül. Ez nem csak egy barátság, mi egy család vagyunk, testvérek. A verseny, a koncertek, az utazások, a nehézségek közelebb hoztak minket egymáshoz. És bármi legyen mi együtt maradunk a végsőkig, ugyanis ez nem olyan barátság, amit egyik napról a másikra el lehet felejteni. Chung-Ho a pót apukánk, mi pedig a kis, tökkelütött kölykei vagyunk, akik van, hogy valóban gyerekekként viselkednek, de annak ellenére kimondhatatlanul szeretik egymást. Ha egyikünknek rossz kedve van, vagy valami sérelem, esetleg veszteség éri, akkor mindenki ott van mellette és ha úgy van meghallgatja. Nem hagyjuk cserben a másikat, azt meg pláne nem, hogy egyedül csináljon valami hülyeséget. Azért vagyunk mi barátok, hogy mindent együtt csináljunk. Semmi pénzért nem adnám ezt a barátságot oda senkinek. Ez a mi kis családunk. Kicsi, de annál több benne a szeretet. Mindig mondogatom a lányoknak: egy lakásban lakunk, de majd egy öregotthonba is kerülünk. A végén pedig egymás mellett lesz a sírunk, én pedig majd mindig átkiabálok nektek: Éltek még, Nokedlik? 

Hi everyone!^^ Itt is lennék a következő résszel, remélem tetszett. Szavazzatok, meg minden :D Nem sokára suli, szóval élvezzétek ki a nyárnak az utolsó heteit és vigyázzatok magatokra. További szép vasárnapot :3 
~Zsuni~