Bangtan&Army [BEFEJEZETT]

24.1 Végre együtt

A Big Hit-hez vezető út alatt csendben ültem, és kifelé néztem az ablakon. Semmi érdekeset nem láttam. Sétálgató emberek mindenhol. Családos anyukák, apukák. Kamaszok mindenhol. Egyre több ember volt az utcákon. Nyár van, a szülők ilyenkor érnek haza munkából, a gyerekek otthon lustálkodnak, vagy a haverokkal járják az utcákat. Mint ahogy mi tettük akkor, amikor még tinik voltunk. Hány éve is volt? Körülbelül öt éve volt, hogy utoljára mentem el valahova csak úgy.

Kikászálódtunk a kis buszból. A többiek tisztában voltak azzal, hogy sírtam, azt is tudták, hogy nagy részben V miatt és tiszteletben is tartották. Nem szóltak hozzám, nem kérdezgették, hogy mi ütött belém, amiért hálás vagyok.

Felértünk a próba teremhez. Akkor még nem számítottam arra, ami ezután egy negyed órával történt.

Ledobáltuk a cuccainkat a földre. Kivettem a táskából a laptopot és összekötöttem a teremben lévő hangfalakkal. Behoztam a lejátszási listát, amit ismét RapMon-ra bíztam, hogy indítsa el, amikor beálltunk a helyünkre.

-Eun. Egy hétig otthon feküdtél. Biztos rögtön próbálni akarsz?-nézett rám aggódó tekintettel Mi Cha.

-Persze. Nem lesz semmi bajom-vontam vállat.

-Melegítsetek be-tanácsolta Jin.

-Jajj de bölcs valaki-vigyorgott Mikasa.

-Csak nem akarjuk, hogy lesérüljetek-mosolygott J-Hope. Körbe néztem. A társaságból hiányzott Suga.

-Hol van Yoongi?-kérdeztem.

-Hát izé..-kezdtek el magyarázkodni a fiúk. Na ezzel sokra mentem. A lányok felé pillantottam.

-Nem tudjuk-vágták rá egyszerre.

-Mok?-fordultam a kis kori barátom felé.

-Passz-vont vállat.

-Najó, most már mondjátok el-tártam szét a karomat.

-De mit?-nézett rám visszafojtott mosollyal Jimin.

-Jó, akkor ne áruljátok el-legyintettem rájuk hagyva.

-Felőlem kezdhetjük-álltam be a helyemre. Az albumunk dalaira készült koreográfiát akartuk begyakorolni, hogy amikor először adjuk elő minden gördülékenyen ment.

-Öhm izé...-kezdte Haru-elszaladok a mosdóba-rohant ki az ajtón a lány. Sóhajtva néztem utána. Lerogytam a földre Yoora és Mok közé. A fejemet a fiú vállára hajtottam, úgy bámultam magam elé. A tükörképemet nézve nem voltam valami jó állapotban. A szemem alatt karikák húzódtak, amik arra utaltak, hogy nem aludtam túl sokat. Nem voltam vidám, leginkább az lombozott le, hogy még így, 20 évesen sincs senkim. Nincs barátom. Végig nézve a társaságunkon magamban kijelentettem, hogy 200 macskával fogok megöregedni. Haru és Jimin már a találkozás pillanatában totálisan egymásba estek, szóval várható volt, hogy összejönnek. Mikasa és Jin volt a másik olyan páros akikre számítottam. A kezdetektől nagyon aranyosak voltak. Szerények, de cukik. És végül szépen csöndben össze jöttek. Mi Cha és Suga alkotta az egyik legjobb párost. A szorgalmas, és a lusta. Ellentéteik egymásnak, mégis össze illenek.

-Khm-köhintett Suga, aki ezek szerint nem szívódott fel.

-Gyerekek. Mennünk kéne nem?-kérdezte.

-Hova?-értetlenkedtem.

-Te maradsz, csak mi megyünk-mondta izgatottam Namjoon.

-Ki az a mi?-kérdeztem.

-Rajtad kívül mindenki-mondta Mi Cha.

-Engem miért hagytok itt?-tártam szét a karomat.

-Majd meglátod. Nem sokára jön a meglepetés-nézett rám Jin vigyorogva.

-Mit terveztek?-kérdeztem össze ráncolt szemöldökkel.

A következő pillanatban lépett be a terembe Tae, amitől rögtön görcsbe rándult a gyomrom.

-Semmi, viszont nektek-mutatott V-re és rám Mika-beszélnetek kell.

-Na én léptem-indultam meg az ajtó fele, de Kook és J-Hope nem hagytak kimenni.

-Na jó. Innen addig el nem mentek, amíg ki nem békültök-nézet ránk felváltva Haru.

-Én nem haragszom rá-vont vállat V.

-Én sem-vágtam rá.

-Viccesek vagytok-mosolyodott el Jimin.

-Basszus ezek mennyit szenvednek-csapott a homlokára Yoora.

-Tae mondd már meg Eun-nak, hogy bele vagy zúgva-csúszott ki Suga száján ez a mondat, amitől a lábaim megremegtek. Még jó, hogy a falnál álltam.

-Szerintem most jött el az ideje, amikor kimegyünk-hátrált az ajtóhoz lassan Kook, folyamatosan Tae-t nézve, aki dühös pillantásokat vetett Suga-ra.

-Szerintem is-értett egyet Mok majd mind a tízen kimentek az ajtón, de persze tudtam, hogy hallgatóznak. V fel alá járkált a teremben csak a cipője tompa kopogása visszhangzott, de nem szólalt meg.

-Miért nem mondtad, hogy bánt valami?-szakította meg a csendet.

-Mert nem bánt semmi-vontam vállat.

-Akkor miért mondták ezt a többiek? Szinte mindenki azt mondta, hogy szomorú vagy miattam, és hogy sírtál is-nézett mélyen a szemembe. Erre nem tudtam mit mondani. Szóval a többiek beköptek neki. Király.

-Miért nem szóltál? Ma is el mondhattad volna-kezdte szomorúan-én nem tudtam, hogy így érzel-tárta szét a karját.

-És te hogy érzel?-kérdeztem rekedtes hangon.

-Én?-kérdezett vissza-szeretlek-mondta ki, mire görcsbe rándult a gyomrom.

-Igen, jól hallottad-bólintott-szeretlek. Mióta megláttalak. De nem tudtam, hogy te mit érzel-mondta mély hangján.

-És most már tudod?-kérdeztem.

-Nem nagyon.

-Akkor elmondom-bólintottam-én is szeretlek-motyogtam, mire Tae elmosolyodott.

-Mire vársz? Csókold már meg!-hallottuk meg Jimin hangját az ajtótól.

-Menj ki-szólt rá Tae.

-Előbb csókold meg-jött be Kook is.

-Háromig számolok és ha nem lesztek kint...-kezdtem, de a két fiú szófogadóan kiment. Vissza néztem Tae-re. Egyszerre indultunk meg egymás felé, és egyszerre álltunk meg egymás előtt. V először a szemembe, a számra, majd újra a szemembe nézett. A következő pillanatban ajkunk összeért. Tae keze a derekamra vándorolt. Karjaimat nyaka körül össze fontam, és egyik kezemmel selymes barna hajába túrtam. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy szinte éreztem a szívdobogását. Nyelvünk vad táncot járt, egy pillanatig sem engedtük el egymást. Hányszor láttam már képeken a nyelvét, hányszor gondoltam már el, milyen lenne ha érezhetném is. Hát most meg tudtam. Csodálatos érzés. Ajkai puhák és melegek. Az egekben éreztem magam. Amikor már nem kaptunk levegőt eleresztettük egymást.

-Na végre már-rontott be Mikasa az ajtón, nyomában a többiekkel.

-Komolyan ez olyan nehéz volt?-kérdezte ölbe tett kézzel RapMon.

-Eun, Tae jól csókol?-kérdezte J-Hope, mire mindenkiből kitört a röhögés.

-Látod haver, én mondtam, hogy Eun nem engem szeret-tette fel a kezét Mok védekezően.

-Igen észre vettem-vigyorgott Tae...

Hi everyone! ^^ itt is lenne a várva várt rész :D az egyik. Még egy rész, és hozom a kiengesztelős éjszakát ;) Várjátok már? Na és ez hogy tetszett? Írjátok meg komiba, és szavazzatok :)