Bangtan&Army [BEFEJEZETT]

27.2 A koncert előtt

A koncert napja. Minden jól indult, a fellépés is jól sikerült, minden szépen ment a maga módján, ahogy szokott. De este. Azt az estét senkinek sem kívánom.
Tegnap körülbelül 5-6 órát próbáltunk a színpadon. Sajnos feledékenyek voltunk, nem figyeltünk eléggé oda, és így az elmúlt napokban nem próbáltunk a helyszínen, pedig kellett volna.

Reggel hatkor magától kipattant a szemem, és óvatosan kibújtam Tae karjai közül. Bebújtam szőrös papucsomba és halkan kicsoszogtam az ajtón. Lelépkedtem a lépcsőn és lementem a konyhába. Már a lányok lent voltak.

-Reggelt-köszöntem a többieknek, akik cseppet sem tűntek álmosnak.

-Sziaa-vigyorgott Haru.

-Na mi van asszony-néztem barátnőmre-kibékültél a hercegeddel?-kérdeztem.

-Igen-bólintott.

-Okés-bólintottam. Egy darabig még beszélgettünk, majd megnyitottam a telefonomon a Youtube-ot és bedugtam a fülhallgatómat. Nem tudom hogy jutott ezembe, de beírtam a keresőbe ezt: Kim Taehyung sexiest moments. Rávezettem az ujjamat az egyik videóra és megnyitottam. A régi emlékek. Amikor még csak álmodni mertem Tae-ről. A szívem hevesen kezdett dobogni, és már a harmadik képkockánál kirázott a hideg. A nyelve, ami nap mint nap az én számban matat. Na jó, ez kicsit durva volt.

Az ajkai, a szemei, a haja, a keze...mindene annyira tökéletes, hogy az hihetetlen. És tényleg az. Mindene. Tapasztalom.

-Eun!-kiáltottak rám a lányok, mire összerezzenve kaptam ki a fülemből a madzagot és felváltva pillantottam rájuk.

-Valami baj van?-kérdezte YooRa.

-Mi? Nem. Miért lenn?-értetlenkedtem.

-Csak mert ki van tágulva a pupillád és elpirultál-vont vállat Mika.

-Nem, jól vagyok-bólogattam olyan hevesen, hogy majdnem bele szédültem.

-Mit nézel?-hajolt oda hozzám hirtelen Jimin, amitől megijedtem és eldobtam a telefont.

-Semmit-ráztam meg a fejemet.

-Aha-vigyorgott.

-Mit nézett Eun?-kérdezte kíváncsian Mi Cha.

-Sajnos nem mondhatom el-csóválta a fejét csalódottan.

-De nekem elmondhatod-nézett a barátjára kiskutya szemekkel Haru.

-Ha elárulom, akkor meg öl-mutatott rám a fiú.

-Eltaláltad-bólintottam.

-Nem igaz...-mérgelődött YooRa-mi a kódod?-nézett rám dühösen. Szóval oda repült a telóm.

-Nem mondom meg

-Tae születésnapja sem jó, a tiedet sem fogadja el, sőt, még az enyémet sem-háborodott fel, mire elnevettem magam.

-Add vissza-nyújtottam a kezemet, mire sóhajtva a tenyerembe helyezte a készüléket. Nem lett semmi baja. Szerencsére.

Miután mindenki fel ébredt és le ért a konyhába Jin elkészítette nekünk a reggelit. Ja, igen. Chung-Ho egy darabig még itt van nálunk, addig, amíg el nem utazunk Los Angeles-be.

-Jimin, akkor elmondod?-szólalt meg hirtelen YooRa.

-Vigyázz, nehogy megfulladj-néztem a fiúram aki pont előttem ült.

-Mit mondjon el?-kérdezte Chung-Ho.

-Semmit-csóválta meg a fejét Jimin, mire hálásan néztem a fiúra.

-De ne már-nyafogott YooRa. Mondd már el Eun

-Máskor is szoktam videókat nézni, miért érdekel annyira, hogy most mit néztem?-értetlenkedtem.

-Azért mert eldobtad a telefonod, amikor Chimchim oda hajolt-mondta Haru.

-Azért dobtam el, mert megijedtem-próbáltam magamat kimagyarázni.

-Aha-méregetett gyanúsan a négy lány.

-Eskü-tettem fel védekezően a kezemet

-Így van. Csak megijedt-bólintott Jimin a szemembe nézve. Láttam rajta, hogy jól szórakozik. Tudom, hogy látta mit néztem. Én viszont nem akartam, hogy elmondja a többieknek. Valószínűleg sejtik, hogy mit néztem, de remélem a fiúk előtt nem akarják hangoztatni. 

Hi everyone!^^ Itt is lenne a folytatás, ne haragudjatok, hogy csak most raktam fel. Remélem tetszeni fog :) a következő epizódokban felpezsdülnek az események és sok izgalmas részre számíthattok. 

Ha tetszett ez a rész, akkor ne felejtsetek el szavazni és kommentelni ;) Zsuni