Bangtan&Army [BEFEJEZETT]

32.2 Repülőút

Még mielőtt felszálltunk volna a gépre beszéltem anyuval, aki szomorúan közölte, hogy apu visszament dolgozni, így egyedül maradt a bátyámmal. A hangulatom nekem is rosszabb lett, mivel azt hittem még egy darabig otthon lesz és tudok majd még vele videóchat-elni, de a munka, az munka. Nem lehet mit tenni.

Még indulás előtt a fiúk még egyszer felköszöntöttek. Chung-Ho a hotelben adta át az ajándékomat, amit meg is sirattam, de erről majd később.

Miután becsekkoltunk és nagy nehezen felvergődtünk a gépre, ami egy másfél órás késéssel indult, végre már a levegőben voltunk. Haru Mi Cha-val, Mika Chung-al, én pedig Yoora-val ültem. Egymás mögött ültünk, mi voltunk középen. Én ültem az ablaknál, aminek nagyon örültem, ugyanis szeretem bámulni a felhőket. Chung-Ho még a gépen is a mi dolgainkkal foglalkozott, Mika zenét hallgatott és evett, Haru rajzolgatott egy füzetbe, Mi Cha alváshoz készülődött, Yoora pedig vidót nézett, én meg csak vergődtem az ülésben. Sehogy sem volt kényelmes, így Yoo vállára hajtottam a fejemet.

-Mi bajod?-kérdezte.

-Semmi-vontam vállat.

-Akkor?

-Nem tudom. Hallod-váltottam témát-amikor bejöttünk az a bácsi csúnyán nézett rám-mutattam a bejárat mellett ülő férfira.

-Ja, de mondjuk azért mert kiabálva előre rohantál.

-Nem kiabáltam.

-De igen-bólintott, majd tekintetét a laptopjára szegezte. Egy idő után elkezdtem unatkozni és hátra fordultam a manager-hez, aki kérdőn pillantott fel rám.

-Mi a véleményed a zombi apokalipszisről?-kérdeztem elgondolkodva.

-Valószínűleg te lennél az első akit elkapnak-mondta Chung-Ho rezzenéstelen arccal.

-Meglehet. Na és mi van, ha téged vesznek célba? Akkor mit csinálnál?-hajoltam hozzá közelebb.

-Eunji, zombik nem léteznek-nézett rám furcsán.

-És ha az űrlények jönnek el értünk? Vagy aranyért?-kezdtem bele a hülyeségeimbe.

-Nem fognak jönni, jól érzik magukat a Marson-legyintett.

-De ott nincs arany. Vagy smaragd. Ezüst sincs. Tudod te milyen szegény az a bolygó?

-Mika-fordult segítség kérően a mellette ülő lány felé, aki kivette a fülest a füléből, majd kérdőn nézett Chun-ra.

-Megőrült-biccentett felém, mire "sértődötten" néztem rájuk.

-Az meglehet-bólintott egyetértően Mikasa, majd újra elmerült a zene világában és lehunyta szemeit.

-Láttad már a felhőket? Ugye milyen aranyosak?-kezdtem bele egy az előzőtől teljesen eltérő témába.

-Mi olyan aranyos rajtuk?-értetlenkedett.

-Én az előbb láttam egy nyuszit. Olyan volt, mint Kook-vigyorogtam.

-Nagyszerű.

-Miért kék az ég? Miért nem zöld?-néztem ki nevetve az ablakon. Nagyon jól szórakoztam saját magamon.

-Nem tudom.

-Na de még is. Lehetne akár piros is. Milyen durva lenne már-gondolkodtam el.

-Ezek az elvonási tünetek?-nézett rám Chung-Ho fáradtan.

-Minek a tünetei?-kérdeztem vissza.

-Annak, hogy nem látod Tae-t.

-Ja, hát nem tudom, lehet. Tényleg, majd ha oda értünk fel is hívom-ültem vissza a helyemre, ezzel békén hagyva Chung-ot. Egy időre. 

Hi everyone!^^ Itt is lenne a következp rész :) Ma kettő részt hoztam, remélem nem bányjátok ;) További szép napot :* 
~Zsuni~