Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Ötödik fejezet

Hétfőn egy a szokásosnál is morcosabb Yoongi fogad az üzletben. Úgy látszik nem igazán tetszett neki a stúdiójában tett látogatásom, de nincs kedvem ezzel foglalkozni. A srácok igazán kedvesek velem, élvezettel töltöttem velük időt. Ráadásul megígértették velem, hogy hamarosan el kell mennünk közösen iszogatni. Nem akartam lelombozni őket, hogy nem igazán iszom alkoholt, ha mégis megteszem, szinte lehetetlen kiütnöm magam, mivel elég jól bírom.

Dél körül Rose robog be izgatottan az üzletbe, majdnem felüti az egyik vázát a nagy sietségben. Egy rakás papírt dob le a pultra, majd nagy levegőt vesz, amiből már tudom, hogy egyenesen a dolgok közepébe fog csapni.

- Képzeljétek, meghívtak bennünket az év végi esküvői kiállításra! - látszik rajta, hogy a szemében ez nagy dolognak számít. Én és Yoongi csak értetlenül meredünk rá, mivel magyarázni kezd. - Minden évben januárban és október végén tartanak egy óriási kiállítást, ahova ellátogatnak azok, akik házasodni készülnek. Az ilyen kiállításokon mindig több menyasszonyi ruhaszalon is részt vesz, ott lesz egy pár cukrászda képviselete, sminkesek, fodrászok, néhány virágüzlet is meghívást kap és idén az egyik mi lettünk! Ez egy óriási lehetőség és ezután a megrendeléseink száma az egekbe szökhet!

Rose lelkesedése egy picit rám is átragad, így mosolyogva nézem, amint a szórólapokat elhelyezi a pulton. A kupac szélére az egyikből még egy szívecskét is hajtogat, hogy még esztétikusabban mutasson.

- Jut eszembe: szombaton és vasárnap is be kellene jönnötök a kiállítás miatt. Természetesen nagyobb órabért számolnék fel, mivel hétvégén dolgoztok. A lányokat is behívom, de el fog kelleni a sok ügyes kéz, szóval nagyon örülnék, ha tudnátok jönni.

- Ott leszek! - mosolygok vissza főnöknőmre, hozzá hasonló lelkesedéssel.

Yoongi csak bólogat, amin meglepődöm. A stúdióban úgy tűnt, hogy elég elfoglalt, ha ott is alszik. Ma is karikák sötétlenek a szeme alatt, így nem hittem volna, hogy hétvégén is lenne kedve dolgozni. Ráadásul a habos-babos esküvői kiállítások annyira távol állhatnak az ő világától.

Ebédidőben rajtakapom, hogy álmosan hunyorog a kirakatra, így megsajnálom. Pénteken felébresztettem, akkor miattam nem kapott elég pihenést. Igaz, hétvégén kialhatta volna magát, de mi van, ha pénteken nem zavarom fel és akkor kiegyensúlyozottabban tud lazítani? Amint átlépi a kávézó ajtaját gyorsan felállok a helyemről és leülök az asztalához. Kényelmetlenül alacsony, így csodálkozom, hogy mégis hogyan képes végigülni itt a napokat. A fejemet ráhajtom az asztallapra, ám a hátam annyira be kell hajlítanom, hogy hamar kényelmetlennél válik ez a pozíció. Jól sejtettem: az asztal magassága, vagyis alacsonysága miatt nem aludt. Amint hallom az ajtó nyitódását mozdulatlanná merevedem, a légzésemet pedig igyekszem szabályozni.

- Legutóbb a stúdiómba tör be, most meg elfoglalja az asztalomat... - hallom morgolódását.

Nem marad más választása, muszáj a pulthoz ülnie, ami viszont kényelmes magasságban helyezkedik el. Nem sokára nem hallok mozgást, így megkockáztatom, hogy egy pillantást vessek rá. Két karját összekulcsolja a pulton, fejét azon pihenteti és úgy szuszog békésen. Így, alvás közben, annyira ártatlannak és kedvesnek tűnik, olyan akár egy kisgyerek.

Gyorsan megebédelek, mielőtt még megérkeznének a vevők. Kint zuhog az eső, gyalogosan egy lélek sem kószál az utcákon. Furcsa így látni Szöult, ez a város soha nem alszik igazán, most viszont csak az autók zaja tölti be az utcákat, nem látni embereket.

Az ajtó feletti kis csengő megszólal, mire fejemet azonnal a pult felé kapom, de Yoongi meg se mozdul. Magamhoz intem a vásárlót, hogy majd én kiszolgálom, mikor észre veszi az alvó fiút, kissé meglepettnek tűnik. Szerencsére pontos pénzzel fizet, így nem kell a pénztárhoz mennem azonnal váltani. A pénzt beteszem az asztalka fiókjába, majd előkapom füzetecskémet és rajzolgatni kezdek. Éppen csak nekikezdek a skiccelésnek, amikor újabb vásárló érkezik. A mai napra vonatkozó rendeléseket már reggeliben letudtuk, így nem kell azzal is bíbelődnöm.