Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Hetedik fejezet

   Hat szempár szegeződik egyenesen rám, miközben folyamatosan szitkozódom magamban. Yoongit már legszívesebben elküldtem volna egy az egyenlítőinél is melegebb éghajlatra, amiért ezt a helyzetet kreálta. Persze ő nem képes felelősséget vállalni ezért a káoszért, nyugodalmasan hortyog Jimin ölében.

- Hogy engem? Vad álmai lehetnek ennek a srácnak - próbálom elviccelni a dolgot.

   Segítségkérőn nézek Jinre, aki azonnal reagál és hangosan nevetni kezd velem együtt, majd a többiek is bekapcsolódnak. Úgy érzem, hogy ezzel talán megmenthettem a helyzetet.

- Yoongi biztosan belezúgott Aubreyba, azért álmodik ilyesmiket összevissza - vágja közbe Hoseok.

- Az megmagyarázná, hogy miért nem akarta felszedni a csini munkatársát - vág Tae gondolkodó fejet, amin még inkább nevetni kezdenek. - De azt hiszem ez nem is probléma, mivel Aubrey is nagyon szép. Ne aggódj csajszi, én shippellek titeket! Yoonbrey, ez egy tökéletes név is lenne!

- De Suga nem az a fajta, aki csak úgy oda legyen egy lányért. Biztosan tehetett már lépéseket is, nem csak egy helyben ült. Aubrey, próbálkozott már nálad? - szegezi nekem Namjoon a kérdést.

   A fenébe! A fenébe! A fenébe! Ilyen az én szerencsém: amint kivágom magam egy kínos helyzetből, azonnal egy sokkal rosszabban találom magam. A fiúk láthatóan már nagyon találni akarnak valakit Yoonginak, és azt hiszem ma estére én vagyok az áldozatuk.

- Próbálkozni? Ha ez alatt a fogalom alatt azt értitek, hogy folyamatosan morog és távolságtartóan viselkedik velem, akkor a válaszom igen.

- Csak a szokásos Suga módon? Ma a lakásán is jártál, akkor se történt semmi? - kapcsolódik bele Jimin is a faggatózásba.

- Én csak megvártam, amíg elkészült, miközben játszottam a cicájával. Jaj, igen... Azt hiszem itt az ideje, hogy kiábrándítsalak benneteket: azt mondta, hogy közelebbről még csúnyább vagyok. Engem ez pont a vonzalom ellenkezőjére enged következtetni.

- És még ő mer azzal cukkolni, hogy milyen béna vagyok a csajokkal... - kezd Jungkook filozofálni.

- Gyerekek, azt hiszem elmondhatjuk, hogy talán mégse tetszik a mi Suganknak Aubrey - zárja le Jin.

- De akkor miért álmodik azzal, hogy megcsókolja? - Úgy tűnik, hogy Hobi hajthatatlan és nem akarja annyiban hagyni a témát.

- Lehet, csak nemrég jött rá, hogy tetszik neki és még emiatt nem tett lépéseket! - Tae ezt olyan magabiztossággal mondja, mintha a heti nyerő számokat olvasná fel.

- Fiúk, azt hiszem ezt túltárgyaltuk. Biztos vagyok benne, hogy semmit nem érez irántam. Holnap dolgozni kell mennem és későre jár, szóval én itt most elköszönök tőletek. Remekül szórakoztam, ismételjük még meg! - mosolygok, miközben igyekszem a helyes szavakat megtalálni. Felkelek úgy, hogy óvatosan lesimítom a ruhám, majd veszem a cuccaimat is.

- Azt hiszem, akkor én is megyek. Ne igyatok ezután túl sokat! - köszön el Jin is.

   Együtt lépünk ki az étteremből, ami inkább kocsma, és egy darabig szótlanul sétálunk az utcán. A hangulat kínos, biztos vagyok benne, hogy Jin előtt már letisztult a helyzet és tudja, hogy titkolok előle valamit. Nem akarom tovább rejtegetni, hiszen ő a legjobb barátom, nem lenne fair vele szemben, ha takargatnám az igazságot. A szavak viszont megint nem akarnak jönni, a mai este folyamán már harmadik alkalommal nem vagyok képes normálisan összeszedni a gondolataim. Mégis hogyan kezdhetnék ebbe bele? Egyszerűen hozzam fel? Jin úgy tűnik megint a fejemben olvas, mert megkönnyíti a dolgom és ő hozakodik elő vele először.