Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Hatodik fejezet

   Végül úgy döntünk, hogy taxiba ülünk. Már így is késésben vagyunk, szóval a legegyszerűbb megoldásnak ez ígérkezik. Yoongira úgy tűnik nem volt semmilyen hatással az elegáns öltözet, mert ahelyett, hogy előre engedne és kinyitná nekem az ajtót, majdnem rátapos a cipőmre, amikor durván bevágódik az autóba. Egy morgás szökik ki belőlem, remélem nem hallotta meg senki.

    Szerencsére 10 perc alatt odaérünk a csarnokhoz, így "csak" félórás késésben vagyunk. Belépve óriási tömeg fogad, minden asztalnál fejetlenség uralkodik. A megnyitó csak 12kor lesz, de addig mindenki fel kell díszítse a saját standját, hogy minél több érdeklődőt vonzzon oda. Rose egy óriási krémszínű terítővel borított asztalnál sürgölődött, a két drága munkatársunk pedig neki segített éppen. Megérkezve elkezdtük kipakolni a katalógusokat az asztal sarkára, hogy az emberek majd megnézhessék. Amint a főnöknőm észre vett, azonnal mellettünk termett és egy kisebb dorgálás után kiosztotta a feladatokat.

   Elegáns ruhában és magassarkúban nem a legnagyobb élmény vázákat hordani, de muszáj volt ezt is elvégeznie valakinek. Végül a megnyitó előtt pár perccel elkészültünk az asztalunkkal. A modellek megálltak megcsodálni az óriási rózsákból készült szívet, amely a legfigyelemfelkeltőbb elemünk volt. Yoongi az egyik székben üldögélt és éppen, hogy nem ejtette el a fejét, annyira álmos volt. Ez alkalommal nem sajnáltam meg, a saját hibájából nem aludta ki magát. Persze Hyebin azonnal mellette termett, kezét egyenesen a fiú combjára tette és úgy rebegtette neki hosszú műszempilláit. A szemem majdnem megakadt, amikor a lány egyre feljebb húzta a kezét, miközben előre hajolva olyan belátást engedett a dekoltázsába, hogy esküszöm, még a köldökét is láttam megvillanni. Úgy tűnik Yoongi ekkor tért észhez kábultságából, mivel azonnal felugrott a székből, felborítva azt. Olimpiai sprintelőket megszégyenítő gyorsasággal termett az asztalnál katalógusokat mutogatni.

   A nevetés csiklandozta bensőmet, ahogyan ezt a jelenetet elnéztem. Egyrészről Hyebint még soha senki nem utasította vissza, másodszor Yoongi mégsem akkora legény, mint amilyennek mutatja magát.

- Na mi történt? Megijedtél egy lánytól? - kérdeztem gúnyosan.

- Mi közöd neked ehhez?

- Csak az előbb látvány elég vicces volt...

- Nem szeretem, ha egy lány ennyire rámenős. Az elejétől fogva tudtam, hogy mit szeretne, de ez már túl sok volt - sóhajt.

   Yoongiból pont azt néztem volna ki, hogy a könnyűvérű lányok az esetei, de úgy tűnik tévedtem. Elég előítéletes lehetek, dorgálom magam, hiszen már annyi mindenben bebizonyosodott róla, amit el se mertem képzelni. Talán teljesen az ellentéte annak, mint amit mutat.

   Többen jönnek oda érdeklődni, rengeteg házasulandó párral beszélgetek el és adok nekik a névjegykártyánkból. Vannak fiatalabbak, idősebbek, minden korosztályból készülnek megesküdni, ami megmelengeti a szívem. Jó látni a boldog és szerelmes embereket, de egy picit ez még inkább feleleveníti bennem, hogy mennyire egyedül érzem magam néha. Még otthon, Amszterdamban, randevúztam egy pár sráccal, de egyikük se fogott meg annyira, hogy hosszútávon együtt maradjunk. A leghosszabb kapcsolatom 8 hónap volt, aztán egyik napról a másikra vége lett az egész idillnek.

   A lábam már nagyon fáj a magassarkúmban, így odahúzok egy széket és a továbbiakban ülve próbálom elirányítani a potenciális kuncsaftokat. Az én ruhám nem olyan csinos, mint amit Hyebin és Hyunjin visel, viszont nem is annyira kivágott. Rengeteg férfi megbámulja őket, nem csodálkozom, hiszen gyönyörű lányok, mégis egy picit irigykedem rájuk. Szürke kisegérnek érzem magam, pedig ma igyekeztem kitenni magamért.