Logolepsy. Egy lefordíthatatlan szó, melynek jelentése: megszállottság a szavak iránt.
Aubrey menekül - a szülei elől, akik mindenképpen orvost akarnak faragni belőle, és a tény elől, hogy hiába végzett eredményesen a bölcsész karon, nem sikerült...
Sziasztok! Nem akartam úgy befejezni ezt a könyvet, hogy nem írok egy kis gondolatot a végére. Igazán köszönöm mindannyiótok figyelmét, akik elolvastátok első szerzeményem! Őszintén szólva a hozzászólásaitokkal, a szavazataitokkal nagyon boldoggá tettetek, általatok is lett a wattpad napjaim egyik színes foltja.
Örömmel írtam meg minden fejezetet, még próbaérettségi időszakban is. Az utóbbi időben akadtak kihagyásaim, úgy tűnik kiestem a ritmusból, de igyekeztem összeszedett részeket hozni, ahelyett, hogy időhiányomban összecsaptam volna őket.
Az első rész február 12.-én került ki, és igazán meglepődtem, hogy már akkor akadtak olvasóim. Végül a történet ma, április 29.-én fejeződött be.
Gondoltam megosztok veletek néhány érdekességet a történetről, mielőtt búcsút vennék tőle:
* A címet nem terveztem meg előre, egyszerűen csak gyűjtöm a szép szavakat, és azok között találtam. Nekem kellett egy cím, a szó hangzatos volt, így lett Logolepsy.
* A szavak iránti szeretetet megpróbáltam mindenhol, a választékos beszédjükön keresztül becsempészni. Nem szerettem volna mindenki torkán agresszívan letuszkolni, amolyan "ők most megszállottan szeretik a szavakat, ezért ez minden fejezet, minden pillanatába belekerül" módon.
* Hirtelen felindulásból publikáltam. Késő este fogtam neki a megírásának, teljesen random ötlettől vezérelve.
* Az első fejezetet, amikor Yoongi kirabolja Aubreyt, megálmodtam. Ez alapján jött a történet ötlete. + Még egy érdekesség: Az első fejezet megírása után nem volt mire építenem, mire előre nem terveztem meg a történet kimenetelét. Egy héttel később született meg a biztos pont a fejemben, ami meg a végét jelentette. A közte levő részeket legtöbbször hirtelen jött ötletektől vezérelve rögtönöztem.
* Ez az első wattpados történetem. Sőt, ez az első befejezett történetem. Pár éve próbálkozgattam még az írással, de túl sok ötletem volt egyszerre, amiket nem tudtam kordában tartani.
* Yoongi karakterét direkt nem akartam úgy megalkotni, ahogy a legtöbb fanfictionben szerepel: Szerintem, ha valakit sikerül befogadnia a szívébe, akkor egy ízig-vérig aranyos, odaadó srác lehet. Természetesen megvannak a szarkasztikus és morcos pillanatai, de ennyi kijár neki, hiszen nagyon keményen dolgozik.
* Aubrey karaktere rögtönzés volt. Néhol hasonlít rám, azt kell mondanom, egyes tulajdonságokban meg teljesen az ellentétem. Amikor megalkottam őt, róla sem volt konkrét elképzelésem.
* A történet fanfiction kategóriában elérte a 27. helyet is, ami meglepett. Tudom, hogy nem az első hely, de nekem ez is bőven elegendő volt.
* A borítót én szerkesztettem (nem vagyok egy photoshop mester)
* A borítón levő lány Saoirse Ronan, Aubrey kinézetét hozzá hasonlóan képzeltem el.
* A történet velem együtt nőtt, én meg a történettel. Egy idő után azon kaptam magam, hogy a telefonomba az elkövetkezendő fejezetek jegyzeteit írogatom.
* Minden rész minimum 2000 szavas, ennél alább nem akartam adni. Az utolsó rész 4000 szó körüli.
* Általánosan 1 vagy 2 nap telt el két rész publikálása között, de ez aztán egy pontban elhúzódott hetekre is.
* Nem akartam szerelmi háromszöget belevinni a részbe (eltekintve a Jin-Audrey-Jisub dologtól, de nem az volt a fő mozgatórugója.)
* Az első gondolatom az volt, hogy szeretnék egy hétköznapi, nem feleslegesen szenvedős, realista történetet megalkotni. (Ti döntsétek el, hogy ez mennyire sikerült.)
* Aubrey nevét sem terveztem el előre. A kedvenc színésznőm Audrey Hepburn, szerettem volna az ő nevét felhasználni a történetben, de egy kis csavarral. Utánanéztem: Az Aubrey egy tényleg létező női név, vannak, akik ezzel élnek.
* Aubrey szüleinek karaktere a történet közben alkotódott meg, és szándékosan tartogattam a velük kapcsolatos szálat is a végére. Minden jó, ha jó a vége.
* Tudom, hogy a való életben Suganak kutyája van, a történetbe én mégis egy kiscicát szerettem volna. (Szerintem amúgy olyan, mint egy nagy cica♥)
* Aubrey soha nem hívja Yoongit Suganak, mindig a saját nevén szólítja. Ezzel akartam személyesebbé tenné a kettőjük viszonyát.
* Ririn karakterét egy barátnőm ihlette, miatta került bele. (Amit utólag sem bánok.)
* Ririn és Namjoon szakítása egy random ötlettől vezérelve jött. Remélem senki nem haragszik miatta.
* Ebben a pillanatban több, mint négyezer megtekintés van a könyvön, és több, mint ezer szavazat. Köszönöm♥
És hogy hogyan tovább?
1. Új történetbe fogok kezdeni, úgy döntöttem. Ez is BTS fanfiction lesz, ám ezúttal J-Hope kerül a főszerepbe.
A borítót és a fülszöveget addig mellékelem is, nézegessétek. ☺
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
HaRi egy csendes lány, kiváló tanulmányi eredményekkel és egy kis baráti közösséggel. Mindennapjainak fénypontja, hogy a földrajz teremben levő padjára dalszöveg részleteket írogat. Furcsállva veszi észre, amikor a sorokat valaki elkezdi kiegészíteni, és ezzel elindul egy furcsa levelezés közte és az ismeretlen illető között. Ez az egyetlen dolog, amely igazán mosolyt csal a lány arcára, hiszen életét felemészti egy súlyos trauma. A fájdalom súlyát már nem bírja cipelni, így úgy dönt, hogy megöli magát: ám mielőtt véget vet életének készít egy listát a helyekről, ahova szeretne ellátogatni.
A második félévben érdekes feladatot kapnak az említett órán: látogassanak el minél több látványossághoz Szöulban és arról készítsenek prezentációt. A lány és projektpartnere lassan beleveti magát a városba, miközben egyre jobban megismerik egymást is. Ám, a fiú nem sejti, hogy minél több dolgot pipálnak ki a listáról, annál közelebb juttatja HaRit a halálhoz.
Az első rész vasárnap este fog felkerülni belőle, remélem néhányotokat fog érdekelni majd! ♥
2. Gondolkoztam egy pár részes spin-off könyvön, amelynek főszerepébe Ririn kerülne. Ezt harmadik személyben írnám, így minden karakter megkaphatná a saját kis szálát. Mit gondoltok róla? Lenne értelme?
Még egyszer köszönöm a figyelmet, amivel végigkísértétek a könyvem, igazán sokat jelent!♥
