Logolepsy. Egy lefordíthatatlan szó, melynek jelentése: megszállottság a szavak iránt.
Aubrey menekül - a szülei elől, akik mindenképpen orvost akarnak faragni belőle, és a tény elől, hogy hiába végzett eredményesen a bölcsész karon, nem sikerült...
Sziasztok! Nem akartam úgy befejezni ezt a könyvet, hogy nem írok egy kis gondolatot a végére. Igazán köszönöm mindannyiótok figyelmét, akik elolvastátok első szerzeményem! Őszintén szólva a hozzászólásaitokkal, a szavazataitokkal nagyon boldoggá tettetek, általatok is lett a wattpad napjaim egyik színes foltja.
Örömmel írtam meg minden fejezetet, még próbaérettségi időszakban is. Az utóbbi időben akadtak kihagyásaim, úgy tűnik kiestem a ritmusból, de igyekeztem összeszedett részeket hozni, ahelyett, hogy időhiányomban összecsaptam volna őket.
Az első rész február 12.-én került ki, és igazán meglepődtem, hogy már akkor akadtak olvasóim. Végül a történet ma, április 29.-én fejeződött be.
Gondoltam megosztok veletek néhány érdekességet a történetről, mielőtt búcsút vennék tőle:
* A címet nem terveztem meg előre, egyszerűen csak gyűjtöm a szép szavakat, és azok között találtam. Nekem kellett egy cím, a szó hangzatos volt, így lett Logolepsy.
* A szavak iránti szeretetet megpróbáltam mindenhol, a választékos beszédjükön keresztül becsempészni. Nem szerettem volna mindenki torkán agresszívan letuszkolni, amolyan "ők most megszállottan szeretik a szavakat, ezért ez minden fejezet, minden pillanatába belekerül" módon.
* Hirtelen felindulásból publikáltam. Késő este fogtam neki a megírásának, teljesen random ötlettől vezérelve.
* Az első fejezetet, amikor Yoongi kirabolja Aubreyt, megálmodtam. Ez alapján jött a történet ötlete. + Még egy érdekesség: Az első fejezet megírása után nem volt mire építenem, mire előre nem terveztem meg a történet kimenetelét. Egy héttel később született meg a biztos pont a fejemben, ami meg a végét jelentette. A közte levő részeket legtöbbször hirtelen jött ötletektől vezérelve rögtönöztem.
* Ez az első wattpados történetem. Sőt, ez az első befejezett történetem. Pár éve próbálkozgattam még az írással, de túl sok ötletem volt egyszerre, amiket nem tudtam kordában tartani.
* Yoongi karakterét direkt nem akartam úgy megalkotni, ahogy a legtöbb fanfictionben szerepel: Szerintem, ha valakit sikerül befogadnia a szívébe, akkor egy ízig-vérig aranyos, odaadó srác lehet. Természetesen megvannak a szarkasztikus és morcos pillanatai, de ennyi kijár neki, hiszen nagyon keményen dolgozik.
* Aubrey karaktere rögtönzés volt. Néhol hasonlít rám, azt kell mondanom, egyes tulajdonságokban meg teljesen az ellentétem. Amikor megalkottam őt, róla sem volt konkrét elképzelésem.
* A történet fanfiction kategóriában elérte a 27. helyet is, ami meglepett. Tudom, hogy nem az első hely, de nekem ez is bőven elegendő volt.
* A borítót én szerkesztettem (nem vagyok egy photoshop mester)
* A borítón levő lány Saoirse Ronan, Aubrey kinézetét hozzá hasonlóan képzeltem el.
* A történet velem együtt nőtt, én meg a történettel. Egy idő után azon kaptam magam, hogy a telefonomba az elkövetkezendő fejezetek jegyzeteit írogatom.
* Minden rész minimum 2000 szavas, ennél alább nem akartam adni. Az utolsó rész 4000 szó körüli.
* Általánosan 1 vagy 2 nap telt el két rész publikálása között, de ez aztán egy pontban elhúzódott hetekre is.
* Nem akartam szerelmi háromszöget belevinni a részbe (eltekintve a Jin-Audrey-Jisub dologtól, de nem az volt a fő mozgatórugója.)
* Az első gondolatom az volt, hogy szeretnék egy hétköznapi, nem feleslegesen szenvedős, realista történetet megalkotni. (Ti döntsétek el, hogy ez mennyire sikerült.)
* Aubrey nevét sem terveztem el előre. A kedvenc színésznőm Audrey Hepburn, szerettem volna az ő nevét felhasználni a történetben, de egy kis csavarral. Utánanéztem: Az Aubrey egy tényleg létező női név, vannak, akik ezzel élnek.
* Aubrey szüleinek karaktere a történet közben alkotódott meg, és szándékosan tartogattam a velük kapcsolatos szálat is a végére. Minden jó, ha jó a vége.
* Tudom, hogy a való életben Suganak kutyája van, a történetbe én mégis egy kiscicát szerettem volna. (Szerintem amúgy olyan, mint egy nagy cica♥)
* Aubrey soha nem hívja Yoongit Suganak, mindig a saját nevén szólítja. Ezzel akartam személyesebbé tenné a kettőjük viszonyát.
* Ririn karakterét egy barátnőm ihlette, miatta került bele. (Amit utólag sem bánok.)
* Ririn és Namjoon szakítása egy random ötlettől vezérelve jött. Remélem senki nem haragszik miatta.
* Ebben a pillanatban több, mint négyezer megtekintés van a könyvön, és több, mint ezer szavazat. Köszönöm♥
És hogy hogyan tovább?
1. Új történetbe fogok kezdeni, úgy döntöttem. Ez is BTS fanfiction lesz, ám ezúttal J-Hope kerül a főszerepbe.
A borítót és a fülszöveget addig mellékelem is, nézegessétek. ☺
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
HaRi egy csendes lány, kiváló tanulmányi eredményekkel és egy kis baráti közösséggel. Mindennapjainak fénypontja, hogy a földrajz teremben levő padjára dalszöveg részleteket írogat. Furcsállva veszi észre, amikor a sorokat valaki elkezdi kiegészíteni, és ezzel elindul egy furcsa levelezés közte és az ismeretlen illető között. Ez az egyetlen dolog, amely igazán mosolyt csal a lány arcára, hiszen életét felemészti egy súlyos trauma. A fájdalom súlyát már nem bírja cipelni, így úgy dönt, hogy megöli magát: ám mielőtt véget vet életének készít egy listát a helyekről, ahova szeretne ellátogatni.
A második félévben érdekes feladatot kapnak az említett órán: látogassanak el minél több látványossághoz Szöulban és arról készítsenek prezentációt. A lány és projektpartnere lassan beleveti magát a városba, miközben egyre jobban megismerik egymást is. Ám, a fiú nem sejti, hogy minél több dolgot pipálnak ki a listáról, annál közelebb juttatja HaRit a halálhoz.
Az első rész vasárnap este fog felkerülni belőle, remélem néhányotokat fog érdekelni majd! ♥
2. Gondolkoztam egy pár részes spin-off könyvön, amelynek főszerepébe Ririn kerülne. Ezt harmadik személyben írnám, így minden karakter megkaphatná a saját kis szálát. Mit gondoltok róla? Lenne értelme?
Még egyszer köszönöm a figyelmet, amivel végigkísértétek a könyvem, igazán sokat jelent!♥
