Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Tizedik fejezet

   Reggel a szokásosnál korábban ébredek, hiszen ma is Yoongival kezdem a napot. A hálószobámból Jin horkolása hallatszik, felkelek, hogy megnézhessem milyen állapotban van. Benyitok a szobába, az ágyamon kucorog magzatpózban, miközben a kispárnámat szorongatja. Ebben a helyzetben teljesen gyereknek tűnik, mosolyodok el. Bárcsak ne a csalódottsága miatt kellene most így látnom.

   Csendben kihalászok a szekrényemből egy farmert meg a kedvenc fekete pulcsim. Megmosakszom, és szokásosan kisminkelem magam, majd felöltözöm. A hajammal nincs mit kezdenem, egyszerűen elválasztom és hagyom, hogy hullámosodjon magára. Amikor kilépek a fürdőből, mozgást hallok a szobám felől.

   Jin az ágy szélén ül és éppen a fejét fogja. Sejtettem, hogy fájni fog neki a mai reggel. Nem is szólok semmit, kirohanok egy pohár vízért, meg némi fájdalomcsillapítóért.

- Jó reggelt! Vedd be ezt - nyújtom neki oda a gyógyszert és a poharat. Nem szól semmit, egyből lenyeli.

- Szerintem ma nem tudok menni dolgozni. Gyorsan felhívom a főnököt, hogy beteget jelentsek. Egyébként köszönök mindent, te vagy a lehető legjobb barát - mormolja, egyelőre több még nem telik tőle.

- Nekem most mennem kell, de te maradj, ameddig csak szeretnél! Pihend ki magad és valahogy kászálódj ki a másnaposságból. A hűtőben van leves, tegnap este főztem, ha éhes vagy, csak melegítsd meg. Később találkozunk! - búcsúzom el tőle, majd a konyhapultról elveszem csomagom és elindulok Yoongihoz.

   Már majdnem ott vagyok a társasháznál, ahol él, amikor eszembe jut, hogy tegnap megkért hívjam fel, mielőtt érkezem. Előhalászom kabátom zsebéből a telefonom, elég csak belépnem a hívásnaplómba, neve ott virít a legelső helyen. Sokáig cseng ki, mire végre fogadja a hívásom

- Jó reggelt! Már majdnem ott vagyok...

- Oké - ennyit válaszol, majd kinyomja.

   Egy pillanatra megijedek, hogy mi lesz, ha visszatér a régi, távolságtartó Yoongi, aki egész nap morog. Ma reggel nem vele akarok találkozni, hanem azzal az oldalával, aki velem nevet, kiskacsás zoknit hord és képes kinyúlni a kanapémon. Felcsengetek, kivételesen nem kell sokat várnom, hamar beenged. A mai reggel már észre se veszem, máris a 16-os ajtó előtt állok. Kopogásra emelném a kezem, de már nyílik is, meglepetésemre egy teljesen felöltözött, nem pizsamás Yoongs fogad.

- Ma reggel kivetett az ágy magából vagy mi történt? - kérdezem köszönés helyett.

- Kivételesen nem pizsamásan akartalak fogadni, főleg, hogy reggeli után indulhatunk egyből dolgozni is - magyarázkodik.

  Egyből a konyhában termek, és neki is kezdek a zabkása elkészítésének. Egymás után két nap ettünk olyat reggelire, ami olajban sül, ideje valami egészségesebbre váltani. Yoongi ismét meglepetést okoz: nem fekszik le a kanapéra, hanem leül a pulthoz, és a dalszöveges füzetébe írogat. Csendben elfoglalja magát, míg én sürgölődöm.

- Nem tudsz valamit, ami rímel arra, hogy fuck? - kérdezi meg hirtelen.

- Duck? Luck? Struck? Hirtelen ennyi jut eszembe. Megint csúnya szavakat használsz?

- Így egyszerűbben ki tudom fejezni az érzéseim, ezzel nyugszom le, a zenében kiadhatom minden dühöm, bánatom, csalódottságom, sőt néha örömem is.

- Vagy vonzalmad... - motyogom, miközben a dalra gondolok, amelyet legelőször kellett átjavítanom.

- Tessék? Nem hallottam tisztán mit mondtál.

- Semmi különös. Nem érdekes. Feleslegesen jártattam a szám.

- Feleslegesen jártattad a szád? - háborodik fel hirtelen. - Ha tudnád, hogy a "felesleges" szavaiddal mennyi ihletet adtál... - kezd bele, de a mondat felénél elcsuklik hangja és tátott szájjal ül velem szembe.