Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Tizenötödik fejezet

Kálváriám sokadik napja. Kialvatlanságom oka maga Min Yoongi, a munkatársam és az a fiú, akivel még mindig nem tisztáztam viszonyomat.

Reggel karikás szemekkel ébredek, az éjjelt végig gondolkodással töltöttem. Nem tudtam rendesen elaludni, hiszen ahogy eszembe jutott a napom, azonnal kuncogni kezdtem és forgolódni az ágyban. Olyan volt, mintha álmodtam volna, többször kellett megcsípnem magam, hogy elhiggyem, a valóságban vagyok.

Tanácstalanul állok a szekrényem előtt, fogalmam sincsen, hogy mit viselhetnék a mai napon. Még soha nem gondoltam át az összeállításomat, mielőtt munkába indultam volna, viszont ez alkalommal más. Akárhogy is megpróbálom lenyugtatni magam, nem megy. Valamiért a szokásosnál is izgatottabban indulok dolgozni.

Útközben még dúdolgatok is, a világ hirtelen kitárul körülöttem. Az egyik kirakatnál megállok, hogy megigazíthassam a hajam, mielőtt belépek a virágüzletbe. Az ajtó feletti kis csengő azonnal megszólal, mire a bent álló Rose felém kapja a fejét.

- Jó reggelt! - köszöntöm mosolyogva.

- Jó reggelt, Aubrey! Rég találkoztunk! Hogy vagy? - érdeklődik.

- Köszönöm szépen kérdésed, remekül vagyok. Az utóbbi időben hiányoztál a boltból. Egyébként te hogy vagy?

- Alig vártam, hogy megkérdezd! A napokban, vagyis inkább hetekben elég elfoglalt voltam az üzlet ügyeivel, de teljesen megérte. Egyre elismertebbé válunk, egyre több a rendelés és úgy érzem, hogy ezt meg kellene ünnepelnünk! Arra gondoltam, hogy rendezhetnénk egy partit!

Az utóbbi időben nekem éppen elég ünnepségben volt részem, mégsem akarom lelombozni Roset. Annyira lelkesedik ezért az egészért, hogy csak mosolyogva bólogatok, hagyom, hogy elvesszen a részletekben.

Nyolc óra után pár perccel nyílik az üzlet ajtaja és egy álmos Yoongi lép be rajta. Mosolyogva biccent felém, majd elnézést kér a főnökünktől a késésért. Nagyon lassan veszi le a kabátját, olyan, mintha valamin elgondolkozna közben. Rose kap egy hívást, gyorsan átvonul a személyzeti szobába. Yoongi ekkor megfogja a kabátját, leteszi a székemre, majd közelebb hajolva homlokon csókol. Egy pillanatig tágra nyílt szemekkel bámulom az előttem álló szőkeséget, majd oldalba bököm.

- Mi van, ha meglátott volna? - suttogom.

- Kit érdekel? Csak jó reggelt akartam kívánni - borzolja össze a hajam.

- Hé! Az előbb igazítottam meg, ne tedd tönkre! - kiáltok rá.

- Te is tönkre teheted az enyémet, ha holnap velem vacsorázol - néz vissza rám.

- Veled vacsorázom, ha megígérd, hogy kialszod magad.

A szeme alatti sötét karikákra simítja az ujját, majd beletörődően bólint egyet. Látszik rajta, hogy nagyon fáradt, alvásra lenne szüksége. Nem a legjobb az egészségi állapotának, ha egyszerre két helyen is dolgozik, ráadásul az éjjelei nagy részét a stúdióban tölti. Ideje lenne választania, a két munkahelye között, hogy végre kipihenhesse magát. Viszont önző módon nem mondom ezt neki, mert tudom, hogy nem a virágüzlet mellett döntene, amit teljesen megértek. Van egy olyan érzésem, hogy ez a hely nélküle üresebb lenne, a napjaim pedig unalmasabbá válnának, így ezt a beszélgetést későbbre halasztom.

Rose már rohan is tovább, megbeszélése lesz a beszállítókkal, így ketten maradunk. Yoongs kivételesen nem a kis asztalnál foglal helyett, hanem a pulthoz hozza a székét és mellém ül. Ettől a hirtelen gesztustól elpirulok egy kicsit és egy pillanatra abbahagyom a gépelést.

- Mit csinálsz? - kérdezi, ahogy közelebb hajol, hogy megleshesse a laptopom képernyőjét. Nem tehetek róla, a közelsége miatt a szívem hevesebben kezd verni és egy pillanatig elfelejtek levegőt venni. Lenézek a vállára, ami most éppen az enyémet súrolja és a szőke fejére, ami az államat érinti.