Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Harmadik fejezet

    Műszakom első felét végig a pult mögött állva töltöm el. Kedvesen kiszolgálom a vevőket, miközben igyekszem minél inkább elkerülni Yoongit. Furcsa, hogy a sráchoz már név is társul. Úgy érzem ő sem igazán akar velem egy légtérben lenni, hiszen a bolt másik felébe húzódik, a kirakat melletti kis asztalnál készíti sorra a csokrokat. Rosenak igaza volt, hihetetlenül ügyes, meglepő, hogy egy fiú ilyen jól bánjon a virágokkal.

   Pontban délben érkezik a férfi a vörös rózsákkal készített csokor után. Nagyon kedves, és türelmesen kivárja, míg becsomagolom neki a virágokat. A csomagolópapír viszont megvágja az ujjam, de nem akarok törődni vele, gyorsan átnyújtom neki, majd miután távozik ujjamat egyből számba kapom. Kutatok a táskámban zsebkendő után, hogy elállíthassam a vérzést, ám sehogy sem sikerül megtalálnom. Kínosan érzem magam alapból a munkahelyemen, már itt sem nyugodhatok meg. Kirázom táskám teljes tartalmát a pultra, így végre sikerül megtalálnom a csomag papírzsebkendőm. Gyorsan kikapok egyet és az ujjamra szorítom, majd elkezdek visszapakolászni a táskámba.

- Ez leesett - hallom meg Yoongi hangját, miközben füzetemet nyújtja felém. Szerencsétlenségemre a zuhanástól szétnyílott és most éppen a rózsás kőfal rajza néz vissza rám.

   Nem köszönöm meg, gyorsan összecsapom és bevágom a többi holmim közé. Hamarosan itt az ebédszünet, olyankor általában átvonulok a kávézóba, addig Rose szokta tartani itt a frontot. De amint sejtem, most, hogy munkatársam akadt, nem élvezhetem olyan magányban az ebédem.

   Amint észreveszem, hogy 1 óra lesz, fogom a pénztárcám és átrobogok a kávézóba.

- Már vártalak, kedves Aubrey! - köszönt mosolyogva Taehyung, miközben egy bögre kamilla teát nyújt felém.

   Taehyung múlt héten kezdett nálunk dolgozni, és elég hamar észre vette, hogy minden ebédszünetemben veszek egy csésze teát, így ma már úgy tűnik nem is kell kérnem. Gyorsan fizetek, majd megragadva a bögrét visszasietek az üzletbe. Yoongit nem látom sehol, így leülök a pulthoz és előszedem táskámból az előre csomagolt ebédem. Elkezdek lassan falatozni az előre felvágott csirkehúsból és répasalátából, miközben telefonomon végiggörgetem a híreket. Közben kiürül a bögrém és az ételes dobozom is.

    Hátam mögött kinyílik a személyzeti ajtó, amire összerezzenek. Rose megint a bolton kívül van, így ez csak egy embert jelent. Az üzlethelyiséget azonnal elönti a feszültség, meg sem moccanok, úgy teszek, mintha észre se vettem volna, hogy belépett. Nagyon erősen koncentrálok arra, hogy úgy tűnjön, mintha elmerültem volna az instagram világában. Yoongi hozzám se szól szerencsére, átviharzik a bolton, majd kilép a kávézóba vezető ajtón. Kiengedek egy bent tartott sóhajt, majd eljátszom a gondolattal, hogy vajon ő is ennyire idegtépőnek találja-e a helyzetet. Titkon a bennem rejlő kisördög abban reménykedik, hogy nem bírja sokáig és előbb-utóbb kilép. Én nem fogok felmondani, csak miatta, én voltam itt előbb!

   Gondolataimból egy előttem csattanó bögre hangja szakít ki. A forrócsoki kissé kilöttyen a pultra és az ital tetején felhalmozott tejszínhab lecsúszik a csésze oldalán. Beszívom az édes illatát, mire a nyál összefut a számban.

- Mégis micsoda ez? - kérdezem Yoogit, aki engem ott hagyva visszaül az asztalához.

- Bocsánatkérés. A táskádért és a térdedért - int felém a fejével.

- Nem szükséges, idd csak meg te.

- Neked hoztam. Amúgy is olyan savanyú fejet vágsz folyamatosan, hogy úgy gondoltam muszáj valamivel kiengeszteljelek.

- Felejtsük csak el az egészet, rendben? - beleegyező válaszra számítok, miközben engedve a kísértésnek belekortyolok a forrócsokimba.

- Elfelejteni? Te ilyen egyszerűen túljutottál azon a csókon is? Ez meglepő, nekem egy pár álmatlan éjszakát okozott...