Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Tizenegyedik fejezet

- Elmondhattad volna, hogy ma randira készülsz és amiatt öltözöl így ki. Miattam nem kellett volna, tudod jobban szeretem az egyszerű lányokat - vigyorog rám Yoongi, miközben beleharap a kezében levő szendvicsbe. A stúdiójába mentünk a kávézóból, most annak a teraszán ülünk, miközben lábunkat lelógatjuk a semmibe.

- Előtted még négy pasassal kellett találkoznom. Hidd el, ez a ruha nem neked szólt, nem is nekik, hanem magamnak. Tudtam, hogy elutasítom mindegyiküket, így legalább csinosan akartam tenni.

- Szóval, akkor ez most nekem is egy elutasítás? Pedig virágot is hoztam! - alakítja a sértődöttet.

- Talán, ha levennéd azt a hülye baseball sapkát a fejedről, meggondolnám magam - poénkodom.

- Kisasszony, kívánsága számomra parancs - mondja, majd leveszi fejfedőjét. Elnevetem magam, mert haja emiatt most szanaszét áll.

- Várj csak! - szólok rá, majd közelebb hajolok, hogy megigazíthassam. Meglepően puha a haja a sok festés ellenére, viszont sehogy sem akar helyre állni. Yoongi hirtelen elkapja a csuklómat, nem szorítja, csak egyszerűen fogja.

- Nem szeretem, ha a hajamat fogdossák - mondja, mielőtt elengedné. Visszahúzom a kezem, majd belekortyolok áfonyalevembe. Az elviteles kaja a legjobb, főleg, ha az ember egy teraszon fogyasztja.

- De minek is kellett neked annyi emberrel találkoznod? - töri meg a csendet.

- Az unokatestvérem férjhez megy és kellene nekem egy partner az eljegyzési ünnepségére. Ő szervezte meg a találkákat, hátha valamelyik jelölttel annyira jól kijövünk majd, hogy elkísérjen. Aztán úgy tűnik Jin is szervezkedett - nevetem el magam.

- Téged nem zavar ez a helyzet? Vagyis nem hoznak zavarba ezzel?

- Nem igazán. Igazából ez szerintem csak egy alaptalan játék számukra, amit amiatt eszeltek ki, mert az elején nem igazán jöttünk ki - magyarázkodom.

- Van ebben valami. Apropó, mint randipartnered, kijelentem, hogy utálom az ilyen családi rendezvényeket, szóval ne is reménykedj a kíséretemben.

- Szóval ez most egy randi? - vonom fel a szemöldököm.

-  Hívd, aminek akarod. Ettől függetlenül másnap reggel várlak, hogy elkészítsd nekem az utolsó közös reggelinket.

- Biztos, hogy nem akarsz velem jönni az eljegyzési partira? - próbálkozom megint. Sürgősen szükségem lenne egy fiúra, Yoongi meg nem a legrosszabb választás. Elvégre stabil munkahelye van, jóképű, ráadásul nekem az is plusz szempont, hogy festett szőke hajával és fülbevalóival meghökkentené szigorú szüleimet.

- Ki van zárva az. Ráadásul valószínűleg megint elhavaz majd a munka. Hacsak nem szeretnél velem a stúdióban éjszakázni, míg befejezem a dalokat, nem hiszem, hogy elkísérhetnélek.

- Szívesen éjszakázom veled a stúdióban, ha ez kell ahhoz, hogy elgyere velem. Mellesleg nem akartam felhozni, de az ihlet ügy miatt megegyeztünk abban, hogy tartozol nekem valamivel. Nos, ezt most szeretném beváltani - kissé bűntudatom van, amiért ilyen helyzetbe hozom, de most szükségem van rá. Jin nem jöhet velem, Audrey miatt, a többi fiúval meg nem töltöttem ennyi időt, furcsa lenne felhívni őket.

- Most nagyon utállak, tudod? - kérdezi, miközben megráncolja az orrát. Feláll, majd visszamegy a stúdióba.

   Egyedül maradok az erkélyen, és belélegzem a friss levegőt. A korlát alatt kinyújtott lábam lóbálom, miközben azon merengek, hogy hogyan fogom elmagyarázni Audreynak a helyzetet. Ekkor jut el hozzám a felismerés, hogy ideje lenne nem törődnöm az ő véleményével. Végül csak egy üzenetet írok neki, amelyben kifejtem, hogy a mai partnereimet nem találtam megfelelőnek, viszont egy másik fiú majd elkísér. Nem várom meg a válaszát, lehalkítom a telefonom, majd én is bemegyek. Yoongi fejhallgatót visel és úgy tűnik, hogy nagyon elmerült a munkájában. Nem akarom megzavarni, így csendben csak kisétálok.