Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Huszadik fejezet

Már harmadszorra próbálom hívni Yoongit, de még mindig nem veszi fel. Egy pillanatra megijedek, de aztán lenyugtatom magam, hogy legutóbb sem történt semmi baj. Bíznom kell benne, hogy ha bármi történne, arról szólna. Ha továbbra is viszonozom az érzéseit, akkor muszáj felépítenünk a kölcsönös bizalmat, hogy az szolgálhassa kapcsolatunk alapját.

Megpróbálom elfoglalni magam, hogy az egész szombat délelőttöm ne menjen a gondolkodásra. Kitakarítom a lakást, felrázogatom a díszpárnáim és kisúrolom a tusoló tálcát is. Éppen a hűtőm tartalmát rendszerezem, amikor megszólal a telefonom. Reménykedve csapom le a a tejes üveget, és rohanok a kanapéhoz, hogy felkapjam róla a készüléket. Mikor meglátom, hogy Yoongs keres, egy elégedett sóhaj hagyja el az ajkaim, majd fogadom a hívást.

- Szia! - szól bele csendesen.

- Szia! Már halálra aggódtam magam, nem tudtam, hogy mi lehet veled... - ütöm a dramatikus hangsúlyt.

- Ne haragudj, tegnap sokáig voltam a stúdióban, és ma nehezen ment a felkelés.

- Semmi baj. Egyébként van ma estére programod?

- Nincs. Csaknem randevúra szeretnél hívni?

- Nincs kedved velem vacsorázni? - bököm ki végül.

- Persze, hogy van. Mindent az ingyen kajáért.

- Akkor nyolcra várlak. Ne késs! - mondom mosolyogva, majd bontom a hívást.

Kell egy másodperc, amíg ráeszmélek arra, hogy Yoongs tényleg átjön ma hozzám. Legutoljára akkor töltött huzamosabb időt a lakásomban, amikor Jint hazahoztuk, de az a helyzet akkor más volt. Az utóbbi időben csak én látogattam meg őt, így úgy éreztem ideje, hogy áthívjam magamhoz.

Őrült módjára kezdek továbbra is takarítani, hirtelen a lakásom minden pontja rendetlennek tűnik, a délelőtti sürgölődésem ellenére. Miután végeztem gyorsan lerohanok az üzletbe bevásárolni, majd hihetetlen tempóban kezdek neki a főzésnek is.

Amíg sül a hús, gyorsan lezuhanyzom, hiszen szokásomhoz híven késében vagyok. Egy furcsa, izgatott érzés kerít magába, hiszen lehet ma eleget teszek a tegnap esti elhatározásomnak. Végre a kezembe veszem a dolgokat, és nem csak túl aggódva mindent, a pálya széléről nézem végig az életem eseményeit.

Fürdőköpenyben rohanok ki a konyhába, még időben ahhoz, hogy kivehessem a húst a sütőből. A leves már rég megfőtt, majd csak megmelegítenem kell. Desszertet nem készítettem, úgy gondoltam, hogy a hűtőmben található fagyi tökéletes lesz. Nem akarok úgy tűnni, mint aki ténylegesen ebbe ölte az egész napját.

A szekrényemből előkapom a kedvenc fekete farmerom, majd előkeresem azt a türkiz pulcsit, ami első színházas "találkozásunkkor" viseltem. Egy egyszerű ezüst lánccal egészítem ki összeállításom. Enyhén kisminkelem magam, és beletúrok vizes kézzel a hajamba, hogy megzabolázzam fürtjeim. Próbálok csinos lenni, nem mutatva azt, hogy mégis mennyi erőfeszítést teszek ennek elérésére.

Nyolc előtt pár perccel gyorsan megterítek a konyhapulton, mivel még mindig nem sikerült beszereznem egy étkező asztalt. Yoongs úgy tűnik tartja magát az időhöz, mert pontban nyolckor csengetnek. Gyorsan beengedem, majd izgatottan várakozom az ajtó előtt, hogy felérjen az emeletemre. Mikor bekopog, már azonnal ki is nyitom, mire kissé meglepődik.

- Megvárattalak? - kérdezi, miközben belép lakásomba.

- Dehogyis. Csak gondoltam megvárlak az ajtónál - mosolygok idegesen.

Újra hatalmába kerít egy kínos érzés, nem tehetek róla zavarban vagyok. Nem sok férfi járt még a lakásomban, ráadásul, hogy meghívjak valakit vacsorára az teljesen új számomra. Természetesen Jin már rengetegszer evett nálam, de az akkor teljesen más volt. Yoongi és az én viszonyom össze sem hasonlítható azzal.