Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Harmincadik fejezet

A tavasz elég korán beköszönt idén, már március közepén napfényes, meleg napokra számíthatunk.  Yoongi nem tudja itthon megünnepelni a születésnapját, így a márciust csomagok elkészítésével és elküldésével töltjük. Nehéz a társaság számára, hogy újra és újra hozzá kell szoknunk a hiányukhoz. Minden egyes alkalommal újra összetörik a szívem, amikor el kell engednem Yoongit. Képtelen vagyok megszokni azt, hogy soha nem képes velem maradni huzamosabb ideig. A folyamatos fájdalmat és hiányérzetet képtelenség teljesen elfogadni. Az ember azt hinné, hogy egyre kevésbé üt szíven minden elválás, de még mindig napokat sírok át, miután elmegy.

Április végén esedékes Audrey és Jisub esküvője, amelyet nem igazán várok. A srácok utoljára februárban jöhettek haza, de csupán három napot tölthettek itt. Ez alkalommal ünnepeltük meg Hobi születésnapját, hiszen soha nem tudjuk, hogy legközelebb mikor láthatjuk őket. A március azzal telik, hogy Yoongi számára készítünk elő egy születésnapi meglepetést, amelyet elküldünk neki. Szeretnénk tudatni vele, hogy gondolunk rá és hiányzik mindannyiunknak, ha már nem kap kimenőt erre a hónapra.

A tavasz túl hamar köszönt be Szöulba, én meg letört hangulatomban nem igazán örülök a sok napsütésnek és hirtelen jött felmelegedésnek. Április elején még mindig lehajtott fejjel ballagok az utcákon, a zsongó tömeg sem képes jobb kedvre deríteni.

Az üzletbe belépve azonnal megcsap a virágok bódító illata, legalább ettől képes egy halvány mosoly kúszni az arcomra. Sungjae izgatottan integet a pult mögül, a szokásához híven, ma is túl sok energiával rendelkezik.

- Aubrey! Ezt látnod kell! - kiáltja.

Odasietek mellé, miközben igyekszem levarázsolni a kabátomat magamról. Egy kis cserepet tart a kezében, amelyben egy kék színű világ kornyadozik. Felvonom a szemöldököm, hiszen nem értem mire fel ez a nagy izgatottság.

- Nézd, ez egy csillagvirág! Szöul környékén nagyon ritka, sőt egyáltalán nem divatos. De nekem ez az egyik kedvenc virágom! - ujjong. - Végre itt is árusíthatunk belőle.

- Örülök, hogy képes ez ennyire lázba hozni - motyogom, miközben lepakolok.

- Neked melyik a kedvenc virágod?

- A tulipán. Lehet ez sablonosan hangzik, mert Hollandiában nőttem fel, de imádom a tulipánokat.

- Remélem azokkal is hamarosan megtelik az üzlet - ujjong.

A jókedve végre egy kicsit rám is átragad, és egy aprócska mosoly kúszik az arcomra, amely ott is marad a nap végéig. Négy órakor a szokásomhoz híven azonnal elhagyom a munkahelyem és haza igyekszem. Éjjelente nem igazán tudok aludni, a fordításaimat leginkább akkor végzem, így abban reménykedem, hogy végre kipihenhetem magam ma délután. Solar már akkor elkezd nyávogni, amint meghallja a kulcsomat fordulni a zárban. Belépek a sötét előszobába, hiszen a reggeli sietségben nem volt időm elhúzni a sötétítőket. Gyorsan lehúzom a cipőm és már rohannék is a konyhába, de a nappaliból halk, szipogásra hasonlító hangokat hallok kiszűrődni. Egy pillanatra lefagyva állok a fogas takarásában, hiszen mégis mit tudok tenni, ha egy betörő van nálam. Biztosan hallotta, amikor kinyitottam az ajtót, tisztában van vele, hogy már nincs egyedül. A cipős szekrény tetején kezdek kutatni, amikor kezembe akad egy régi, ólom gyertyatartó. Még Yoongival vettük az ócskapiacon, hiszen úgy gondoltuk illene a lakás hangulatához.

Csendben osonok be a nappaliba, és olyan látvány terül elém, amelyre nem számítanék. A félhomályban sikerül kivennem amint egy parányi női alak van felkucorodva a kanapéra, miközben megállíthatatlanul zokog. Aubrey te hülye, mégis melyik betörő sírna a lakásodban?