Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Huszonharmadik fejezet

- Nos, Miss Hynson, köszönöm, hogy részt vett az interjún. Majd értesítjük a döntésünkről! - mosolyog rám a részlegvezető hölgy.

- Én köszönöm a lehetőséget! Viszlát! - búcsúzom el, miközben lassan feltápászkodom a székemből és kilépek az ajtón.

Kiengedek egy megkönnyebbült sóhajt, miközben beszállok a liftbe. Büszke vagyok magamra, akár felvesznek, akár nem. Minden tőlem telhetőt beleadtam, ráadásul ezúttal az idegeskedésem sem rontotta el a lehetőségeim. Úgy álltam előttük, olyannak mutattam magam, amilyen valójában vagyok. Nem okoztam csalódást magamnak, ha alkalmaznak, akkor azt azért teszik majd, aki vagyok.

Rápillantok a telefonomra, és akkor realizálódik bennem, hogy már fél hét van. Majdnem egy egész órát töltöttem odabent, ami meglep. Gyorsan kirohanok az épületből, hiszen még sietve is körülbelül fél órába telik majd hazaérnem. Yoongival nyolckor kell találkoznom, így csak egy órám lesz elkészülni.

Sietve rontok be a lakásomba, és bezárva az ajtót, egyenesen a szobámba igyekszem. Amilyen gyorsan csak tudok, kibújok a ruháimból és bevetem magam a zuhany alá. Szerettem volna hajat is mosni, de arra már sajnos nem lesz időm. Gyorsan törölközőbe csavarom magam, majd a szekrényhez rohanva, megpróbálok előszedni valami elfogadható összeállítást. Már írtam egy üzenetet Yoongsnak, hogy elegáns helyre megyünk vacsorázni, így még inkább szeretnék kiöltözni.

Végül egy egyszerű, testhezálló ruhát kapok elő, fekete színben. Ez is egy olyan darab, amit még egyetem alatt vásároltam meg, ám soha nem volt elég bátorságom viselni. Hajamat kiengedem, és kissé kifésülöm, hogy rendezetten hulljon alá. A szokásos módon sminkelem ki magam, végül pedig felviszek egy kis rúzst is ajkaimra. Elkuncogom magam, amikor ráeszmélek, hogy lehet sminkem ezen részlete hamarosan elkenődik.

Nyolc órakor még semmi hír nem érkezik Yoongi felől, kivételesen örülök neki, hogy késik, hiszen így több időm marad embert faragni magamból. Negyed kilenckor csenget, én meg azonnal beengedem. A szívem a torkomban dobog az izgatottságtól, egész nap látni szerettem volna, és végre itt az alkalom hozzá.

- Azonnal megleszek - hadarom, miközben kinyitom az ajtót.

- Nem kell sietned - szólal meg azonnal.

Egy pillanatra elakad a lélegzetem, amikor rá pillantok. Fekete farmert visel, fekete inget és szürke zakót. Téli kabátját kigombolva hagyta, óriási méretű sálja egészen az álláig beburkolja. Szőke haja kuszán áll, sötét szemei viszont vele együtt mosolyognak. Eddig háta mögött tartott kezét felém nyújtja, amitől még inkább elképedek. Egy szál rózsaszín rózsát helyez a kezembe, majd kissé hátrébb lép.

- Emiatt késtem, nehéz volt dönteni, hogy mit válasszak - vakarja a tarkóját.

- Köszönöm, Yoongs! Tökéletes! - helyezem egy vázába meghatódva.

Gyorsan összeszedem a táskám, felveszem a kabátom, és végre elindulunk. Furcsa, hogy kiöltözve ülünk buszra, ellentmond a kettő egymásnak. Szerencsére kapunk üres helyet, most nincs igazán kedvem az izzadt testek közé préselődve álldogálni. Csendesen utazunk, Yoongi úgy tűnik, hogy feszeng kissé. Olyan, mintha ez lenne az első randevúnk, ettől az érzéstől én is izgulok kissé.

- Remélem tetszeni fog a hely, amit választottam - mosolygok rá, miközben megfogom a kezét és elindulunk az étterem felé.

- Őszintén kíváncsi vagyok rá - cukkol.

- Ezzel szeretnék bocsánatot kérni és egyben megköszönni a mai segítséged is. Ha nem hívsz fel, talán megszólalni se lettem volna képes az interjún.