Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Huszonnegyedik fejezet

Olyan érzésem van, mintha valami beledöglött volna a számba, miközben álmosan fordulok a másik oldalamra. A szemeim viszont azonnal kipattannak, amikor valami meleghez ér a karom. Pontosabban valaki meleg bőréhez. Ijedtemben teljesen belecsavarodik a lábam a paplanba és sikeresen lecsúszom az ágyról. Önmagamhoz híven, a hasamon landolok, miközben a rajtam levő póló felcsúszik egészen a köldökömig. Fújtatok egyet, miközben megpróbálom kiráncigálni magam arról a takarót, hogy elbújhassak alatta.

- Igazán nem tiltakozom a fehérnemű választásod miatt, de lehet nem a padlón kellene halált színlelned... - motyogja Yoongs rekedt hangon.

Ebben a pillanatban igazán imádkozni kezdek azért, hogy bárcsak itt érne egy szívroham. Égő arccal tornázom magam ülő helyzetbe, miközben a paplannal igyekszem teljesen eltakarni magam. Fogalmam sincs arról, hogy mégis mit keresek itt, az utolsó emlékemben az szerepel, amikor elkezdünk borozgatni. Mégis mi történhetett utána?

- Na, ideje lenne visszamásznod! - hajol le Yoongi az ágy szélén, miközben engem fürkész.

- Jól megvagyok a földön is - habogom.

- Fel fogsz fázni, Aubrey! December van és nincs padlófűtésem.

Nagy nehezen feltápászkodom, majd a takarót szorosra fonva magam körül, felülök az ágy szélére. Nem nézek rá a mellettem terpeszkedő szőkeségre, szorosan lehunyva tartom a szemem. Az agyamban rohamosan kutatok emlékek után, tudnom kell, hogy mi történt tegnap este.

Hirtelen egy kép ugrik be, amitől muszáj egy nagy levegőt vennem. Az emlékeim között felbukkan a pillanat, amikor megkértem Yoongit, hogy aludjon velem. Az események úgy kattognak végig az agyamban, mintha egy filmet néznék. Egészen eljutok addig, míg megcsókolom. Komolyan egymásba gabalyodunk, a következő elém táruló pillanatban már a derekán ülök, miközben felé hajolok. Viszont ezután, mintha elvágták volna a fonalat, semmi nem ugrik be. Ettől még inkább zavarba kerülök, hiszen ezután már végleg összezavarodtam.

- Mi a baj Aubrey? - érdeklődik aggódva.

- Yoongs. Nagyon sajnálom, de alig emlékszem valamire a tegnap estéből - motyogom halkan.

- Pedig azt gondoltam, hogy felejthetetlen lehettem - morogja.

Ezzel a mondattal elárul számomra mindent, óriásit sóhajtva fúrom fejem a lepedőbe. Úristen, most komolyan lefeküdtem vele? És komolyan elfelejtettem ezt teljesen? Gondolkozz! Gondolkozz, Aubrey! Ez nem egy olyan dolog, ami csak úgy kimehet a fejedből!

Míg én majdhogynem halálra gyötröm magam, Yoongs felkel mellőlem, majd a konyhába megy. Nyitva hagyja maga mögött a hálószoba ajtaját, amin Solar surran be és mellém telepedik. Nyávogva közelebb fúródik hozzám, mire összeszedem magam és az ölembe veszem. Az utóbbi időben elég sokat nőtt, gyorsan fejlődik.

- Legalább neked egy nyugodt estéd lehetett - suttogom, miközben bundájába fúrom a kezem.

Képtelen vagyok elképzelni azt, ami Yoongi és köztem történhetett. Lehetetlennek tartom, hogy annyira intim viszonyba kerülhessünk, viszont nagyon elbizonytalanítanak előkerült emlékeim is. Tisztában vagyok vele, hogy én hívtam be magam mellé, ráadásul én is csókoltam meg őt. Mégis mit tesz velem az alkohol? Józanon soha nem kértem volna ilyesmire, el se tudtam volna képzelni.

Kínomban nyögök egyet, miközben Solart lerakom magam mellé. Gyorsan becsukom a szoba ajtaját, majd visszaveszem magamra a ruhámat. Az mégis többet takar belőlem, mint egy szál póló. Kilopózom a fürdőbe, ahol gyorsan megmosakszom kicsit. A hajam szanaszét áll, olyan akár egy szénaboglya. Mégis mi a fene történhetett az este?