Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Tizenharmadik fejezet

    Reggel erős fejfájással ébredek, ami meglep, hiszen előző este nem ittam annyit, hogy ennyire másnapos lehessek. Lassan kiballagok a konyhába és egy pohár hideg vízzel gyorsan beveszem a fájdalomcsillapítót.Miközben a vizem kortyolgatom eszembe jutnak a tegnap este eseményei. Majdnem kicsúszik a pohár a kezemből, amikor Yoongi utolsó mondatára gondolok. Mégis mit akart ezzel mondani?

    Amint rájövök, hogy ma szombat van, az eljegyzés napja, szaporábban kezd verni a szívem. A mai estét végig együtt kell töltenünk, jelenleg meg már ennek gondolata is kínosan érint. Miért kellett tegnap este kimennem a srácokkal iszogatni? Akkor ez az egész nem történik meg! Próbálom elhessegetni a gondolatot, hogy este, amikor faképnél hagyott, utána akartam rohanni. Ha ez most azt jelenti, hogy kedvel, akkor teljesen összezavart. Eddig úgy gondoltam, hogy csúnyának tart, akkor hirtelen miért mondja azt, hogy csak őt szabadna megcsókolnom? Biztosan, csak az alkohol hatására fogalmazott így, gondolom. A többiek is megmondták, hogy rég óta nem volt barátnője, valószínűleg magányos. Próbálom nyugtatgatni magam, hogy végre fel merjem hívni. Végül kezembe veszem a telefont, és belépve a hívásnaplómba rányomok a nevére.

- Halló? - szól bele álmosan. Remélem nem ébresztettem fel.

- Szia, Yoongs. Csak azt akartam mondani, hogy az eljegyzési parti este héttől kezdődik. Hányra menjek át, hogy együtt indulhassunk?

- A Palace Hotelben lesz, igaz? Átmegyek én hozzád fél hétre és majd taxival odamegyünk. Most pedig visszaalszom, ha megbocsájtanál. Iszonyatosan másnapos vagyok, semmire sem emlékszem a tegnap estéből. Szia! - Meg sem várja, hogy elköszönjek, kinyomja a telefont.

   Nem emlékszik semmire? Akkor ezek szerint azt is elfelejtette, amit nekem mondott! Hirtelen nagy kő esik le a szívemről, de egy picit csalódott is leszek. Legalább nem válik kínossá a légkör köztünk, de mégsem vagyok elégedett. Tudni akartam az okát, hogy mégis miért mondta ezt nekem, viszont így már nincs alkalmam rákérdezni.

   A nap hihetetlenül gyorsan szalad el. Megebédelek, majd pihenek még egy kicsit, igyekszem teljesen kiheverni a másnaposságot. A szüleim egész nap nem keresnek, én meg ne hívom őket, úgyis hamarosan találkozom velük.

   Már öt órakor elkezdek készülődni: először eszem még egy keveset, de nem túl sokat, mivel vacsorázni fogunk a hotelben. Lezuhanyzom, majd utána megszárítom enyhén benedvesedett hajamat. Elkészítem a sminkem, kivételese rúzst is viselek: egy mély bordós-lilás árnyalatút. Az előre kiválasztott ruhámat hirtelen felindulásból visszaakasztom a szekrénybe. Nem akarom az unalmas, barackvirág színű ruhámat viselni. Tudom, hogy ezen a napon a jegyes páron van a hangsúly, és Audrey lesz a legcsinosabb. Mégis késztetést érzek arra, hogy lázadjak és megpróbáljam felvenni vele a versenyt. Előszedem az egyetlen olyan ruhát, amely merészebb az összes többinél: egy szürke, a felső részénél apró gyöngyökkel kirakott darabot. Ezt még valamikor egyetemen vettem, egy akkori barátnőm rábeszélésére. Soha nem volt meg a bátorságom, hogy felvegyem, de ma valamiért lázadónak, legyőzhetetlennek érzem magam. Yoongi úgyis felhívja majd magára a figyelmet a szőke hajával, miért is bújnék meg mögötte? Ha már együtt megyünk, akkor mi legyünk a feltűnő páros. Az a sok sznob ember legalább jól jegyezzen meg magának! A hajamat kissé besütöm, lágy hullámokban omlik alá, majd kiválasztom a legkisebb sarkú cipőm. Elegáns akarok lenni, de picit alacsonyabb szeretnék maradni partneremnél.

   Pontban fél hétkor kopognak a bejárati ajtómon. Meglepődöm Yoongs pontosságán, és közben pedig azon eszem magam, hogy hiába kentem már fel a rúzst, nem mostam fogat. Nincs más választásom, a fogkefével a számban megyek ajtót nyitni.