Logolepsy (BTS Suga ff) /BEFEJEZETT/

Huszonhetedik fejezet

A napfény enyhén pislákolva süt be a függöny mögül az apró szobába. Lustán nyújtózom el, kezemet a szemem elé helyezve, hogy egy kis sötétet varázsolhassak magamnak. Megpróbálok újra álomba merülni, ám ekkor egy kéz gyengéd érintését érzem meg arcomon, amint kisöpri hajamat a szememből.

- Jó reggelt! - suttogja Yoongi rekedten.

- Neked is - motyogom, miközben megpróbálok elnyomni egy ásítást.

- Kezd lemenni a lázad? Hogy érzed magad? - kérdezi kuncogva.

- Milyen lázam? Micsoda?

- Hát lehet, hogy valaki ma reggel felhívta Roset, hogy mesélhessen neki a lázadról és a megfázásodról.

- Tessék?

- Már majdnem tíz óra, és péntek van. Még egyszer jó reggelt, Aubrey! A barátod elintézte, hogy ne kelljen ma dolgozni menned, helyette pedig vele töltheted a napot. Soha nem gondoltam volna, hogy annyira hihetetlenül teljesítek, hogy a lányok el is feledkezzenek az időről... - vakargatja az állát.

- Min Yoongi! Mégis mióta lettem ilyen lázadó, hogy megszökjek a munka elől? - nevetek.

- Amióta a barátod is kivett egy szabad napot, hogy kipihenhesse a születésnapját.

Mosolyogva bújok vissza a takaró alá, kiélvezem a hirtelen jött pihenési lehetőségét. Yoongi is visszamászik mellém, oldalára fordul és egy csókot lehelve a homlokomra, magához ölel. Fejemet mellkasába fúrom, úgy bújok hozzá, miközben az arcomon egy levakarhatatlan mosoly díszeleg. Szeretem ezeket a kettesben töltött perceket, ilyenkor töltődöm fel a leginkább.

Fogalmam sincs, hogy meddig fekszünk ott, miközben apróságokról beszélgetünk. Szokásomhoz híven, megint csak sikerül lerombolnom a hangulatot, mivel megkordul a gyomrom. Yoongs kíváncsian vonja fel a szemöldökét, majd összeborzolja a hajam.

- Lustaság, azt hiszem ideje reggelizni! - mondja, miközben megpróbál felráncigálni az ágyból.

- Olyan jó itt... - motyogom, de azért követem a konyhába.

Az ágy melegét elhagyva kissé kiráz a hideg, amint mezítláb ügyetlenkedem át a nappalin, egyenesen a konyhapultig. Szerencsére Yoongi még mindig bekapcsolva tartja a fűtést, így a székre felgubózva végre már nem ráz a hideg.

- Nem is emlékeztem arra, hogy ilyen hosszúak a lábaid - vigyorog.

Elpirulok, mikor végignézek magamon. Csupán fehérneműt és Yoongs egyik pólóját viselem, amely alig ér le a combom közepéig. Le akarok szállni, hogy vissza mehessek a szobába felöltözni, ám Yoongi megállít. Megrázza a fejét, jelezve, hogy nem kell felöltöznöm, maradhatok így is akár, őt cseppet sem zavarja.

- Szeretem ezeket a pizsamás reggeleket - mormolja, miközben nekikezd teát főzni.

- Én is. De téged jobban - csúszik ki a számon.

A kezében tartott bögrét hirtelen lecsapja a pultra, majd elkerekedett szemekkel fordul felém. Magamban átkozom magam, amiért így csúszott ki belőlem, de már nem tudom visszaszívni. Az egész ott lebeg előttünk a levegőben, már csak a reakciójára várok.

Hirtelen teszi meg azt a pár lépést, ami elválaszt bennünket. Ijedtemben majdnem leszédülök a székről, a pult szélében kapaszkodom meg, hogy megtarthassam magam. Szembe fordít vele, majd szorosan átölel, állát a vállamon pihentetve.

- Már azt hittem, hogy soha nem mondod ki - suttogja.

Oldalra fordítom a fejem, hogy egy félénk puszit nyomjak arcára. Hihetetlenül megkönnyebbültnek érzem magam, ugyanakkor a szívemet egy furcsa, meleg érzés öleli körbe. Mosolyra húzódik a szám, miközben leszökkenek a székről, hogy segíthessek neki elkészíteni a reggelinket.