A fejemet az ablaknak támasztva figyelem az elsuhanó tájat, miközben a fülemben üvőlt a zene, így próbálva elkerülni az esetleges, kellemetlen társalgást, amihez most egyáltalán nincs kedvem. A lassan három éve nem látott bátyám barátságos, együttérző mosollyal az arcán fordult hátra hozzám. Nem fordulok felé. Nem Liam tehet róla, de egyszerűen nincs kedvem beszélgetni sem vele, sem pedig az édesapjával Geoffal, sem senkivel aki ezen az átkozott környéken él.
Az eső időközben eleredt, egyre több esőcsepp gördült le az ablakon. Olyanok voltak, mint a könnycseppek.
Előre néztem. Az "újdonsült" családomra, mintha átragadt volna valami a rosszkedvemből, vagy csak mindenkinek elege volt az elmúlt négy óra-nekem három év-történéseiből.
Valószínűleg mindketten arra gondoltak, hogy mihez fognak kezdeni egy 17 éves lánnyal, akivel három éve megszakítottak minden kapcsolatot amit lehetett. Biztosan azon lesznek, hogy jóvá tegyék, de arra egyik se számítson, hogy megbocsájtok. Most nem. Még nem.
Ki kell hevernem a "traumát" amit édesanyám okozott nekem azzal, hogy három éve elhurcolt magával New Yorkba, és ezzel tönkretette saját, és az én életemet is.
Úton voltunk Wolverhampton felé. Az új régi életem felé azzal a két személlyel, aki régen az életet jelentette nekem...
Sziasztok! Huha. Hát, első történetem Prológusa lenne. :) Igazán nem tudom mit írhatnék, de remélem elnyeri majd a tetszéseteket a történet..:)
YOU ARE READING
Ha Egyszer Az Életben.. (L.T)-BEFEJEZETT
Fanfiction"Tudtam, hogy veszélyes. Tudtam, hogy nem lenne szabad. Figyelmeztettek, hogy hagyjam őt békén, ő nem nekem való, hogy csak összetöri a szívem. Ő már nem olyan, mint kiskorunkban. Ő már rég megváltozott. De a vesztembe rohantam azzal, hogy számára...
