Ha Egyszer Az Életben.. (L.T)-BEFEJEZETT

4. Fejezet

"-Liam?-szólítottam meg a mellettem fekvő bátyám.
-Igen?-fordította fejét mosolyogva felém.
A plüssmackóm mancsait babráltam.
-Miért bántanak a suliban?-kérdeztem felé sem nézve.
-Mert nem tudják, hogy milyen kedves vagy.
-És mikor fogják megtudni?-néztem fel rá kétségbeesetten.
Fáradtan elmosolyodott, és magához húzva belepuszilt a hajamba.
-Nem tudom húgi. Aludj."

A wolverhampton-i középiskola, túlzsúfolt irodájában ülve, unottan nézek körül, miközben Geoff az igazgatóval tárgyal a beíratásommal kapcsolatban.
Mr. Bryan egy túlbúzgó, ötvenes éveiben járó pasas, aki mintás nyakkendőt hord az ingéhez valamint a zakójához.
Barna hajába ősszálak vegyűltek, feje tetején pedig már kopaszodott. Bajsza alatt a mosolyosa idegesítő, és levakarhatatlannak bizonyult, ahogy próbálta iskoláját minél jobb színben feltűntetni.
A szememet forgattam, ahogy a tanulók eredményeit ecsetelte az iskolájában.
Geoff türelmesen végig hallgatta minden egyes szavát, majd végre rátértünk a beíratkozásra is.
Egy halom papírt tol Geoff, valamint elém, hogy töltsük ki őket, miután ez megvan, az igazgató kinyújtott kezébe nyomom a papírokat.
-Nos, ezzel meg is volnánk.-mondta, mi pedig lassan felálltunk az asztaltól.-Holnap kezdhetsz is, az órarendedet, valamint a további tudnivalókat, ez a mappa tartalmazza.-nyújtott felénk egy fehér, vaskos mappát, amit erőltetett vigyorral az arcomon felveszek, és a mellkasomhoz szorítok.
-Remélem, jól fogod érezni magad Anie, és azt is remélem, hogy nem hasonlítasz a bátyádhoz sem viselkedésben, sem pedig a tanulmányaidban sem.-nevetett fel, amitől elfintorodtam.
Persze, hogy mindenki Liamet okolta a régi, kezelhetetlen viselkedése miatt...Liam egy okos, szerethető és kedves fiú volt már tinédzser korában is. Ha nem piszkálták volna, akkor nem lettek volna dühkezelési problémái, amiből persze mindig ő jött ki bűnösként. Csak őt hívták be az irodába, csak ő kapta sorra a figyelmeztetéseket, viszont akik piszkálták semmit sem kaptak, valami furcsa okból kifolyólag..
-Ne aggódjon, Anie-vel nem lesz probléma.-mondta Geoff miközben karját átdobta a vállamon, és finoman megszorította azt.-Mégegyszer köszönjük, hogy a tanév megkezdése után is fogadott minket.
Mr. Bryan visszahuppant fekete, párnázott foteljébe, ujjait összekulcsolta maga előtt, és egy erőltetett mosollyal az arcán nézett ránk.
-Nincs mit, inkább én köszönöm, hogy iskolánk egy újabb okos, és nagyszerű nővendékkel bővülhet.
Geoff látszólag kényszeredetten elneveti magát.
-Most mennénk is uram.-lépett az ajtóhoz, továbbra is a vállamat szorongatva.-Köszönjük és viszlát!-mosolyog, aztán kinyitja az ajtót, és mielőtt az igazgató is elköszönhetett volna, kiterel a folyosóra, aztán bevágja az ajtót maga után.
-Seggfej.-morogtam az orrom alatt, miközben Geoffal a kijárat felé vesszük az irányt.
-Nekem sem a kedvencem.-értett egyet velem.

A biztonsági övemet bekapcsolva, folyamatosan szidtam az igazgatót.
-Hallottad ezt? Úgy beszél Liam-ről, mintha maga az ördög lett volna!-puffogtam.
Geoff kikanyarodott a parkolóból, egyenesen a főútra.
-Hallottam. Bevallom Liam és a srácok sosem voltak angyalok,-mondta.-de nem ok nélkül csinálták azt, amit csináltak.-célzott a rengeteg verekedésre, ami miatt be kellett mennie anno az iskolába, a többiek szüleivel együtt.
-Csak tudnám, hogy aki piszkálta őket, miért nem kapott semmit?-kérdeztem széttárva a karom.
Geoff fél pillanatra elvette a tekintetét az útról, majd féloldalas mosollyal az arcán megszólalt.
-Pénz, kincsem.-mondta, mire hangosan felsóhajtottam.
A fejemet az ablaknak támasztottam, és figyeltem, ahogy a pótapukám csendben vezet.
Annyira megváltozott az évek során. Pocakosabb lett, szeme körül láthatóvá váltak az apró ráncai, barna haja fakulóban volt, néhány őszhajszállal vegyülve, de mégis volt benne valami kortalan.
Geoff, amióta csak ismerem, mindig így nézett ki, és most már el sem tudnám képzelni más kinézettel. Ki gondolná, hogy ez a csupaszív ember mennyi mindenen ment keresztül? Hát igen, ha nem ismerném, én is azt hinném, hogy egy boldog ember, két remek gyermekkel, és egy csodálatos feleséggel az oldalán, aki alig várja, hogy gondoskodhasson a férjéről és a gyermekeiről. De ez csupán a látszat. Valójában Geoff annyit, sőt többet szenvedett mint Liam vagy én, egy olyan nőszemély miatt, akinek csak annyi köze volt hozzánk, hogy világra hozott, őt pedig -Geoffot- teljesen magába bolondította, vagy megbolondította. Talán mindkettő igaz.