Ha Egyszer Az Életben.. (L.T)-BEFEJEZETT

51.Fejezet

Jó olvasást!

Torkomból ijesztő hörgésnek tűnő hangok szakadtak fel, ahogy ismét a vécé fölé hajoltam. Az aznap elfogyasztott ebédem az iskola egyik fertőtlenítőtől, valamint olcsó citrom illatosítótól bűzlő vécékagylójában végezte.
Utolsó óra után, amikor az összes diák már rég elhagyta az iskola épületét, amikor már rég haza fele tartottak, addig én az egyik fülkében térdeltem és hánytam. Hát nem szépek ezek az iskolás napok?
A gyomrom egésznap háborgott, borzalmasan szédültem, közben pedig álló helyzetemben eltudtam volna aludni. Az a kevéske étel, amit délben leeröltettem a torkomon is kijött belőlem úgy két órával később.
-Fúj..-fintorodtam el automatikusan, ahogyan megpillantottam gyomrom zavaros tartalmát. A szűk fülkében irdatlan hányás szag terjengett, melegem is volt, de ahelyett, hogy kimentem volna én csak ültem, fejemet a fehérre festet fülke oldalának támasztva. Homlokomon kiütköző verejték cseppek végig folytak az arcomon, tarkómra a hajam idegesítően tapadt és legszívesebben kitéptem volna az összeset, annyira melegem volt.
-Elegem van!-nyöszörögtem hangosan, hogy a kint tartózkodó barátnőm is tökéletesen hallhassa.
Szemeimet behunyva vetettem hátra a fejem, próbálva egyenletesen lélegezni, miközben fájó gyomromra szorítottam jobb tenyeremet. Térdénél szaggatott farmerem anyagán keresztül, köszönhetően a hideg járólapnak, a lábamat kellemes hűvösség járta át.
-Szívem, jobban vagy ugye?-kiáltott be Lottie, hangja visszhangot vert az egész mosdóban, ahol reményeim szerint csak ketten voltunk. -Bejöhetek?
-Ne!-vágtam rá gyorsan, amint megpillantottam a megmozduló kilincset és mielőtt még beronthatott volna, nagy nehez talpra álltam. -Pillanat csak..csak várj, oké? Mindjárt megyek.-szóltam halkan.
Szédelegve támasztottam meg a kezemet a fülke oldalán, szemeimet egy pillanatra lehunytam, majd újra kinyitottam.
Fintorogva, orromat undorodva húztam el, miközben lehúztam a vécét így némileg eltüntetve a bizonyitékot, amely rosszullétemhez szolgált.
Lottie rezzenéstelen arccal nézte végig, ahogyan lassan kitámolygok, hogy aztán a csapnál rendbe szedhessem kicsit magam. Szám borzalmas ízét, néhány öblítés után valamelyest csillapítottam, de a lehelettem még így sem volt valami leány álom. Fejem zúgott, mintha átmemt volna rajtam négy kamion. Az arcom színe hasonlított a mosdó falához, hajam csapzott és kócos volt.
-Rágót akarok-motyogtam, a mosdókagyló két oldalán megtámaszkodva. A vízcseppek, melyek az arcomról folytak alá, csúnya sötét foltokat hagytak az amúgy szürke anyagú felsőmön. Fejemet oldalra biccentve néztem Lottie-ra.-Kérlek, szerezz nekem rágót!
Fehér hajú barátnőm szaporán bólogatva sietett az ajtóhoz. Résnyire nyitotta, kihajolt, mondott valamit, aztán újra becsukta, kezében egy bontatlan kék csomagolású rágóval sétálva felém.
-Tessék-nyújtotta át. Remegő kezekkel bontottam ki a csomagot és kapásból négy szem fehér rágógumit vettem a számba.
Elégedetten sóhajt hallatva csúsztam le a fehér csempés fal mentén.
-Mi volt ez?-kérdezte Lottie halkan, szinte már suttogva.
Anélkül, hogy egy pillanatra is ránéztem volna, szemeimet szorosan becsukva tartottam, miközben lassan megráztam a fejem.
-Semmi-feleltem.
*
Lottie, karomat erősen szorongatva vezetett ki az épületből.
A parkoló csak úgy hemzsegett diáktársaimtól, akik még egy utolsó beszélgetés erejéig ott maradtak, mielőtt hazaindultak volna a szállingózó hóesésben. Az undorítóan komor, szürke égbolt kissé deprimáló hatással bírt. Még rosszabbul éreztem magam, ahogyan felnéztem az égre, ahonnan apró milliónyi fehér hópehely hullott alá. A diákok, akiknek nevetésétől hangos volt a parkoló és akik állandó jókedvvel rendelkeztek, most fintorogva kémleltek körbe az időjárást szidva automatikusan. Nem hibáztattam őket.
-Miért van az, hogy már mindenki kijött, már mindenki időben végzett, csak az én egyetlen húgom és a barátnőm maradt legutoljára?-kérdezte Louis, drámaian felnézve az égre szemébe hulló tincsei alól.
-Fogd be..-morogtam, miközben lassan elé sétáltam és nyöszörögve öleltem magamhoz. Bármilyen önzőn hangzik, nem tetszett, hogy téli kabát van rajta. Nem érezhettem teste nyugtató melegét és szívdobbanásait sem, hála a pufi fekete anyagnak, amely eltakarta előlem felsőtestét. Louis kuncogva ölelte át egyik karjával a derekam, míg a másikkal hajamat simogatta.
-Durci-nap van ma?-kérdezte, ajkait a homlokomon tartva.
Hallottam, ahogy autójának egyik ajtaja nyitódik, majd hangosan becsapódik. Lottie valószínűleg helyet foglalt.
-Ma nincs jó napom-mondtam mellkasába beszélve. Szemeim automatikusan csukódtak le, az ismerős illat hatására. Teljesen a hatása alatt voltam.
Louis kissé eltolt magától. Szemöldökeit ráncolva, kék szemeit kissé összehúzva vizslatta az arcom, jobb kezét az arcomra simítva.
-Nagyon sápadt vagy. Talán történt valami?-kérdezte alkan, ujjaival az orcám simogatva.
Halványan elmosolyodtam.
-Nem, csak kicsit fáj a..-kezdtem, de Lottie úgy érezte, hogy neki muszáj közbeszólnia.
-Hányt!-kiáltotta ki a barátnőm rózsaszín sapkás fejét kidugva a Rover hátsóülésének  ablakán. Bosszús pillantással illettem őt, mire kezeit széttárva, száját elhúzva húzodott vissza eddigi rejtekhelyére.
-Mi? Miért? Beteg vagy?
Louis ijedten tapasztotta tenyerét a homlokomra.
-Jól vagyok..-motyogtam szemeimet lesütve.-Csak egy kis rosszullét, de már jobban vagyok. Tényleg.
Louis továbbra is fürkésző szemekkel nézett végig rajtam. -Lou!-dobbantottam hisztisen, mire végre felsóhajtott és vállamat átkarolva indultunk az autója felé.
-Szia Fizzy!-köszöntem mosolyogva a hátul ülő barna hajú lánynak, akit egésznap alig láttam.
-Szia, An-intett kedvesen, majd tovább nyomkodta rózsaszín nyulas tokba bújtatott mobiltelefonját.
Louis hangosan csapta be maga után az ajtót, de mielőtt beindította volna a motort édesen rám nézett és már hajolt volna felém, hogy megcsókolhasson, amikor ijedten elfordítottam a fejem.
-Ezt..ezt inkább ne! Komolyan, ne!-emeltem fel a kezem védekezésképpen.
-Mi van?-Louis értetlenül rázta meg a fejét.
-Oohh, drága bátyuskám én is azt javaslom, hogy egy ideig ne dugd le a nyelved az én drága barátnőm torkán, ugyanis Anie ebédje nem rég távozott!-szólalt meg Lottie vigyorogva. Felicité undorodó pillantással illette nővérét és még arrébb is húzodott az ülésen.
Arcomat a tenyerembe temetve ráztam meg a fejem.
-Igen...nagyjából ezért ne..
Louis, hangosan sóhajtva csatolta be magát, majd indította be végre a motort és hagytuk el a gimnázium parkolóját.
-Nők..-morogta az orra alatt.
Szemeimet forgatva támasztottam hasogató fejemet a hideg üvegablaknak...

A következő rész hosszú lesz. ❤